Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Dr. Mihályfalvy István: A barázdás és esőszerű öntözési módok agronómiai értékelése

512 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. A barázdás és esőszerű öntözési módok agronómiai értékelése Dr. M I H A L Y 1' A I. V Y ISTVÁN* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Az utóbbi években a gyakorlatban egyre inkább az a nézet uralkodik, hogv a szántóföldi növények eredményes öntözése csakis esőztető módszerrel oldható meg. Ej szemlélet hatásaként az esőszerűen öntözött területek rohamosan növekedtek, míg a felületi öntözési módok háttérbe szorultak. Az 1950-es évek végén az esőszerűen öntözött területek aránya az összes öntözött területnek 4 -13-, 1960-ban 26-. 1964-ben pedig 68% volt [14]. Nyilvánvalóan a mezőgazdaság csökkenő munkaerő létszáma, a jeletdegi felületi öntözőtelepek korszerűtlensége, az öntözés gépesítése iránti törekvés egyaránt a legkorszerűbb esőszerű öntözés mellett szólnak. Ezenkívül a hullámos felszínű területek, a nagy vízáteresztő képességű talajok öntözése, valamint a helyi vízforrások hasznosítása ugyancsak az esőszerű öntözés alkalmazását teszi indokolttá. Azonban — főként a Tiszántúlon — rendelkezünk nagykiterjedésű, viszonylag sík felszínű kötött talajokkal, melyek felületi módon — megfelelő műszaki kivitelezés esetén —jól öntözhetők. E talajokon főleg a nagy vízigényű szántóföldi növények felületi öntözése mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Az irodalom áttekintése Az irodalom szerint az alkalmazandó öntözési módok tekintetében a vélemények rendkívül eltérőek, illetve országonként változók. A Szovjetunióban a felületi öntözési mód 90%-ban szerepel [2]. Ezzel szemben az NDK-ban és újabban Csehszlovákiában csaknem kizárólag az esőszerű öntözést alkalmazzák [J, 5]. Ennek magyarázata, hogy az öntézósi módok megválasztásánál a természeti adottságokat, a mezőgazdasági termelés színvonalát, a gazdaságossági szempontokat messzemenően figyelembe kell venni [4, 11]. A talaj, domborzat, vízkészlet egyes területeiken egyértelműen meghatározza az alkalmazandó öntözési módot [7]. Ugyancsak döntő lehet az öntözendő kultúra vízigénye. Pair \ 12] vizsgálatai szerint mélyebb talajréteg benedvesítése esetén a csörgedeztető öntözés, míg sekélyebi) talajréteg benedvesítésénél az esőszerű öntözés bizonyult jobb hatásfokúnak. Erre utalnak három, illetve hatéves kísérleti eredményeink is, melyek szerint a sekélyebben gyökerező paprika esőszerűen öntözve, míg a kukorica és cukorrépa barázdásan öntözve adott valamivel jobb termést [8, 9], Németh [10] vizsgálatai alapján — mezőségi talajon — a kukorica és cukorrépa barázdásan, míg a szója és paprika esőszerűen öntözve termett többet, illetve hasznosította jobban a vizet. Kötött talajon cukorrépával, kukoricával és füvesherével végzett hazai vizsgálatok szerint a kisebb vízadagokkal történő gyakoribb öntözés nem volt előnyös sem a termés mennyiségére és minőségére, sem pedig a fajlagos vízfogyasztásra [3]. Bulgáriai tapasztalatok szerint — barna erdő talajon — a kisebb (40 mm-es) víznormákkal történő esőszerű öntözés cukorrépánál és kukoricánál előnyösebbnek mutatkozott a barázdás öntözésnél [15]. Kruzsílín— Hank [6] a cukorrépa öntözésénél szintén az esőszerű * Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kisújszállási Telepe, Kisújszállás öntözést helyezi előtérbe. Ugyanakkor Rawítz [ 13] lösz talajon azonos vízmennyiség felhasználása esetén a két öntözési mód eredményét azonosnak találta. Zsecsev [15] és Oroszlány [11] szerint a két módszert nem lehet szorosan elhatárolni, mindkettőnek megtalálható alkalmazási köre, s azokat együttesen kell fejleszteni. A kísérleti munka ismertetése Az eltérő irodalmi közlések tették indokolttá a barázdás és esőszerű öntözési módoknak termesztési szempontjából történő összehasonlítását, hogy a nagyobb öntözőrendszerek tervezéséhez és az üzemek vízszükségletének megállapításához megbízható adatok álljanak rendelkezésre. A téma megoldását célzó kutatómunka a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kisújszállási Telepén 1960. évben kezdődött és 1965-ig folyt. A kísérletek során cukorrépát, kukoricát és paprikát barázdás és esőszerű módon öntöztünk. A kísérleti terület 4 kii volt. A cukorrépával és kukoricával bevetett bruttó terület 1,5—1,5 kh, a parcellák bruttó területe 160 öl

2, a paprika bruttó területe pedig 800 öl

2, az egyes parcelláké 80 öl

2, míg a sorozatok száma 4. volt. A kukoricát és cukorrépát 3—3 (barázdásan és esőszerűen öntözött, illetve öntözetlen), míg a paprikát kétféle (barázdásan és esőszerűen öntözött) módon kezeltük. Az utóbbinál öntözetlen kezelés azért nem volt, mert a helvi gyakorlati tapasztalatok alapján a paprika öntözés nélküli termesztése sikertelen. A paprikával kapcsolatos három éves kísérletek az esőszerű öntözés előnye mellett szóltak, s mivel a kapott eredményekről már beszámoltunk, így csak a kukoricával és cukorrépával kapcsolatos vizsgálatokat ismertetjük [8], A talaj jellemzése A kísérleti terület talaja erősen kötött réti talaj, szürke agyagon. A felső 30 cm-es (A-szint) réteg fekete zsírosfényű agyag, felszíne poliéderes. A 31—60 cm-es rétegben (/í

rszint) a glevesedés jelentkezik és vasfoltok találhatók. 60- 73 cm között (J5

a-szint) a talaj szürkés-fekete színű, poliéderes, erősen kötött és tömött, gleves és vasborsós agyag. 73 122 cm mélységben (C-szint) sárga és. szürkésbarna színű, erősen kötött és tömött gleves és mészkiválásos agyag van. Az „A" szint Arany-féle kötöttsége 65, pH értéke 6,8, míg a ,,B" szinté 62. illetve 7,2. A művelt réteg (0—30 cm-es szint) 5 órás kapilláris vízemelése 130 mm, a 30—50 cm-es szinté 94 mm. Az időjárás rövid jellemzése A hatéves kísérleti időtartam alatt csapadékos és aszályos jellegű évek egyaránt előfordultak. Igv az eltérő időjárású évek üzemi szempontjából rend-