Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Tölg István: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához

Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. 41 LIMNOLÓGIA Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához TÖI.O ISTVÁN* A Dunai Halászati Egyezmény Nemzetközi Vegyesbizottságának V. Budapest-i Ülésén, 1963ban vetődött fel először érdemlegesen a KeletÁzsiában honos növényevő pontyfélék (Cyprinidae) magyarországi telepítése. A magyar küldöttség, tolmácsolva a Vegyesbizottság álláspontját, javaslatot tett a honosítás mielőbbi megkezdésére. Az Országos Halászati Felügyelőség még abban az esztendőben 54 000 ivadékot vásárolt a Kínai Népköztársaságban. A növényevő halak magyarországi telepítése ezzel az importtal 1963. július 18-án kezdődött [12]. Napjainkban, de a jövőben is felvetődhet a kérdés, hogy a magyar halászat irányítói miért nyúltak ismét a honosítás módszeréhez, holott elődeik néhány sikertelen próbálkozással már kudarcot vallottak ; miért vállalták megint az új halak behozatalával járó kockázatot? Dolgozatunk célkitűzése, hogy választ adjon ezekre és a hasonló kérdésekre, valamint néhány szempontot ismertessen a növényfogyasztó halak betelepítésének problémájával kapcsolatban. A haltelepítések általános elvei A gazdasági termelés érdekében már régóta telepítenek új halfajokat az egyik országból a másikba [14]. Néha egy-egy olyan halfajt vagy . fajtát telepítenek, melynek kiváló tulajdonságai tiszta, egyed üli tenyésztésben is nagy hozammal kecsegtetnek (szivárványos pisztráng, tógazdasági nemesponty), legtöbbször viszont a meglevő halfauna kiegészítése és így a nagyobb zsákmány érdekében telepítik az új tagokat (marénafajok, feketesügér stb.). Az eltérő táplálkozási, növekedési és szaporodási tulajdonságokat hordozó halak együttesen jobb „hatásfokkal" hasznosítják a vizek nyújtotta táplálékkészletet, és így „fokozzák" a halászat termését. Az eszményi halállomány kialakításához néha egy vagy több faj hiányzik. (Ez utóbbi főként Európára érvényes, ahol azonos földrajzi szélességen kevesebb halfaj népesíti be a vizeket, mint pl. Amerikában.) Ekkor a termelés érdekében idegen vízrendszerek vagy világrészek adhatják a kiegészítő tagokat és velük az optimális hasznosításhoz szükséges, az eredeti állapotban hiányzó feltételeket. Az Észak-Amerikából származó szivárványos pisztráng (Salmo irideus* Gibbons) áttelepítése Európába forradalmasította a hűvös vizeken folyó halgazdálkodást. Kontinensünk elzárt, melegebb tavaiban az évről-évre telepített angolna (Anguilla anguilla L) emeli a zsákmány értékét. A távoli vizekből telepített különböző marénafajok (Coregonidae) nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a nyugat- és észak-európai tavak, * Országos Halászati Felügyelőség, Budapest. valamint a Szovjetunió egyes jelentős halász vidékeinek a gazdasági termelése. A Csehszlovákiában kitenyésztett nemespontyfajták, nagy területen elterjesztve, feljavították a tógazdasággal foglal kozó államok halászatát, és új irányt adtak a haltermelésnek. Napjainkban az egyes trópusi és szubtrópusi halastavak legfontosabb benépesítői az eredetileg afrikai vizekben honos bölcsőszájú halak (Tilapiae). A hasznos telepítési példákat még sorolhatnánk, de feltétlenül megemlítendők a kudarcok is. Pl. rendkívül káros volt az ikrafaló törpeharcsa (Amiurus ncbulosus Le Seure) és a naphal (Lepomis gibbosus Lacépéde) behozatala Észak-Amerikából Európába, vagy a szapora ponty (Cyprinus carpio L) áttelepítése Amerikába. A károkat okozó beavatkozások az eddigieknél nagyobb körültekintésre intenek. A haltelepítések száma világszerte növekszik; ezt az alábbi körülményekkel magyarázhatjuk: 1. Állandóan emelkedik az édesvizek fehérjetermelésével szemben támasztott igény, ezért a zsákmány növelésére új módszereket kell alkalmazni [3, 4, 7]. 2. Az édesvízi halak terjedését a vízrendszerek határai erősen korlátozzák [20], és amiatt sok helyen nem alakulhatott ki a gazdasági termelés szempontjából legelőnyösebb halállomány. 3. A limnológiai kutatás mind alaposabban tisztázza az egyes vizek élettelen környezeti tényezőinek és élővilágának kapcsolatát, a táplálékhálózat felépítését, és így rávilágít a halak által elfogyasztható, de különböző okok miatt kihasználatlan élelemkészletekre is. 4. A halászatbiológia feltárja a különböző kontinensek haszonhalainak életigényeit. 5. Bebizonyosodott, hogy a hasonló éghajlatú vidékeken élő édesvízi halak általában eredményesen áttelepíthetők az egyik földrészről a másikra. 6. A vizek szabályozása és az egyéb műszaki beavatkozások pl. a vízi építkezések, benépesítésre váró, újtípusú folyó- (csatornák) és állóvizeket (holtágak, víztárolók) alakítottak ki; ezáltal sok területen korábban nem létező vízi életlehetőségek jöttek létre. 7. A halak mesterséges szaporításának tökéletesítése még akkor is biztosítja az új halfajok helyi utánpótlását, ha a betelepített területen hiányoznak a természetes ivás lehetőségei [9, 14, 19]. 8. A korszerű halszállítási módszerekkel és a légifuvarral nagy távolságok hidalhatok át [4]. 9. A tógazdaságok termelésének belterjesítésénél jó eredmények érhetők el több, egymást a nagy hozam érdekében kiegészítő halfaj együttes tartásával [13].