Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Tölg István: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához

46 Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. Tölg I.: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához A lebegő algákon élő fehér, és az algákat is fogyasztó pettyes széleshomlokú halak főként kitűnő kezdeti növekedésükkel tűnnek ki; feltétlenül helyet kell kapniuk a halászat által hasznosítható természetes táplálékkészlet sokoldalú kihasználásában és így a területhozamok emelésében, de a két planktonevő faj még nem olyan jelentőségű, mint a fehér amur. Az új halak telepítési helyének kiválasztásakor elsősorban a táplálkozási körülményeket kell megvizsgálnunk. A fejlettebb növényekkel terhelt halasvizekbe a fehér amur való. Azokba az eutróf vizekbe, ahol gazdag a plankton, a széleshomlokú halaktól várhatunk jó eredményt. A gyakori kékalga felszaporodást (vízelszíneződés, vízvirágzás) a fehér széleshomlokú hallal, a zooplanktongazdaságot pedig a pettyes széleshomlokú hallal hasznosíthatjuk. Halastavakban, ahol a hinár és keményszárú növényzet mellett a trágyázás hatására a növényi és állati plankton állománya egyaránt nagy, a három kelet-ázsiai faj és a ponty együttes tartásával érhetők el szép termelési eredmények. Az új halak vándorló természetűek; hazánkban még nem ismerik zsákmányolásuk különböző lehetőségeit, ezért egyelőre csak zárt, könnyen lehalászható vizekbe, elsősorban halastavakba és víztározókba javasoljuk telepítésüket. A tógazdasági kihelyezés területegységnyi darabszámát a táplálékbőség határozza emg. Az új halak nem csökkenthetik a ponty életterét és takarmánykészletét, ezért elsősorban a természetes táplálékra kell alapoznunk tartásukat. Kis menynyiségű* többlettakarmánnyal kell zsákmánynövelést elérnünk. Halastavaink 1 kat. holdjára a pontyok mellé a növénysűrűség szerint 100—500 másodnyaras fehér amur kihelyezését ajánljuk. .Harmadnyaras halaknál ennek a mennyiségnek a felével népesíthetünk. Az adatok csak tájékoztató jellegűek. A vegyes népesítés részletkérdéseit majd a kísérleti munka tisztázza. Nagyon fontos, hogy a növényevő halfajok elsőnyaras példányait belterjes tóműveléssel neveljük. Tartásukhoz a legjobb ivadékos tavakat kell biztosítani. Mostoha körülmények között nagy a darabszám veszteség, és áz ivadék nem éri el a kívánatos 3—5 dkg testsúlyt. Tapasztalataink szerint, ha a zsenge ivadékot előnevelő, majd nevelőtavakba helyezzük, és megfelelően etetjük, őszig 20—50%-os megmaradást érhetünk el. Okszerű gazdálkodásra különösen a fehér amurnál kell figyelemmel lennünk a fogyasztó és a táplálék egyensúlyára. Ha túlnépesítjük a vizeinket, előfordulhat, hogy már a nyár közepén elfogj" a vízinövényzet és a halak természetszerű tápláléka csak szárazföldi zöld növényekkel fedezhető. Ha a növényirtás az elsődleges cél, akkor túl kell népesíteni a vizet. Ez természetesen az egyedi gyarapodás rovására megy. Másodnyaras fehér amurokból kat. holdanként 300—-500 db már számottevő növényirtást végez. Jobb módszer, ha a vízinövények ellen nagysúlyú harmad, negyednyaras példányokat helyezünk ki. Ezekből 100—300 db-ot népesítsünk holdanként. Az új növényevő halfajokkal, mivel a korábban kihasználatlan természetes táplálékon élnek, jelentősen csökkenthető halgazdaságaink takarmány együtthatója. Tógazdaságainkban, a természetes hozam hatását is beleértve, 2,0—2,5 kg keményítőérték szükséges 1 kg élő ponty előállításához. Számításaink szerint a ponttyal vegyesen népesített kelet-ázsiai halfajokkal elérhető, hogy csak 1,8—2,0 kg keményítőértéket használjunk fel 1 kg hal előállításához. Ezt a javulást a halastó szervesanyag termelésének jobb kihasználása útján, a természetes hozam emelkedése fogja eredményezni. Számításainkbál azt a kínai megállapítást vettük alapul, mely szerint új halaink 20—70 kg vízinövény elfogyasztása után 1 kg-mal növelik testsúlyukat [14]. A növényevő halak melegebb környezetet kívánnak, mint a ponty [1, 14, 16], Ez főként a széleshomlokú fajokra vonatkozik. A külföldi adatok szerint, eltekintve a mély és hűvösvízű tározóktól, hazánk éghajlata alatt mind három tárgyalt halfaj sikeresen tartható. A növényevő halak teleltetésére leginkább a mélyebb vizű halastavak ajánlhatók. Itt biztosítva van az egyes szerzők [14, 16] szerint feltétlenül szükséges +4 C°-os víz. A teleltetési követelmények kivizsgálására pontos kísérletek beállítása szükséges. Befejezés Annak ellenére, liQgy a kelet-ázsiai növényevő halak hazai telepítését körültekintő tervek előzték meg, és más államok kedvező tapasztalatai nyomán született a végső döntés, az alcklimatizáció folyamatát nagy figyelemmel kell kísérnünk. A váratlanul fellépő jelenségek már sok, ugyancsak kedvezően induló beavatkozást rontottak el. Helytelen lenne, ha az első sikerekből túlzott következtetéseket vonnánk le. A táplálkozásbiológiai szempontból új halfajok életét számtalan környezeti tényező befolyásolhatja. Amíg a váratlan következményeket nem ismerjük, a növényevő halakat nem szabad olyan vizekbe tennünk, ahol visszafogásuk megoldhatatlan, és ahonnét elvándorolhatnak. Ezzel eldobnánk az akk'imatizáció irányításának lehetőségét. Ha néhány évi munka után a halászatbiológiai és állategészségügyi ellenőrzés minden kérdésben megnyugtató jelentést ad a honosítás folyamatáról, akkor felvehetjük az új halfajok kihelyezésének gondolatát nagyobb természetes vizekbe is. IRODALOM [1] Alijev, D. Sz. : Opiti polucsenija potomosztva ot Dal' nevosztocsnih rasztitel'n nojadnih rib v us/.lovijah Turkmenii. Voproszi Ihtiologii I 4 (21) 19fil. [2] Allee, W. C. et al. : Principes of animal ecólogy. W. B. Saunders Co. Philadelphia—London. 1050. cit. ap. Sebestyén Olga. [3] Aniscsenko, I. A. : K voprosszu ob aklimatizacii amurszkik rib v Evropejszkoj esaszti SzSzSzR. Ribnoe Hozjajsztvo 5. 1939. [4] Babajan, K.— Vinogradov, V. : Ob akklimatizaeii rasztitelnojadnüh rib v SzSzSzR. A Dunai