Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

483 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. Könyvismertetés Az „Öntözéses Gazdálkodás", a Szarvasi ÖRKl tudományos kiadványa Az „Öntözéses Gazdálkodás" az Öntözé-si és fíizstermesztési Kutató Intézet (Szarvas) és a 36. számú kutatási főfeladat Koordináló Bizottságának tudományos kiadványa. Évente két szám jelenik meg, egyenként 150— 200 oldal terjeledelemben, tetszetős kiállításban. A kiadvány elsősorban növénytermesztési és ökonómiai jellegű tanulmányokat tartalmaz, de helyet kapnak benne az öntözéssel kapcsolatos műszaki és hidrológiai témák is. A tanulmányokat orosz és angol nyelvű kivonatok egészítik ki. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük az első három szám (Vol. I. No. 1. Szarvas. 1963., Vol. II. No. 1. és No. 2. Szarvas. 1964.) tartalmát, kissé bővebben tárgyalva a vízügyi érdeklődéskörhöz közelebb álló dolgozatokat. A kiadvány 1963. évi számában Mihályfalvy István és Németh Sándor a barázdás és esőszerű öntözési mód összehasonlításacéljából végzett kísérletekről számolnak be, melyeket cukorrépa ós kukorica jelzőnövényekkel folytattak. Véleményük szerint a cukorrépát kötött talajon eredményesebb barázdásan. középkötött talajon pedig esőszerűen öntözni. A kukorica öntözésére mindkét talajtípusnál a barázdás öntözés az előnvösebb. Adataikból az is látható, hogy a barázdás öntözésnél felhasznált vízmennyiség jelentéktelen mértékben múlja felül az esőszerű öntözésnél alkalmazott víznormát. Marjai Gyula a hordozható esőztető berendezések hazai fejlesztése céljából 4 külföldi berendezéstípus (Mannesmann, Bauer, Peja, API) műszaki és üzemi jellemzőit vizsgálta. Hasznos megállapításokat és javaslatokat tesz az egyes szerkezeti elemek kialakítására vonatkozóan és részletesen bemutatja 7 különböző típusú szórófej esetére a csapadékeloszlást, melyet a hatékonyan öntözött terület fogalmával jellemez. Legkedvezőbb eredmény a kis hatósugarú kétfúvókás szórófejekkel volt biztosítható. Pálfai Imre a csőkutas öntözés dél-tiszántúli lehetőségeit foglalja össze, a meglevő kutak vízhozamadatai és a vízminőségi vizsgálatok alapján. Szőke Molnár Lajos tanulmánya a különböző felületi öntözőberendezéseken (motorikus, illetve gravitációs vízkivételű berendezés szántóföldi növények, rizs vagy legelő öntözésére) végzett öntözés költségszámításával foglalkozik.Berendezéstípusonként táblázatokban közli a költségek nagyságát és megoszlását. Gruber Ferenc és Szalóki Sándor az évelő szálastakarmányoknál mutatkozó vízkárok körülményeit világítják meg. Ebben a számban a felsoroltakon kívül a másodvetésű növények, a gvepnövénykeverékek, a silókukorica ós a lucerna öntözésével, illetve trágyázásával, valamint a rizstermesztéssel kapcsolatos tanulmányok jelentek meg. Az 1964. évi első számban Szabolcs István az öntözés és a talaj bonyolult kölcsönhatásait elemzi, rámutatva arra, hogy az öntözővíz mennyisége és minősége miképpen hat a talaj fizikai és kémiai sajátosságaira ós annak termékenységére. Szőke Molnár Lajos — az előző számban megjelent dolgozata folytatásaként — a felületi öntözés költségét befolyásoló fontosabb tényezőket vizsgálja. Ezek: a beruházási költség, az amortizációs idő ós az öntözések számának változása, valamint az öntözőtelepek területi kihasználtsága. Az egyes költségformáló tényezqk hatását berendezési típusonként konkrét számadatokkal jellemzi. A kiadvány ezen számának többi tanulmánya a kukorica, a cirok és a szőlő öntözéses termesztésének egyes kérdéseivel. valamint a rizs palántázásával foglalkozik. Az 1964. évi második szám az 1964. július 20. és 24. között Szarvason megtartott KGST Munkaértekezlet anyagát tartalmazza. A tanácskozás fő témája az öntözőmódszerek összehasonlító vizsgálatával kapcsolatos hazai és külföldi eredmények értékelése volt. Kovács Gábor és Debreczeni Béla a KGST Koordinációs téma jelenlegi állását és eddigi eredményeit ismertetik. Az öntözőmódszerek értékelésének és összehasonlításának általános kérdéseit Kovács Gábor, növénytermesztési kérdéseit Németh Sándor, kult űrtechnikai kérdéseit Marjai Gyula, üzemtani kérdéseit Szőke Molnár Lajos tárgyalja. Az általános vizsgálatok keretében figyelembe kell venni azokat a természeti, technikai és gazdálkodási adottságokat, melyek alapvetően meghatározhatják a választandó módszert, és feltétlenül vizsgálni kell a különböző népgazdasági kihatásokat is. Növénytermesztési szempontból az aktív gyökérzónában biztosított nedvessógállapot és speciális termesztési feladatok, kultúrtechnikai szempontból a vízadagolás hatásfoka és minősége, üzemtani szempontból pedig a létesítés és üzemelés gazdaságossági mutatói az összehasonlítás legfontosabb alapjai. P. Zsecsev a Bolgár Népköztársaságban folyó összehasonlító vizsgálatokról számol be, ahol a talajtani és domborzati adottságok — a terület nagy részén — döntő módon kedveznek a felületi öntözéseknek. K. Smulska és Z. Sniadowski az öntözés szükségességével kapcsolatos lengyel kutatások eredményeit ismertetik. F. Klatt beszámolója szerint az NDK sajátos körülményei között az esőszerű öntözés az egyetlen használható öntözési mód. Munkaerőgazdálkodási szempontok alapján a NDK-ban fokozatosan áttérnek a félstabil öntözőberendezésekre, a jövőben pedig — a legbelterjesebb kultúráknál — a stabil berendezések elterjedése várható. V. A. Emeljanov és V. A. Aniszimov az öntözési módok műszaki fejlesztésének szovjet tapasztalatait értékelik. Igen figyelemreméltó például egy teljesen automatikus kísérleti esőztető rendszer leírása. Fentieken kívül csehszlovák, szovjet s román dolgozatok a vízszükséglet megállapításával, illetve agrotechnikai kérdésekkel foglalkozna!*. Eben a számban végül megtalálhatók még a hozzászólások és az értekezlet határozati javaslatai is. Pálfai Imre Műszaki Könyvnapok 1966. október 15.— november 6.