Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
9. szám - Dr. Szesztay Károly: Az öntözési vízszükséglet meghatározásának néhány kérdése
394 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Szesztay K.: Az öntözési .vízszükséglet kellene éppen módot adniok az előírás szerinti értékek ellenőrzésére ós folyamatos fejlesztésére. Ahhoz, hogy az öntözési vízszükséglet meghatározásában a főbb befolyásoló tényezők szerinti értékváltozásokat az elméleti megfontolásokból folyó határértékeknek, továbbá a hazai és a külföldi tapasztalati (kísérleti) adatoknak megfelelően lehessen megválasztani, az előírások szerkezeti felépítésének összhangban kell lennie az (1) képletben, illetve a 6. táblázat felső részén megadott tagolással. Ehhez az ábrán felsorolt általános hidrológiai kutatások keretében, illetve azokon túlmenően — az alábbi feladatokat kell megoldani: a) A lehetséges párolgás (potenciális evapotranszpiráció) sokévi átlagának és éven belüli átlagos eloszlásának gyors megállapítását lehetővé tevő segédletek (térképek, táblázatok) összeállítása a tárgykörre vonatkozó eddigi feldolgozások értékelő összefoglalásával és szükség szerinti kiegészítésével. b) Az egyes növényféleségek teljes vízszükséglete és a lehetséges párolgás közötti ,,K" arányszámok megállapítása az eddigi hazai és külföldi tapasztalati (kísérleti) adatok felhasználásával és szükség szerinti kiegészítésével. c) Az öntözési idényben hulló hatékony csapadék összegének és időbeli eloszlásának átlagos alakulását megadó segédletek összeállítása. d) A talaj téli vízfelhalmozódásából és a talajvízből történő vízfelhasználás mértékének és átlagos időbeli alakulásának megállapítását lehetővé tevő segédletek összeállítása. e) Az öntözővízfelhasználás hatékonyságának (a veszteségek mértékének) esetenkénti megállapítását lehetővé tevő számítási segédletek összeállítása. f) Az öntözési vízszükséglet évenkénti ingadozásainak figyelembevételét lehetővé tevő segédletek kidolgozása a tanulmányban ismertetett előzetes vizsgálatok kiegészítésével. g) A tervezésnél (az értékelő helyzetfelmérésnél) figyelembe veendő terület nagyságával kapcsolatos értékváltozások vizsgálata, amire elsősorban is a e),f) és d) pont szerinti tényezők esetében van szükség. Addig is amíg a hazai előírások szerkezeti felépítésének átdolgozására sor kerülhet, átmeneti megoldásként két tényező bevezetésével lehetne biztosítani a helyi adottságok és a tervezési feltételek közelebbi figyelembevételét: a) Az éghajlati adottságok figyelembevétele legegyszerűbben az 1. ábra szerinti ariditási tényezők segítségével volna megoldható. Ha a jelenlegi előírásban szereplő idénynormákat az ország öntözést kívánó területére vonatkozó átlagértékeknek tekintjük, a helyi idénynormákat gyakorlati közelítésként az £=0,83 a (4) tényező segítségével lehetne kiszámítani, amelyben a — az 1. ábra szerinti ariditási tényező, 0,83 — az a 0=l,20 átlagos ariditási tényezővel számított arányosítási szorzó. A (4) képlet a jelenlegi hazai előírás idénynormáit az ország legaszálvosabb vidékein (a. = 1,45) mintegy 20%-kal növelné, az öntözés szempontjából szóba jöhető legcsapadékosabb területeken (0,70 és 0,80 körüli ariditási tényező esetén) pedig mintegy 35—40%-kal csökkentené. Ha az előírás szerinti idónynormákat nem országos átlagértékeknek, hanem az ország területén előfordulható felső határértéknek kell tekinteni, akkor a (4) képletben 0,83 helyett 0,70 arányosító szorzóval kell számolni. Ebben az esetben — az ország legaszályosabb vidékeitől eltekintve — a jelenlegi előírásnál mindig kisebb értékek adódnának (0,70—0,80 közötti ariditási tényező esetén a jelenleginek kereken felére csökkennének az idónynormák). b) Az öntözési vízszükséglet évenkénti ingadozásait egv további B=f(p) (5) tényezővel lehetne közelítően figyelembe venni, amelynek értékét az öntözési vízszükséglet hiánytalan kiszolgáltatásának ,,p" biztonságától (a vízkorlátozás ,,T" átlagos gyakoriságától) függően az alábbi táblázat alapján lehetne megválasztani: V [%] 50 66 75 80 90 95 96,7 98 T [óv] 2 3 4 5 10 20 30 50 B 0,80 0,93 1,00 1,04 1,18 1,26 1,30 1,33 A fentebbi tájékoztató jellegű B értékek a debreceni és a szegedi éghajlati vízhiányok gyakorisági feldolgozásának eredményein alapszanak [10] és azt feltételezik, hogy a jelenlegi előírásokban megadott idénynormák p=75% biztonságra (az átlagosan 4 évenkénti vízkorlátozásra) vonatkoznak. IRODALOM [1] Az öntözés és haltenyésztés céljaira felhasználható víz mennyiségének megállapításáról, Vízügyi Értesítő. 1964. évi 13. szám. 30/1964 OVF utasítás. [2] Országos Vízügyi Főigazgatóság: Öntözőrendszerek ós öntözőtelepek tervezési irányelvei, Szakmai szabványsorozat. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1960. 198 p. (Szerk. Salamin Pál). [3] US. Department of Agriculture: Determining Consumptiv Use and Irrigation Water Requirements, Agricultural Research Service Technical Bulletin No. 1275. Washington, 1962. 59 p. (Szerk.: H.F.Blaney és W. D. Criddle) [4] D. Velev—O. Markov: Opredeljane na vodopotreblenieto i napoitelnito normi pri meliorativnoto proektirene, B'lgarszka Akadémija na Naukita. Szófia, 1961. 165. p. [5] Szesztay Károly: Magyarország öntözővízszükséglete és a Kárpátmedence vízháztartása, Beszámoló a VITUKI 1961. évi munkásságáról, 274—287. oldal. [6] W. I. Roberts: Reduotion of Transpiration, Journal of Geophysical Research 1961. oct., 3309—3312 p.
