Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

10. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra

466 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. Dr. Rétháti L.: A talajvízszint előrejelzése KÖV (az összes leolvasás számtani átlaga) és a tetőzés időpontja közötti összefüggést [6] mutatja be 18 VITUKI kútra. A téli relatív maximumokat ábrázoló pontok egy — a 100%-os egyeneshez III. 1-én érintőlegesen csatlakozó — parabolaív mentén helyezkednek el; mint azt a pontok mellé írt számok is jelzik, 20—30 cm-nél nagyobb különbség csak a 3 m, vagy ennél nagyobb mélység körül ingadozó talajvizeknél várható. Az ábrázolt összefüggés további finomításának nagy gyakorlati jelentőségé lenne. Míg ugyanis az ásott kutak és pincék tulajdonosai az abszolút maximumot illetően gyakran tudnak megbízható adatokat szolgáltatni, addig a téli maximumot illetően csak közelítő feltételezéseket tehetünk. 7. A magas vízállások gyakorisága és tartóssága A vízépítésben általánosan elfogadott méretezési eljárás, hogy a létesítményeket a várható külső hatások gyakoriságának figyelembevételével méretezzük, mérlegelve a tervezett létesítmény jelentőségét és élettartamát. Ez a méretezési elv következetesen és egyértelműen alkalmazható lenne a magas talaj vízállások elleni védekezés esetében is. Adott megfigyelőkútra a gyakorisági és tartóssági görbe minden nehézség nélkül megszerkeszthető. Ha ásott kutak, pincék, vagy néhány éve észlelő megfigyelőkutak idősora áll csak rendelkezésünkre, felhasználhatjuk azokat a jelleggörbéket, melyek a szabályos víz járású kutak relatív vízállásaira szerkeszthetők [7]. Másik követhető út: a tényleges vízállások, illetve gyakoriságok alapján felírhatjuk az 100%= 75 cm p.a. 86% = 153 cm p.a. 76% - 210 cm p.a. ^ vizáim 4. ábra. A 374. sz. kút gyakorisági görbéje a magas vízállások időpontjának megjelölésével Abb. 4. Háufigkeitskurve des Brunnens Nr. 374 mit Bezeichnung des Zeitpunktes der hohen Wasserstande eloszlás-függvény egyenletét, melynek segítségével az észlelési intervallumon kívül fekvő vízállások gyakorisága is számítható. Adott megfigyelőkút gyakorisági görbéjét célszerű úgy megszerkeszteni, hogy ezen bejelöljük a magas vízállású évekhez tartozó gyakorisági értékeket is. Példaként szerepeljen itt a 374. sz. (békési) kút relatív vízállásokra rajzolt gyakorisági görbéje (4. ábra). A kútban észlelt maximális vízállás 75 cm (perem alatt); a 153 cm-es szintet csak 1941. és 1942-ben, a 210 cm-es szintet pedig 1940— 41—42-ben haladta meg a vízállás, összesen 255, illetve 603 nap időtartammal. A tervezési gyakorlatban sajnos nem élnek azzal a lehetőséggel, mely a magas vízállások gyakoriságának értékelésében rejlik. A beruházók — az esetleges jogi következményektől, vagy az üzemeltető panaszaitól tartva — túlzott óvatossággal adják meg a pincével szemben támasztott szárazsági követelményt, ami súlyos többletköltségként jelentkezik az építőiparban [5]. II. Az évi szélső vízállások előrejelzése A felszínalatti munkálatok (alapozás, csatornafektetés stb.) kivitelezése szempontjából nem közömbös, hogy milyen talajvízállás várható az építkezés különböző fázisaiban. A vízállásnak különösen két értéke tarthat érdeklődésre számot: a tavaszi maximum és az őszi minimum (adott esetben elegendő ezek várható különbségét ismernünk), illetve ezek időpontja. Hazánkban a talajvíz igen gyakran okoz nehézséget a munkagödör víztelenítésében, különösen az Alföldön. Az építési vízszint meghatározásának három esetét különböztethetjük meg: a) a vízszintet csak a munkagödör kiemelésekor észleljük, b) a várható vízszintet — közvetlenül az építkezés előtt, a felvonulás időszakában — megfigyelőkutak vagy ásott kutak vízállásából számítjuk, c) néhány hónappal az építkezés előtt előrejelezzük. Az első módszerhez csak annyit, hogy ma még — sajnos — szinte ez az egyetlen „eljárás". Már a b) pontban említett mérés, illetve számítás segítségével sok meglepetéstől megkímélhetnék magukat a kivitelezők. Ezt a módszert a közel tíz éve megjelent Műszaki Előírás [4] is megemlíti és hogy nem terjedt el, annak nem az az oka, hogy bonyolult lenne: a fúrások vízszintjéhez hozzá kell adni az ásott kút pillanatnyi és a vizsgálat időpontjában mért vízszintjének különbségét, több kút esetében a különbségeknek a távolságok reciprokával súlyozott átlagát. Az előrejelzés kiterjedhet a szélső vízállás meghatározására, valamint ezen vízállás időpontjának megállapítására. Önmagában az a körülmény, hogy a kivitelezőnek tudomása van arról, hogy az adott területen milyen hónapokra esik a tározódás és a vízkészletfogyasztás időszaka, nagy segítséget jelenthet az alapozási munkálatok ütemezésében. Nyilvánvaló, hogy az első időszakban kell a mélyebb, a másodikban a magasabb szintű munkagödrök kiemelését elvégezni. Ebben az esetben is, de különösen akkor, ha azonos szintekről van szó, nagy jelentősége van az őszi minimum, vagyis a kedvező /