Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. O’sváth János: Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése

Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 396 Öntözéses kísérletek tervezése és szervezése* Dr. O'SVÍTI JÁNOS** A tavaly nyári hallei nemzetközi szimpózium „Feldversuchswesen" összefoglaló zárójelentésében a következő olvasható: „Nyilvánvalóvá vált, hogy a kísérletezés fejlődése nem választható el a mezőgazdaság fejlődésétől, azzal szorosan együtt kell haladnia." A ,,kísérletek tervezése és elemzése" önálló tudománnyá vált, amelynek lehetőségei az automatizált számítástechnika következtében az utóbbi években hihetetlen mértékben megnőttek. Elehetőségek kihasználása öntözéses kísérletek tervezésénél, értékelésénél és általában szervezésénél az öntözéses gazdálkodás fejlődésének egyik lényeges feltétele. A tervezés és az értékelés ugyanannak a dolognak két oldala. Célom az öntözéses kísérletezés terén bizonyos kívánatos igényesség felkeltése. Ha megteremtődik az igény exaktabb és átfogóbb kísérletek végrehajtására, ha megteremtődik az igény egy térben és időben széleskörű kísérleti rendszer létesítésére, — az átfogóbb tájékozódásra is meglesz a mód. Az ilyen tervezés és szervezés korszerű és gazdaságos lehetőségeit szeretném csupán vázolni. Csak a legszükségesebb kísérleti módszertani fogalmakat ismertetjük, bár kénytelenek leszünk olyan „terminus technikus"-okat is használni, amelyek megmagyarázására nem kerülhet sor. Alapelvek A terméskülönbségek igazolására egyedül alkalmas exakt kisparcellás kísérletek alapelve: az ismétlés, a sorsolás és a blokkok képzése. Ismétlésre a kísérleti hiba megbízható megállapítása érdekében van szükség. Általában az az elv, hogy az ismétlések száma legyen minél nagyobb. Pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a kísérleti hiba szabadságfoka legyen 10 és 30 között. Sorsolásra, (randomizáció, véletlen elrendezés) azért van szükség, mert eleve nincs, vagy nincs minden tekintetben támpontunk a kísérleti parcellák tulajdonságait illetően. Hogy minden elfogultságot kiküszöböljünk, a különböző parcellákhoz az előírt kezeléseket sorsolással rendeljük. Blokkokat annak alapján képezünk, hogy van eleve bizonyos ismeretünk a szóbanlevő kísérleti tér homogenitását illetően. Az elv az, hogy a homogenitás blokkon belül nagyobb legyen, mint a blokkok között. A kísérlet pontosságát nagymértékben növeli és egyben szélesebb reprezentatív alapot ad az eredmények interpretálására, ha helyesen képezünk blokkokat. Egytényezős (monofaktoriális) kísérletről beszélünk, ha a kísérlet kezeléseit egyetlen tényező (pl. fajta, vagy pl. öntözővíz, vagy pl. trágyaszer) különböző dózisai vagy változatai képezik. Faktoriális (polifaktoriális, többtényezős) a kísérlet, ha több tényező különböző szintjeinek kombiná* A Magyar Hidrológiai Társaság Közópdunántúli Csoportjánál 1966. január 31-én elhangzott előadás. ** MTA Mezőgazdasági Kutató Intézet, Martoncióit állítjuk be kezelésként a kísérletbe. Elv az, hogy a tényezők különböző szintjeinek valamennyi lehetséges kombinációját állítsuk be a kísérletbe. A belső ismétlés miatt a faktoriális kísérletekbe inkább több fokozatot (szintet) kevés ismétlésbe állítsunk be, mint kevés faktoriális szintet sok sorozatba. Ha a beállítandó faktoroknak és szintjeiknek nagy száma miatt az összes lehetséges kezeléskombinációk száma túl nagy lenne, akkor a keverés (confounding) módszerével mód van a parcellaszám csökkentésére. E módszertani lehetőségek miatt a polifaktoriális kísérletek jelentősége' állandóan növekszik, sőt Finney (1959) azt tanácsolja, hogy a vizsgálatokba vonjunk be lehetőleg minél több tényezőt. Kétségtelen, hogy az élő szervezetek vizsgálatánál a számtalan, egymással összefüggésben levő, hasonló mértékben ható tényezők komplex, párhuzamos figyelembevétele elkerülhetetlen. Valamennyi modern, korszerű kísérleti elrendezés sorsolt. A sorsolás azonban nem jelenti azt, hogy blokkolást illetőleg ne legyenek bizonyos korlátozások előírhatók. A blokk-képzés igen egyszerű eljárás, ha teljes blokkokról van szó (vagyis egy-egy blokk a kezelések teljes sorozatát tartalmazza), és nagyon bonyolult, ha ún. nem-teljes blokkról, amely a kezeléseknek csak egy hányadát tartalmazza bizonyos rendszer szerint. De a tervezés mindennapi munkáját megkönnyítendő sémákat (ún. alapterveket) dolgoztak ki, amelyeket már csak sorsolni kell, ha a kísérletező a vizsgálandó kérdésnek megfelelőt már kiválasztotta. Sok kézikönyv közül ilyen alapterveket, de a magyar nyelvű irodalom szegény sok tényezőnek együttes vizsgálatára vonatkozó alaptervekben. A Mezőgazdasági Kiadó által 1963-ban kiadott „Kertészeti Lexikon"-ban publikáltam ilyen sémákat, a bemutatott alapterveket innen fogom idézni. A megoldandó különböző kísérleti problémák sajátosságainak megfelelően igen sok sorsolt kísérlet-típus van (1. táblázat). A feldolgozás módja a variancia-analízis. Az öntözéses kísérletek sajátosságai Az öntözéses kísérletek is lehetnek egytényezősek, ha különböző öntöző módszerek összehasonlításáról, vagy ugyanazon öntözés mellett különböző öntözővíz-adagoknak a növénykultúrára gyakorolt hatásának vizsgálatáról van szó. Legtöbbször azonban faktoriális elrendezéstípust kell alkalmazni a vizsgálatoknál. Az öntözővíz adagolásától csak akkor várható eredmény, ha egyúttal vízben jól oldódó megfelelő tápanyagokat is juttatunk a talajba a növény számára, ha továbbá a nagy terméshez szükséges növényszám megvan. Még számos más tényezőt lehetne felsorolni, amelyek hatása teljesen más öntözés esetén, mint szárazgazdálkodásnál. Fokozott gyomosodás is várható az öntözés következtében, amely a kísérleti parcellák heterogenitását előnytelenül fokozza.