Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
9. szám - Dr. Szesztay Károly: Az öntözési vízszükséglet meghatározásának néhány kérdése
392 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Szesztay K.: Az öntözési .vízszükséglet A növény neve Fejlődési időszak Vízfelhasználási tényező, R Tavaszi bükköny Apr. 1—máj. 18. 0,17 Máj. 19—jún. 8. 0,72 Jún. 9—jún. 30. 0,13 Átlag: (0,39] R — kísérleti úton megállapítandó biológiai tényező A. M. Alpatev E = RD képletéhez E — a növény teljes vízigénye, m 3/ha D — a levegő páratartalmának napi közepes telítési hiánya a vegetációs időszakra, vagy egyes részeire vonatkozóan, mm nem haladják meg a számértékek célszerű kerekítéséből adódó eltéréseket, denéhány esetben (zöldségfélék, másodtermények) ezt meghaladó mértékű különbségek is találhatók. Az átvizsgált két külföldi előírásban [3], [4] az a törekvés, hogy az egyes növényféleségekre az öntözési módtól és a talaj adottságoktól független, általános érvényű számítási tényezőket állapítsanak meg. KNEISA, (Észak-Bulgária) Karbonátos csemazjom talaj Gyapot Évelő takarmanyok / ftH -4y" l / 75 60 50 \ 30 10 "75 . 50 % w I 30 A 20 t 5 10 tv v vr vu v//i tx Kukorica w i \ / \ / tv v vi vii m u Cukorrépa y* r 50 IV V VI Vtl IX IV V VI VII VIII tx V 7 5- a növenyzet dekadonkenti vizfelhasznalasa ff lehetséges párolgás szempontjából757.-os előfordulási valószínűségű évben, [rrf/ha] 7. ábra. Néhány növényféleség dekádonkénti vízfelhasználása a Bulgáriában végzett mérések alapján [4, 10 lap] Puc. 7. HcnoAb3oeaHue neKomopbiMU eüdaMU pacmeHuü eodbi na ocnoeaHüu U3MepeHUÜ, npoeedennux e EoAeapuu (4, 10) no deicadaM Fig. 7. Water consumption by 10-day periods of different plants, on the basis of measurements in Bulgaria ([4], page 10) A 3. táblázat az Egyesült Államokban kidolgozott ajánlásnak az idénynormák megállapításában alkalmazott növényzeti vízfelhasználási tényezőit foglalja öszsze. A 27 növényféleségnek a hazai előíráséval egybevethető adatait áttekintve megállapítható, hogy az amerikai előírásban a növényféleségek szerinti értékváltozások tartománya elég jelentékenyen kisebb a hazainál és néhány esetben eltérések vannak az egyes növényféleségek egymáshoz viszonyított vízigényességében is. (A zöldségfélék például a hazai előírásban szereplő növények legvízigényesebbjei, az amerikai előírásban pedig az értéktartomány alsó részébe vannak sorolva.) A 4. táblázat a Bulgáriában alkalmazott öntözési vízszükséglet számítási eljárást ismertető kiadvány [4] nyomán P. Zsecev által Pavlikeni közelében végzett mérések alapján 9 növényféleségre adja meg az A. M. Alpatev képletében szereplő növényzeti (biológiai) tényező számértékeit. Az öntözési idény átlagára vonatkozó számértékek — mint látható — itt is lényegesen szűkebb határok között ingadoznak a hazai előírás értékeinél: az átlagos ingadozás mindössze 5%-a, és az ingadozás teljes értéktartománya is csak 36%-a 9 növényféleségre megállapítható 0,39-es átlagértéknek. (A hazai előírás megfelelő adatai mintegy négyszerte nagyobbak.) Figyelemre méltó, hogy a bulgáriai előírás a 9 növényféleségre megadja a vízfelhasználási (biológiai) tényezőnek a vegetációs időszakon belüli változását is. Négy fontosabb növényféleségre megtalálható a kiadványban a vízfelhasználás 10 naponkénti alakulását ábrázoló grafikon, amelynek adatait a lehetséges párolgás (a transpirációt befolyásoló időjárási tényezők) szempontjából 75%os előfordulási valószínűségű évre számították át (7. ábra). Az öntözési vízszükséglet értékváltozásai az öntözési mód és a talaj adottságok szerint A hazai előírásokban megadott öntözési vízszükségleti adatoknak az öntözési mód szerinti értékváltozásait átlagos talajadottságokra (a talajadottságok szerinti ingadozás értéktartományának középértékére) vonatkoztatva — az 1. táblázat 13—15. oszlopában tekinthetjük át. Az adatokból kitűnik, hogy a három öntözési mód közül minden esetben az esőztető öntözés a legtakarékosabb. A legtöbb vizet 3 esetben a felületi öntözés, 6 esetben az altalaj öntözése kívánja. Az öntözési mód szerinti értékváltozásoknak a 13., 14. és 15. oszlop adatainak átlagára vonatkoztatott viszonylagos nagysága a növényféleségek szerint 46 % ésl48 % között változik (átlagosan 80%). Legnagyobb a viszonylagos értékváltozás a kalászosok és az egynyári takarmányok, legkisebb a gyümölcs* és a zöldségfélék esetében (17. oszlop). A talaj féleségeknek (18—23. oszlop) a hazai előírás altalaj-öntözés esetében tulajdonít legnagyobb szerepet (a növényféleségektől függetlenül minden esetben 50 % ). Az esőztető öntözésnél a talajadottságoknak nincs számottevő szerepe (20—21. oszl.). Felületi öntözés esetében a viszonylagos (az értéktartomány középértékére vonatkoztatott) értékváltozások 8% és 25% között ingadoznak (átlaguk 18%). A legnagyobb értékek zöldségfélék, szőlő, gyümölcs és kapásnövények, a legkisebb másodtermények és egynyári takarmányok esetében fordulnak elő. Az öntözési vízszükséglet meghatározásának az Egyesült Államokban kialakult módszere az öntözési mód és a talaj féleség hatását nem az
