Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
9. szám - Bélteky Lajos: Magyarország területének geotermikus viszonyai az 1956–1965. évi kútfúrásokban végzett hőmérséklet mérések alapján
410 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Bélteky L.: Magyarország geotermikus viszonyai Az eddigi mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy gg értékek között még kisebb területeken belül is lehetnek méteres különbségek. Főképp a szerkezeti vonalak, törések közelében. Tanulságos példa erre a már említett tiszakécskei geotermikus kutatás, melyet most röviden ismertetni fogok. A tiszakécskei geotermikus kutatás Az előzőleg már említett 53 db 50 m-es fúrás segítségével vizsgált 45 km 2 nagyságú területen, ahol az évi középhőmérséklet 10,5°C, a gg átlagértéke 7,8 m/°C-nak adódott. A fúrások helyszínrajzát a 4. ábrán mutatom be. Az izogradiens térkép Alföldi L. és Gálfi J. adatai alapján készült. A minimális 4,4 és 5 m/°C valóságos gg értékeket a 39 és 1 sz. fúrásokban, a maximálisokat (15,6 és 14,8 m/°C) pedig a 10 és 13. sz. fúrásokban végzett mérésekből kapták. A kutatásokat irányító Scheffer Viktor összefoglaló véleményében azt állapította meg, hogy a gravitációs anomáliának a hőfokgradiens magasértékek zónájával való egybeesése azt jelenti, hogy a magas hőfokgradiens értékek alatt egy felszínalatti, környezeténél nagyobb sűrűségű tömeg, ill. földtani szerkezet foglal helyet és a geotermikus anomália ehhez kapcsolódik. Szerinte a nagysűrűségű tömeg tetőzónája legalább 1000 m mélységben lehet. ' A VITUKI-nak és a kutatók másik részének viszont az volt a véleménye, hogy a tiszakécskei geotermikus anomáliát egy, vagy több vetőlap mentén a mélyből felszálló magas hőmérsékletű víz is okozhatja. Ezt arra alapították, hogy a tiszakécskei vizsgált területen, ahol geotermikus anomália mutatkozott a feltételezett vető mentén, a kutak vizének a regionálisnál nagyobb a klorid tartalma, az összes szilárd maradékának mennyisége és a fajlagos vízhozama, továbbá a gáztartalma és magasabb a nyugalmi szintje is. Az ország más tektonizált területén is ezek az anomáliák ugyancsak együtt jelentkeznek. Ezután került sor a 800 m mélységű kutatófúrás lemélyítésére, melynek helye a 32. sz. kismélységű kutatófúrás közelében lett kijelölve, amelyben 50 m mélységben mért 19,4°C alapján a valóságos gg 5,6 m/°C. Iránycsőnek 13,68 m-ig 13%"-os vastagfalú csövet építettek be. A 9 5/ g"-os csőrakatot a terv szerint 300 m-ig kellett levinni. Ez sok nehézség mellett sikerült, mert a rétegsorban túlnyomó volt a homok. A rétegek omlékonysága miatt a termoszelvényt 265 m-ig sikerült felvenni s az ebben a mélységben mért 39,5°C alapján számított valóságos gg 9,1 m/°C-nak adódott. A továbbfúrás során 800 m-ig harántolt mélységszakaszban ismét igen sok volt a homok, átlagosan 60%, mégpedig durvaszemű, sőt kavicsos is. 800 m-ig 6 5/ 8"-os csővel bélelték a furatot. Mivel a talphőmérsékletméréshez szükséges 48 órás nyugalmi helyzetet nem lehetett biztosítani, a talphőmérsékletmérést a palástcementezésnél képződött cementdugó kifúrása után továbbfúrt szakaszban 827,5 m mélységben végezték el. Az itt _ KOCSBt •ts ah vsmwm JELMAGYÁRÁ7AJ: , TervezettgeolermikiJi / szelvény ^12- 99 pn/C] -f 39 gg maximum (fúrússzima) +10 gg minimum (furóssióma) 0 5 10 [km] CIBAKHAZA CSkf , 'r/5ZA/M0KA c^nszAku/tr • AÍPAR \ r/SZAUlFAlÚ nsim TISZASAS CSFPA 4. ábra. A tiszakécskei geotermikus kutató fúrások helyszínrajza, izogradiens térképe Puc. 4. rijian CKeawuH, uccMÖoeaemux zeomepMmecKuű. epaduenm e OKpecmnocmu c. TucatceiKe, napma u3oapaduenmoe Abb. 4. Lageplan der geothermischen Schürfbohrungen in Tiszakécske, Isogradienten-Karte mért 72°C talphőmérséklet alapján a gg értéke 13,4 m/°C. Ezenkívül 760 és 488 m mélységben mértek vízhőmérsékletet a rétegnyitások után a víz fakadási szintjében. Amelyebb szinten 68, a felsőbbnél 59,5°C-t mértek, melyek 13,2 ill. 10 m/°C gg-nek felel meg. A fúrás tehát nem igazolta a kutatók egy részének azt a reményét, hogy a kőzethőmérséklet már 800 m mélységben meghaladja a 100°C-t, mintahogy azt 9,1 m/°C-os gg esetén is várni lehetett. A gg 265 m-től 800 m-ig 9,1 m-től fokozatosan 13,4 m-re emelkedett, amely érték már nem mondható feltűnő anomáliának. A kutató fúrás azt a véleményt támasztja alá, hogy a tiszakécskei anomáliát nem egy mélybeli hatótömb, hanem inkább egy ferde vetőlap mentén a mélyebb rétegből felszálló magasabb hőmérsékletű, víz hozta létre. A vetősíkot a 800 m-es fúrás a termoszelvényből kivehetőleg 260 m körüli mélységben harántolta. A vető síkjának ferdesége következtében a vető mentén felszálló víznek az átfúrt porózus rétegekbe való betáplálási helye a mélység növekedésével mind távolabb kerül a furattól s ennek folytán mind nagyobb lesz a rétegben a leszívás hatására a kút feié áramló víz lehűlése is. Vetőkkel szabdalt területeken tehát nagymértékben befolyásolja a gg-t s továbbmenőleg a víz hőmérsékletét a vető dőlésszöge és hogy a fúrás hol harántolja a vetősíkot. Ilyen földtani viszonyok esetén tehát a talphőmérséklet nem annyira a hőáramtól, mint inkább a töréseken felszálló víz hőmérsékletétől függ. Fordított a helyzet azokon a már említett területeken, ahol az alaphegységben áramló karsztvíz, vagy a képződmény külszínen levő részére lehullott csapadék hűti le a víztartó kőzetet, sőt még az erre települt üledék porózus szintjeit is, mert ott vízhőmérséklet szempontjából a távolabbi ill. kevésbé közvetlen kapcsolat az előnyös.
