Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Szesztay Károly: Az öntözési vízszükséglet meghatározásának néhány kérdése

386 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Szesztay K.: Az öntözési .vízszükséglet Az öntözési vízszükséglet vizsgálata során az évi teljes vízszükségleten (az idénynormán) kívül foglalkozni kell a vízszükséglet időbeli eloszlásával is: meg kell állapítani például az öntözési hálózatok tervezéséhez mértékadó legnagyobb vízhozamokat (az öntözővízszükséglet csúcsértékeit), továbbá a rendelkezésre álló vízkészletek szempontjából kritikus időszakokban (a nyárvégi kisvizek idején) kiszolgáltatandó vízmennyiségeket. Az öntözési vízszükséglet megállapítására készített előírások szerkezeti felépítése Az öntözőrendszerek csatornáinak és műtárgyainak tervezéséhez és üzemük irányításához szükséges vízsziikségleti értékeket többnyire nagyobb területekre központilag kidolgozott előírások (ajánlások, normák) alapján állapítják meg. A sokféle tényező hatásának számszerű értékelését lehetővé tevő adatok és összefüggések hiányában általában néhány legfontosabb tényező figyelembevételére szorítkoznak. A hazai öntözésekben felhasználható vízmenvnyiségekről (az országos víznormákról) kiadott előírás [í] három tényezőt vesz figyelembe: a növényféleséget, az öntözési módot és a talaj adottságot . Az előírás az egyes növényféleségek öntözési vízszükségletéről tízféle adatot közöl, amelyek lényegében három adatra vezethetők vissza: az idénynormára, az öntözések számára és a csúcsigényre. A 9 főbb növényféleségre megadott idénynormákat az 1. táblázat 1—6. oszlopában foglaltuk össze. A táblázatból kiolvasható értékek alkalmazásához az utasítás háromféle kiegészítést fűz. Az első kettő a 10 000 katasztrális holdnál (5760 ha-nál) kisebb öntözőtelepekre vonatkozóan a nem folyamatos öntözési üzem esetében kialakuló vízszükséglet-ingadozást, a harmadik a víz szállítása során fellépő veszteségeket veszi figyelembe. Az öntözési vízszükséglet megállapítására készült külföldi előírások többségének szerkezeti felépítésében a hazaiéhoz viszonyítva két lényeges eltérés található: 1. A számítás a növényzet teljes vízszükségletéből indul ki, amelyet általában az Ü = P

0K (2) képlet szerint, az éghajlati adottságokat figyelembe vevő P

0 lehetséges párolgás és a növényféleségenként változó K biológiai (vízfelhasználási) tényező szorzataként állapítanak meg. 2. A talaj adottságok és az öntözési módok szerinti értékváltozásokat általában nem az alapnormákban, hanem a vízfelhasználás hatásfokában (a veszteségek között) veszik figyelembe. Az éghajlati adottságok figyelem bevétele Az 1. ábra az öntözés egyik legfontosabb éghajlati jellemzőjének az ariditási tényezőnek sokévi átlagát tekinti át [5]. Az ország legnedvesebb és legszárazabb vidékei között az ariditási tényező tekintetében — mint látható — kereken kétszeres különbségek vannak. (A délnyugati határszélen és Adatok a 30/1964. OVF utasításban megadott öntözési TaŐAUifa 1. JJamme k 0630py u3MeneHuü opocumeAbHbix Table 1. Data illustrating changes in standard seasonal 1 i é n y n ormi k A növényféleFelületi Esőztető Altalaj Az idénynormák (a 7 növényféleség átöntözés esetén iing^Növényféleségek s > N CQ |J mélyrétegű -3 CD cfi sc ® s >0 J ÍN g talajon •— [m n] [%] (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) Évelő takarmányok Kapásnövények Kalászosok, ipari növény Másodterm. egynyári tak Rét Legelő Zöldségfélék Szőlő Gyümölcsös a b c d e f 9 h i 480 240 200 240 360 480 560 360 360 560 300 240 260 420 560 720 450 450 240 200 90 100 240 240 400 250 300 250 200 90 100 250 250 400 250 300 ooooooooo ooooooooo ooooooooo 131 66 55 65 98 131 152 98 98 127 68 55 59 95 127 164 102 102 105 87 39 44 105 105 175 109 131 Állag 368 440 229 232 600 360 99 100 100 Az ingadozás tágassága mm 0/ /o 360 98 480 109 310 135 310 134 0 0 0 0 1 Az átlagos ingadozás mm 0/ /o 96 26 120 27 66 29 68 29 0 0 0 0 j