Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Molnár Béla–Dr. Mucsi Mihály: A kardoskúti Fehértó vízföldtani viszonyai

416 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Molnár B.—Mucsi M.: A kardoskúti Fehértó 4. ábra. III. szelvény A 6. fúrás: 1. 6. fúrás 0,0—0,1 m. 2. 6. fúrás 0,1—0,2 m. 3. 6. fúrás 0,2—0,4 m. 1. 6. fúrás 0,4—0,6 m. 5. 6. fúrás 0,6—0,8 m. 6. 6. fúrás 0,8—1,0 m. 7. 6. fúrás 1,0—1,4 m. 8. 6. fúrás 1,4—1,9 m. 9. 6. fúrás 1,9—2,1 m. III. szelvény B (». fúrás: 10. 6. fúrás 2,1—2,4 m. 11. 6. fúrás 2,4—2,8 m. 12. 6. fúrás 2,8—3,2 m. 13. 6. fúrás 3,2—3,4 m. 14. 6. fúrás 3,4—3,8 m. 15. 6. fúrás 3,8—4,5 m. 16. 6. fúrás 4,5—5,5 m. 17. 6. fúrás 5,5—6,5 m. III. szelvény C 7. fúrás: 1. 7. fúrás 0,0—0,1 m. 2. 7. fúrás 0,1—0,2 m. 3. 7. fúrás 0,2—0,3 m. '/. 7. fúrás 0,3—0,4 m. 5. 7. fúrás 0,4—0,5 rn. 6. 7. fúrás 0,5—0,8 m. 7. 7. fúrás 0,8—1,0 m 8. 7. fúrás 1,0—1,3 m. .9. 7. fúrás 1,3—1,6 m. 10. 7. fúrás 1,6—2,0 m. III. szelvény D 7. fúrás: 11. 7. fúrás 2,0—2,2 m. 12. 7. fúrás 2,2—2,6 m. 13. 7. fúrás 2,6—3,0 m. 14. 7. fúrás 3,0—3,3 m. 15. 7. fúrás 3,3—3,8 m. 16. 7. fúrás 3,8—4,2 m. 17. 7. fúrás 4,2—5,0 m. 18. 7. fúrás 5,0—5,65 m. 19. 7. fúrás 5,65—6,0 m. 20. 7. fúrás 6,0—6,5 m IV. szelvény A IV. szelvény (2. ábra) a III. szelvénytől 1100 m távolságra van (8. ábra). A tó ezen a részen már nem szélesebb, mint az eredeti folyómeder. Itt ugyanis már nincsen aláomló partfal, így nem növekedett a morotvató. AIV. szelvényre jellemző, hogy a középszemű, illetve a durvahomokos középszemű homoktól felfelé finomodnak az üledékek. A homok után finomkőzetlisztes durvakőzet liszt, majd agyagos finomkőzetliszt, durvakőzetlisztes finomkőzetliszt települ, ez utóbbi a szelvény DDK-i részén ékelődik be. Ezen üledékekre teljesen humuszosodott infúziós lösz rakódott. A 6. ábra szemcseösszetételi görbéi a IV. szelvényben található üledékekre mutatnak példát. A mederben készült 10-es fúrás üledéksora eltérő, a homokok alulról felfelé durvulnak, majd ezekre a III. szelvényben levő mederben készült fúrásokhoz hasonlóan elég vastag kötött üledék rakódott le. A medrekben készült fúrások szerint a homok felett átmenet nélkül hirtelen elég vastag kötött finom üledék következik. Ennek egy része még a folyóvízi, másrésze pedig már a morotvatavi szakaszban rakódott le, képződésének kedvezett az, hogy a tónak ez a legmélyebb része ma is, és valószínűleg korábban is ez volt. Az I. szelvény tavi fúrásainak átlagos tengerszintfeletti magassága 89,5, a II. szelvényé 89,3, a III. szelvényé 89,1, míg a IV. szelvényé 89,2 m, így a tónak aszályos esztendőkben ez a része szárad ki utoljára. Nád is csak itt van. A korábbi dús mocsári vegetációt igazolja a III. és IV. szelvény erősen humuszos anyaga. összefoglalva: a szelvények szerint a mai tő őse — a pleisztocén felszínbe — a holocénben bevágódott folyómeder volt. Bevágódása után medre részben feltöltődött. Ezt követte a morotvatavi szakasz, amely ma is tart. A tó nem egyetlen folyóág maradéka. A Ny-i részén (ahol finomabb üledék van) egv kisebb meder volt. A K-i részén (ahol jó vízvezető homok van) nagyobb folyóág eltemetett medre van. Az egységes tó a nyugati és keleti részeken a tó partjának íeszakadozásával alakult ki. A K-i nagyobb folyóág valószínűleg a tó mai tengelyétől dél felé fordulva folytatódik. A Ny-i és K-i részek pleisztocénbeni fejlődése is különbözött. A keleti részén a homokra vékony finomszemű üledék rakódott. A nyugati részén a 10 m-es fúrásokkal csak az üledék fokozatos durvulása mutatható ki, de vastagabb laza homokot a fúrások még nem értek el. Talaj vízállás-vizsgálatok A fúrások 1964. száraz nyárutóján készültek, a tó teljesen száraz volt. A fúrásokban ekkor észlelt vízszint, valamint a környék ásott kútjaiban mért