Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

532 Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. Szabó L.—Szekrényi B.: A láptalaj vízgazdálkodása tálytiszták, tehát ivásra a legmegfelelőbb vizet szolgáltatják. Hazánkban a legelső forráskatasztert 1958-ban a VITUKI állította össze. Ezen kívül is készült néhány hasonló forráskataszter (pl. a Műszaki Egyetem ásványföldtani intézetében, a Ealneológiai Kutató Intézetben, több tervező irodában stb.; tekintélyes gyűjteménye volt- néhai Tanay Jenő balneológusnak). Mindezek a gyűjtemények azonban nem teljesek, sőt mondhatnók, hogy a gyűjtésnek csak a kezdetén vagyunk. Nagyon időszerű tehát Léczfalvy munkája, mert egy sürgős tennivalóra hívja fel a figyelmet. Műve felépítése logikus ós gyakorlatilag is megfelel a kívánalmaknak. Mindenekelőtt szól a források típusairól, a terep geológiai jellege szerint. (Duzzasztott-, depreszsziós,- tározós depressziós források.) A gravitációs forrásokat leszálló-, átbukó-, felszálló- és duzzasztott forrásokra különíti el. Beszél végül a gázos-, a vegyes típusú — és a mesterséges forrásokról. Ezt követi a források vizsgálatának és a forrástípusok meghatározásának részletes leírása. Majd a források vízhőmérsékletének ós környezetük morfológiai felépítésének vizsgálatáról olvashatunk. Lényeges fejezet szól a forrásvizek kémiai összetételéről. A továbbiakban a forrásfoglalások típusairól, a felszín alatti tározás hidrológiai problémáiról, az adatgyűjtés és a vizsgálatok sorrendjéről, a források feltárásáról, az előadottakkal kapcsolatos műtárgyak megtervezéséről, illetőleg megépítéséről van a műben szó. Könyvét végül rövidre fogott, de a legfontosabb forrásmunkákat tartalmazó bibliográfiával zárja a szerző. Végső soron megállapíthatjuk, hogy értékes művel lettünk gazdagabbak. A Franklin-nyomda dolgozói kitűnő munkát végeztek. A könyv feltűnően szép kivitelű; famentes, simított Delta 70 g-os papírminőségével a műszaki könyvek között az elsők között áll. Méltó külső az értékes belsőhöz, amely anyagában, adatainak gazdagságában és az adatfeldolgozás metodikájában egyaránt sok értékeset és újat tud mondani. Dr. Bendefy László Az „Öntözéses Gazdálkodás" 1066. évi számai A Hidrológiai Közlöny 19(36. évi 10. számában bemutattuk az Öntözéses Gazdálkodás című tudományos kiadványt és ismertettük az 1963—64. évi számok tartalmát. Most az 1965. évi számokról (Vol. III. N°l. és X°2.) adunk rövid áttekintést. Ezúttal mindkét számban kizárólag agronómiai jellegű dolgozatok találhatók, viszont a külföldi tanulmányutakról szóló beszámolók a vízügyi érdeklődéskörhöz is közel állnak, s számos műszaki kérdésre is kitérnek. Az 1965. évi 7. szám talajtani és trágyázási kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat tartalmaz ós közli ,,Az öntözéses növénytermesztés trágyázási kérdései" című, a Magyar Agrártudományi Egyesület által 19(34. december 17-én megtartott ankét kibővített anyagát is. A külföldi tanulmányutakról szóló beszámolók körül Posgay Elemér a franciaországi Bas—Rhone—Languedoc-i öntözőrendszerről, Szőke Molnár Lajos pedig a bulgáriai öntözési kísérletekről és a nagyüzemi felületi öntözésekről ad igen érdekes és hasznos tájékoztatót. Az 1965. évi 2. szám tanulmányai a legelőöntözéssel kapcsolatos agronómiai kérdéseket és néhány takarmánynövény (lucerna, kukorica stb.) öntözéses termesztésére vonatkozó újabb kísérleti eredményeket (víz- ós tápanyagforgalom, a fajta ós tenyészterület hatása) tartalmaznak. A beszámolók sorában Petrasovits Imre az agronómiai kísérleti-kutatómunka franciaországi tapasztalatait, Fekete István a szennyvíz-öntözéssel ós a „többrendeltetésű" öntözőberendezések hasznosításával (fagyvédelem, kártevők elleni küzdelem, frissítő öntözés, trágyázó öntözés és levéltrágyázás, színező öntözés) kapcsolatban a Német Szövetségi Köztársaságban és Olaszországban szerzett tapasztalatokat ismerteti, Tóth Mihály es Szalóczy Bálint pedig az 1964-ben Lausanne-ban megtartott VI. Mezőgazdasági Technikai Kongresszusról számol be és elsősorban ,,Az öntözés gazdaságossága" c. témakört ismertetik, de kitérnek az egyéb vízgazdálkodási kérdésekre is. PáJfni Válogatás Vedres István írásaiból („Nemcsak magunknak születtünk" címmel összeállította: Rully János tanár) A Szegedi Tömörkény István Gimnázium kiadása, 1965. (115 old.) Kétszáz évvel ezelőtt, I 765. szeptember 22-én született Szegeden Vedres István mérnök, a reformkor híres vízügyi szakembere. Születésének évfordulóját Társaságunk Szegedi Csoportja annakidején emlékülés keretében méltatta. Különös figyelemre tart számot emellett a Szegedi Tömörkény István Gimnázium tanárainak ós tanulóinak közös munkája: a Vedres István műveiből történt. válogatás. Az említett szegedi iskola ipari szakközépiskolai képzést nyújtó kéziszedő tagozatának tanulói minden évben egy-egy nyomdai vizsgamunka-kiadvánnyal lépnek a nyilvánosság elé. Igen szerencsés választással 1965-ben Vedres István műveit nyomtatták ki, viszonylag kis, 500-as példányszámban. A könyv kiadásával, amint írják: ,,Szeged Széchenyije" iránti tiszteletének kívánt kifejezést adni az iskola. A nyomdai mű érdekessége, hogy a közölt irodalmi szemelvényeket eredeti ortografiával közlik. Az eredeti szövegeken — a hitelesség iránti tiszteletből — nem változtattak. Maga az összeállítás eredeti idézetekkel bőven megtűzdelt bevezetés után (Rully János tollából) a következő Vedres-művekből közöl részleteket: 1. ,,A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható tsatorna." (Szeged, 1805.). 2. ,,A túl a Tiszai nagyobb árvizek eltéríthetésérül egy két szó." (Tudományos Gyűjtemény, Pest, 1830.). 3. „Eggy nemzeti jószág". (Szeged, 1807.). 4. ,,A sivány homokság használhatása." (Szeged, 1825.). 5. „Etska Kisded Rajzolattya." (Szeged, 1817.). 6. ,,A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyozó hazafiúi elmélkedés." (Szeged, 1806.). 7 A Magyarok Nemzeti Lelke, és C'haractere". . . (Tudományos Gyűjtemény, Pest, 1822. VI. és XI. kötet.) 8. „A szegedi múzsák százados ünnepe". (Szeged, 1820.). Ebből a könyvből is képet alkothatunk tehát arról, hogy Vedres István nemcsak a szorosan vett mérnöki t udományokban jeleskedett, hanem gazdasági és társadalmi jellegű javaslatokat is kidolgozott, sőt ezen felül a magyar nyelv ügyének is buzgó híve volt, úgyannyira, hogy versírással is megpróbálkozott: „Nintsen oly tudomány, mellyet emberi Ész Föl nem ér, meg nem fog, tsak arra legyen kész. Bár kősziklán lakjon Múzsák társasága, Oda is Föl juthat Elménk férfisága." Vágás István