Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Urbancsek János: A pálcavázas- és szitaszövetes szűrő alkalmazásának gazdaságossági jelentősége a hazai rétegfeltárásban

421 Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. VÍZELLÁTÁS A pálcavázas- és szitaszövetes szűrő alkalmazásának gazdaságossági jelentősége a hazai réteg vízfeltárásban Dr. URBANCSEK JÁNOS Mélységi vizekből történő gazdaságos ivó- és használati vízellátás kettős feladat. Egyrészt ismerni kell azokat a víztárolókat, amelyek a legtöbb vizet tartalmazzák, másrészt pedig biztosítani kell, hogy az itteni készletből egy-egy fúrt kúttal a lehető legnagyobb mennyiséget lehessen a felszínre juttatni. Az előbbi a vízkutatás, BuT. utóbbi pedig a vízfeltárás feladata. Magyarországon 1965. év végéig 44 800 darab fúrt kutat létesítettek. Ez a sok vízfeltáró fúrás, illetve azok műszaki és vízföldtani adata azonban nem jelenti azt, hogy az idevonatkozó ismereteink már teljesek. Hogyha gondosan átvizsgáljuk a több ezer fúrási szelvényt ós a kutak vízföldtani adatait, meg kell állapítani, hogy az egyes kiváló mélyfúró vállalatok tevékenységén, a kincstári kutatófúrásokon, valamint Zsigmondy, Sümeghy, Pávay ós mások szakmaszeretetből fakadó áldozatos munkáján kívül érdemleges vízkutatást csak a műszeres vizsgálat, elsősorban a karotázs mérés alkalmazása óta lehetett végezni. Éppen ezért a korábbi vízföldtani ismereteink részben kiegészítésre szorulnak és jórészt módosulnak. Mivel a dolgozat a hidegvíz gazdaságos feltárásával foglalkozik ezért elsősorban a negyedkori, levantei ós felsőpannoniai üledékek legfelső szintjében tárolt rétegvizekre vonatkozó legújabb kutatási eredményeinket összegezzük, mert ezek képezik a feltárás alapját. A hidegvízkutatás eddigi eredményeinek rövid összefoglalása Hazánk nagyrészén a lakosság ivóvízellátása, nemkülönben az ipar és mezőgazdaság vízszükségletének kielégítése a negyedkori rétegekben tárolt vízkészletből történik. Éppen ezért igen nagy gondot kell fordítani, különösen az Alföldön, az előbbi üledékek vastagságának megállapítására, annál is inkább, mert ivóvízfeltárásra több területen az alsópleisztocén homokrétegek a legalkalmasabbak. A negyedkori üledékek alsó határát a dunai szerkezeti árokban Kiskunfélegyházától Szegedig 600—700, az Északbácskai hátságon 150—250, a Jászsági- és Hevesi süllyedőkben 300—400, a Körösök süllyedékterületén 500, a Nagykunsági hátságon 200—400, a Hajdúháton 50—200, a Nyírségen pedig 250—300 m-ben határozzuk meg. Legdurvábbszemcséjű homokrétegeket — a legfiatalabb würm korú üledékektől eltekintve — itt találjuk, ami a nagy vízszolgáltatásából is kitűnik. A középsőpleisztocén vízvezető üledékek már finomabb szemcséjűek, így kúttelepítésre ezek a legalkalmatlanabbak. Nagy vastagságú durvahomok és kavicsképződmények települtek a. felsőpleisztocénben, és ennek következtében mezőgazdasági- és ipari vízbeszerzésre nagyon alkalmasak, amit az utóbbi években csőkutas öntözéshez ki is használtak. A levantei üledékek, különösen az Alföldön, a dunai szerkezeti árok durvaszemcséjű lerakódásaitól eltekintve, igen finomszemcséjűek, elsősorban tavi üledékek, így nagyobb mennyiségű víz kitermelésére nem vehetők igénybe. Több száz méter vastag agyagos üledékekben települt vékony homokrétegek csaknem meddők. Az Alföldön, elsősorban a peremi területeken, ahol a negyedkori lerakódásokból a szükséges vízmennyiséget nem lehet kitermelni, a levantei rétegek átharántolása után a felsőpannoniai üledékek legfelső szintjét érdemes megcsapolni, mert a peremi pannóniai üledékek durvaszemcséjűek. Igen jó vízhozamú artézi kutak telepíthetők ezekre a homokrétegekre, különösen az Északi Középhegység előterében. Az Alföld belsejében a medencebeli felsőpannoniai üledékek feltárása célszerűtlen, mert a homokrétegek finomszemcséjűek és a mélyebben települt vízvezető rétegekből lényegesen kevesebb víz termelhető ki, mint az alsópleisztocén durvább szemcséjű víztárolókból. A gazdaságos vízfeltárás lehetősége és eddigi eredményei A korábbi vízföldtani ismeretek figyelembevételével és az újabban alkalmazott műszeres vizsgálatok mind szélesebb körű alkalmazásával a hazai vízföldtani kutatás az utóbbi tíz év alatt igen sok értékes tapasztalattal gazdagodott. Hasonló eredmények mondhatók ki a vízfeltárás terén is. Ujabb technológiával egyazon víztárolóból ma már lényegesen több vízmennyiség termelhető ki egy-egy kúttal, mint a régebben alkalmazott műszaki eljárással; és még újabb módszer bevezetésével ez a vízhozam is lényegesen fokozható. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a pálcavázas és szitaszövetes szűrő hazai alkalmazásánál nyert eddigi tapasztalatokat összefoglaljuk. Pálcavázas szűrőt először Gavrilko [3] szerkesztett és ő alkalmazta a Szovjetunióban 1949-ben. Eljárásának lényege, hogy perforált vagy hasított fúrócső helyett rúdacélból készült szűrővázat alkalmaz, amelyen a szűrőfelületet spirálsodrony, vagy szitaborítás képezi. Ezzel lehetővé vált, hogy a perforált fúrócsövön lehetséges 20°/

o-os beömlési felszínt 65%-ra növelje [4]. A Szovjetunióban használatos pálcavázas és spirálsodronyos szűrő hamarosan elterjedt Lengyelországban is, ahol az új szűrő alkalmazásával ugyancsak jelentős vízhozamgyarapodást mutattak ki.. Ezt használják Jugoszláviában is. Feltehető, hogy az egyszerűbb kivitelezés miatt a spirálsodrony szűrőfelület helyett, szitaszövetet alkalmaznak. Ilyen szűrőszerkezetet használ az újvidéki