Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium első éve

Dr. Lászlóffy W.: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 491 főnyi előadógárda összesen 310 előadási és 70 gyakorlati órát tartott, amelyeket konzultációk, laboratóriumi és terepgyakorlatok, valamint tanulmányi kirándulások egészítettek ki. Végezetül a tanidtak alapján minden hallgató összefoglaló hidrológiai tanulmányt készített valamilyen kijelölt tárnáról és bizonyítványt kapott. A tanfolyam teljes erkölcsi sikerrel zárult és szerte a Világon öregbítette a magyar hidrológusok, valamint a rendezés terhét viselő Vituki nemzetközi jó hírnevét. A fejlődő országoknak nyújtott segítség körébe tartozik — bár nem az UNESCO és a Decennium jegyében bonyolódott le — egves magyar szakemberek afrikai és közeikeleti országokban folytatott szakértői tevékenysége. Ghana, Nigéria és a keletafrikai országok részére a tervszerű vízgazdálkodás megalapozására, Irak és Szíria számára a vízfeltárási munkákra vonatkozóan készültek szakértői vélemények, amelyek — természetszerűen — hidrológiai vonatkozásban is alapvetők. Összefoglalóan megállapítható, hogy hazánk nem csekély anyagi áldozattal és még inkább jelentős szellemi erőfeszítéssel támogatta és támogatja a Decennium ügyét. Befejezésül mégis mérlegre tesszük az eddig történteket, hogy a tízéves időszak hátralévő részének teendőire vonatkozóan levonjuk a szükséges következtetéseket. 4. A Decenniummal kapcsolatos legközelebbi teendőink Vízgazdálkodásunk egységes szervezetéből folyóan a hidrológiai feladatok oroszlánrésze a Vitukira hárul. Ennek természetesen igen nagyok az előnyei, de a Decennium szempontjából hátránya is van. Sokan úgy vélik, hogy a Decennium ügye kizárólag a Vitukira tartozik. A Nemzeti Bizottság vezetősége kezdettől arra törekedett, hogy munkásságának egyetemes nemzeti jellegét kidomborítsa. Ezért a terv egyes részeinek gondozását a vízügyi szolgálaton kívüli szaktekintélyekre bízta azzal, hogy alakítsák ki szakterületükön belül az érdekelt intézmények és kutatók együttműködését. Az egyes szakterületek és az együttműködés szervezői a következők: Hidrometeorológia: dr. Kakas József, az Orsz. Meteorológiai Intézet főosztályvezetője. Hidrogeológia: dr. Vitális Sándor, egy. tszv. tanár. Hidrogeográfia: dr. Pécsi Márton, az MTA Földrajzi Kutatócsoportjának vezetője. Medermorfológia és hordalékkutatás: dr. Bogárdi János, egy. tanár. Hidrofizika és kémia — a víz mint élettér: dr. Woynárovich Elek, egy. tszv. tanár. A vízügyi szervek közötti összekötőszerepet Stelczer Károly, a Vituki igazgatója tölti be. A dicséretes törekvések ellenére még messze vagyunk attól, hogy érdekelt kutatóintézeteink és felsőoktatási intézményeink mindegyike megkeresse: milyen módon kapcsolódhatnék be a Decennium munkájába. Vannak a nemzetközi programnak fejezetei, amelyeknek alig van képviselője hazánkban (ilven pl. a hidrofizika, a geokémia, a kronológiai hidrológia) és mások, ahol decennium-terviink, a kutatók kis számát figyelemen kívül hagyva, túlságosan sokat markolt. Ezért az egyes szakterületeken folytatandó munka szervezőinek a Koordináló Tanács határozatainak gondos figyelembevételével, az országos távlati kutatási tervre támaszkodva — ki kell tűzniök az elérendő célokat, meg kell keresniök a megvalósításba bekapcsolandó intézményeket és személyeket, meg kell nyerniök őket az ügynek, és célszerűen meg kell osztaniok közöttük a munkát, vagyis ki kell dolgozniok az őket illető tervrészt. A terv célszerűen a népgazdasági terv ciklusaihoz igazodik, tehát az 1966—70. évekre készítendő, aminek nagv előnye, hogy a rövidebb időszak jobban áttekinthető, a tervezés reálisabb lesz. Anyagi erőinket és a rendelkezésre álló szellemi kapacitásunkat figyelembe véve nem vállalhatunk sokat, de meg kell jelölnünk a pontos célt, a megvalósítás módját, a felelős intézményt (esetleg a személyt) és részhatáridőket. Természetesen első helyen kell hogy álljon az észlelőhálózatok okszerű fejlesztése és az adatgyűjtés színvonalának emelése, ami minden további tudományos munkának alapfeltétele. Világos, hogy az ily módon kidolgozott nemzeti munkaterv mindenegyes tételének a Decenniumra utalással kell szerepelnie az érdekelt intézmények éves terveiben is. Az egyes témacsoportokról célszerűen tervmegbeszéléseket és részbeszámolókat kell szervezni az egyes intézeteken belül, az érdekelt intézetek közt, vagy szakegyesületi szinten. A Magyar Hidrológiai Társaság erre tág lehetőséget nyújt annál is inkább, mert alapítói éppen a vízzel különböző szempontból foglalkozó szakemberek rendszeres tapasztalatcsere-lehetőségét kívánták biztosítani. Természetesen helyet kell adni a tervben a kétoldali nemzetközi megállapodások értelmében végzendő kutatásoknak is, sőt a lehetőség szerint bővíteni kell körüket. * A terv szorosan vett hidrológiai feladatai mellett nem kevésbé fontosak az ún. kiegészítő teendők, amelyeket a nemzetközi program szabványosítás, kölcsönös tájékoztatás és oktatás néven foglal össze. A műszerek, mérési és számítási eljárások, továbbá az adatközlés egységesítése nemzetközi szinten kell, hogy folyjék. Ebben a tekintetben tehát önálló feladataink nem lehetnek. (Annál fontosabb azonban, hogy most, mikor vízrajzi szolgálatunkat decentralizáltuk, a gyakorlat egységét a nemzetközileg ajánlott előírások figyelembevételével készülő utasítások kiadásával biztosítsuk.) A kölcsönös tájékoztatás körébe tartozik a hidrológiai észlelési anyag közreadása és kutatási eredményeink ismertetése, ami részben írásban, részben különféle tudományos konferenciákon történik. A tájékoztatás nemcsak a nemzetközi tapasztalatcsere eszköze, hanem gazdasági kapcsolataink kiépítésében is fontos szerepe van, ezért különleges figyelmet érdemel. Nyelvi elszigeteltségünk miatt csak idegen nyelven lehet igazán eredményes. A tapasztalat azt bizonyítja, hogv a külföldi szakkörök jóformán csak a nemzetközi konferenciák