Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

10. szám - György István: A vízügyi tervezés időszerű kérdései

György I.: A vízügyi tervezés időszerű kérdései Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. 441 19. ábra. A nicki 1,70 mX 24 m-es nyergesgát gyártása a Ganz Mávag szabadtéri telepén Fig. 19. Construction of the bear-trap gate measuring 1.70 by 24 m for the Nick Dam, at the yard the Ganz Mávag factory zetnek. Ilyenre kerül sor többek között a II. Tiszai Vízlépcső jászsági főcsatornájánál is. Itt különös jelentősége van a szivárgás elleni védelmet szolgáló burkolatok gazdaságos megoldásának. A homokos kavicsban vezető csatornák, az ott épülő tározók felvetik a szivárgás elleni védelem és egy­ben a kolmatáció problémáját is. Hasonló, de egészen más formában jelentkező feladat az árvédelmi töltések építésére vonatkozó újabb előírások megteremtése. A vonalas földmun­kákra vonatkozó jelenlegi szabványaink, előírá­saink lényegében mind a vasút- és útépítés nyomán alakultak ki és azokat nem vonatkoztathatjuk az állandóan, vagy időlegesen vízzel érintkező árvé­delmi töltések, víztartó gátak, halastavak töltései­nek földmunkáira. Nagyon sok tapasztalat és megfigyelés, ma pedig már vizsgálati adat is igazolja, hogy a víz­építési földművek: az árvédelmi és csatorna tölté­sek, öntöző és lecsapoló csatornák rézsűi stb., üze­üzemelés közben másképpen viselkednek, mint azt a talajmechanikai vizsgálatok eredményei alapján várni lehetne. A töltések tömörsége megváltozik, a csatornák rézsűi pedig a megállapítottnál hol lé­nyegesen nagyobb, hol lényegesen kisebb állékony­ságinak. Mindezekből az következtethető, hogy a vízépítésben a talajok olvan adottságait is figye­lembe kell venni, amelyeknek az út- és vasútépítés, majd az alapozás igényeire kialakult talajmechani­kában jelentős szerepe nincs. Ezek az ismételt át­nedvesedés és kiszáradás hatására, vagy a talajjal érintkező víz kémiai jellegének a megváltozására bekövetkező ásványi és kémiai átalakulások. Min­den agyagos jellegű talajnak lehetnek olyan alkat­részei, amelyek érzékenyen reagálnak a környezet megváltozására. Egyes alkatrészek, az agyagásvá­nyok bázist cserélhetnek, más alkatrészek pedig oxidálódhatnak. Ezáltal természetsesen a talaj más jellegű talajjá alakulhat át. Ezek az átalakulások a vízépítési földművek szempontjából javíthatják, de ronthatják is a tala­jok műszaki tulajdonságait. Ha javulnak ezek a tu­lajdonságok, mind a töltések, mind pedig csatornák meredekebb rézsűkkel építhetők meg, ha pedig romlanak, ennek várható mértéke szerint kell a 20. ábra. A Nyugati-főcsatorna 3,4 m 3/sec-os automata felszíni szabályozója Fig. 20. Automatic sirface regulator of 3.4 cu.m/sec capacity on the Western Main Canal méretezést elvégezni, vagy nem szabad a talajt a vízépítésben építőanyagként felhasználni. Igen nagy súllyal jelentkezik a talajmechani­kában a vízépítési földművek szükséges és elégséges tömörségének a kérdése. A töltések tömörítésének a szabályai az út- és vasútépítési töltések követelményei szerint alakul­tak ki. Ezeknek a töltéseknek dinamikus terhelése­ket kell elviselniük, mégpedig a merev burkolatok repedésmentessége, vagy a vasúti felépítmény ma­gassági követelményei miatt, a lehető legkisebb utólagos tömörödéssel. Ezen a vonalon jogos tehát az a követelmény, hogy ezek a töltések olyan tö­mörséggel épüljenek, aminőt a talajminőség lehe­tővé tesz. Ezek a követelmények azonban nem vo­natkoztathatók a vízépítési földművek legnagyobb részére, különösen az alacsony földgátakra, mert más folyamatok játszódhatnak le üzemelés közben a dinamikus hatásoknak kitett száraz út, vagy vasút­töltésben, mint pl. a vizet tartó árvédelmi gátban. Még nagyobb a különbség akkor, ha számbavesszük, hogy a sorozatos kiszáradás és átnedvesedés hatá­sára ennek a gátnak az anyaga át is alakulhat és a gát a térfogatát is jelentékenyen megváltoztat­hatja. Az irodalomból már régebben ismert annak a „stabil tömörségnek" a fogalma, amit egy-egv át­nedvesedő talaj a reá ható külső terhelő erőkkel szemben meg tud tartani. Ez tehát az a tömörség, amelyre egy-egy vízépítési földművet még érdemes betömöríteni, mert a túltömörítés az anyagok duz­zadása, vagy éppen átalakulása miatt, esetleg igen sok fölösleges, nagy költségű munkát jelent. A stabil tömörség elmélete már tisztázottnak tekinthető. Tisztázatlanok azonban azok a rutin vizsgálatok, amelyekkel az egyes talajokra vonat­kozó számszerű nagyságát meg lehetne állapítani. Ezért ma még a vízépítési töltések szükséges tö­mörségének az előírásai is hiányoznak. Összefoglalva a vízépítési talajmechanikának a klasszikus talajmechanikai vizsgálatokon túl­menően, tisztázni kell az agyagos talajok tulajdon­ságainak a stabilitási kérdéseit és ennek számbavételé­vel az egyes vízépítési földművek szükséges tömörítésé­nek a kérdéseit is. A kérdéshez csatlakozik a szivárgás elleni véde­kezés, a szivárgást gátló talajstabilizációs szigetelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom