Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Tölg István: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához

44 Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. Tölg I.: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához ges n (i vény fogyasztással nagymennyiségű trágyázó anyag kerül a vízbe a halak bélcsatornájából [11]. 6. A fehér amur és a két széleshomlokú halfaj gyors növekedésükkel és húsuk jó minőségével is kitűnnek. A különböző vidékeken tapasztalt növekedési adataikból (1. táblázat) látható, hogy testsúlygyarapodásukkal lépést tartanak a pontytyal [7]. Hazánkban egyelőre inkább tógazdasági tartásukat kell szorgalmaznunk, és ekkor leginkább a Kínában tapasztalt súlynövekedési adatok elérésére számíthatunk. A táblázat súlyadatainak értékelésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a gyarapodás alapvetően összefügg a nyári időszak hőmérsékletével és tartamával. Ezzel magyarázhatók Turkménia kiugró adatai. Főként a természetes, de a mesterségesen nyújtott táplálék mennyisége is erősen befolyásolja a növekedést. Úgy véljük, hogy nálunk a Turkméniánál hűvösebi) éghajlat ellensúlyozható a bőségesen biztosított táplálékkal. Ennek figyelembevételével főként a két- és háromnyaras példányoknál elérhetjük a turkméniai gyarapodást is. A táblázat adataiból szembetűnő még, hogy az algafogyasztó fehér szeleshomlokú hal gyorsabban növekszik, mint a hinárevő fehér amur. (Ez a különbség később kiegyenlítődik, sőt az amur javára billen a mérleg.) A kezdeti eltérés magyarázata az, hogy az algaevő faj már élete első hónapjaiban rátér főtáplálékára, míg a fehér amur legtöbbször csak a második nyáron, 60—100 g testsúly elérése után, kezd nagyobb tömegben vízinövényt fogyasztani. A külföldi szerzők [9, 14, 15] egyértelmű közlése szerint a növényevő halfajok húsa fehér, kitűnő ízű, a pontyénál szárazabb; szintén szálkás, de ez a fogyasztásra kerülő példányok nagy egyedsúlya miatt nem hátrányos. A növényevő halak betelepítésének a hátrányai a következők: 7. Betelepítésük új élősködők és betegségek behurcolásával járhat. A telepítésnél csak a legveszélyesebb módszert, a nagyszámú ivadék behozatalát alkalmazhatjuk [17]. A veszélyt azonban csökkenti, hogy újabban mesterséges termékenyítéssel előállított „steril" ivadékot telepíthetünk . Az is kérdés, hogy új halainkkal szemben miként viselkednek a hazai élősködők és kórokozók. Román adatok szerint hasvízkór lezajlása alatt álló pontyos tavakban a növényevő halak nem betegedtek meg [11], Hazai megfigyelések szerint a fehér amur megkapta a betegséget, de a vele együtt élő széleshomlokú halak nem fertőződtek [17]. Saját tapasztalatunk arra utal, hogy a növényevő halak természetszerű viszonyok között sokkal ellenállóbbak mint a ponty. 2. Előnytelen, hogy a növényevő halak, mint folyami szervezetek tógazdaságban természetes úton nem szaporíthatok. A mesterséges ikraelvétel és a termékenyítés módszereit már kidolgozták, de ezekhez olyan felkészülés szükséges, mely csak néhány tógazdaságban biztosítható. Az új halak általános elterjesztéséhez tehát ivadékelőállító gazdaságokat kell kijelölni. Ezekben kell felnevelni az anyaállományt és megtermelni a különböző vízterületekre szükséges ivadékot és kétnyaras halakat. •3. Ugyancsak hátrányos halaink késői ivar "érése [1. 4, 7, 8, 10, 14, 16, 19], Az első telepítések után, új hazájuk átlag hőmérsékletétől függően, 4 5 évet kell várni szaporíthatóságuk kezdetéig. 4. A növényevő halak (főként a széleshom lokú fajok) magasabb hőmérsékleten érik el anyagcseréjük maximumát, mint a ponty. Ennek tulajdonítható, hogy 14 C° alatt már nem fogyasztanak takarmányt [14], és természetes táplálék felvételük is erősen csökken. Emiatt a „tenyészidőszak' -uk hossza rövidebb, mint a pontynál. A feleltetés szempontjából azonban valószínűleg nem igényesebbek, mint a ponty. 5. A növényevő halak 2—3 m hosszú ugrásokkal „repülnek" ki a kerítőhálóból; a zajra nagyon érzékenyek és megijedve gyakran a partra vetik magukat (főként a széleshomlokú fajok) [13]. Nem ismerjük zsákmányolásuk különböző módszereit, így erre vonatkozólag ezután kell tapasztalatokat szereznünk. 6". Kínai vélemények szerint a növényevő halak úszói és pikkelyzete nagyon sérülékeny, így kezelésük gondosságot igényel [13]. 7. Az új kelet-ázsiai halfajokat a fogyasztóközönség nem ismeri, eleinte nyilváhvalóan idegenkedni fog vásárlásuktól, s csak megfelelő népszerűsítés után válhatnak keresetté a piacon. A növényevő halak helye a vízi életközösségben A vizekben lejátszódó életfolyamatok során kialakuló anyagforgalom építő szakasza három részre bontható: A folyamat kezdete az elsődleges termelés: a vízinövények a napfény-energia segítségével a szervetlen anyagból szerves anyagot termelnek. Ez a folyamat (asszimiláció) energia megkötéssel jár (A-l energiaszint). A következő lépcső a másodlagos termelés: az algák és a fejlettebb vízinövények által termelt szervesanyag beépül a növényevő állatok szervezetébe (A

2 energiaszint). A harmadik szakaszba soroljuk azt a szervesanyag építést, melynek alapját a növényevő és egyéb állatok elfogyasztása (húsevés) adja (/.,, illetve /

4 energiaszintek). A vízi szervezetek ezért a termelés szempontjából táplálékuk eredete alapján különböző szintekbe sorolhatók. A fogyasztó mindig eggyel magasabb szintre kerül, mint tápláléka. Az őshonos és a korábban telepített halaink csaknem kivétel nélkül a P.

3, valamint a /

4 energiaszintekbe tartoznak (mindenevők és ragadozók). Az új halak túlnyomórészt a Aj energiaszint asszimiláló szervezeteit fogyasztják, vagyis növényevők. Ezek szerint a A

2 energiaszint tagjai, éppen úgy, mint a fitoplanktont szűrő rákok, vagy a növényevő rovarlárvák stb; megjelenésük a vízi életközösségben azt jelenti, hogy a halak állománya „kilép" a megszokott táplálkozási korlátok közül, és a raktározáshoz egy alacsonyabb szintről