Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Domokos Miklós–Déri József: A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása

Domokos M.—Déri J.: A vízgazdálkodási mérleg Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 341 3. ábra. Folytonos vízgazdálkodási idősor Abb. 3. Kontinuierliche wasserwirtschaftliche Zeitkette JELMAGYA RA ZA T­nn'. Különböző taliesigú vízhozamok {azl37M+msrévekátlaga t í rm Mederbpn hagyandó minimá­LL U Iis élőn zhozam rz j 1961 éri vízigények Qj Összes vízigény igényeket ábrázolja, Qj-vel pedig az összes víz­igényt tüntettük fel. A másik vízmérleg-kart (a vízkészletet) a különböző tartósságú vízhozamok közül kiválasztott (mértékadónak elfogadott) ér­ték adja. Az ábra bemutatja a vízmérlegkarok havon­kénti változását, amiből megállapítható a mérték­adónak elfogadott tartóssághoz és legnagyobb víz­hiány-tűréshez tartozó kritikus időszak, valamint meghatározható az adott vízigény-idősorhoz a vízhiány tűrés tartóssága. A nem-folytonos idősor ábrázolására a vonal­diagramon kívül az oszlopdiagram is megfelel, sőt e célra — minthogy az oszlopdiagram a sor nem­folvtonos voltát érzékelteti — jobban is ajánlható. A folyamatosság hiányának érzékeltetése érdeké­ben az ilyen ábrák oszlopai különállóak, nem érint­keznek egymással. A különálló oszlopokat akkor is helyezhetjük egy­mástól egyenlő távolságokra, ha a jellemezett időpontok nem egyenlő időközökben követik egymást. Az ilyen oszlopdiagramoknak a koordinátarendszerrel való kap­csolata lazább, mint az előbbieké, a tengelyek feltünte­tése el is maradhat az ilyen ábrákon. Az oszlopdiagrammal területi sorokat is ábrázol­hatunk. A minőségi és területi sorok oszlopdiagramjai hasonlóak a nem-folytonos idősorokat ábrázoló oszlop­diagramokhoz, de ezeknek már nem sok közük van a koordináta-rendszerhez. A vízmérleg-ábrázolásában az ábráknak ezt a fajtáját önállóan nem is, hanem inkább csak kartodiagramok elemeikónt (1. a tanulmány 2.3 szakaszában) szoktuk alkalmazni. Vízmérleg-soroknak derékszögű koordináta­rendszerben való alkalmazásakor az x független változó a sort rendező ismérv (vízgazdálkodási hossz-szelvény esetén a vízgyűjtő£era?e<eí meghatá­rozó vízfolyásszelvény, idősor esetén pedig az idő), a függő változók [f^x), f 2(x), . . ./„(«)] pedig a vízmérleg-karok (vízkészlet, vízigények), és esetleg — valamilyen csoportosításban — ezek elemei. A poláris koordináta-rendszer alkalmazása zárt, ismétlődő ciklusokat magában foglaló sorok — pl. többéves folyamatos vízmérlegidősorok — ábrázolása esetén lehet előnyös. A poláris koordi­náta-rendszernek a vízmérleg ábrázolásában való alkalmazására még nem ismerünk példát. 3.2 Mértani alakzatok felhasználása koordináta­rendszeren kívül 3.21 önálló síkidomok, a) Ezekre a diagra­mokra jellemző, hogy minden adatot ill. adatcsopor­tot egy-egy síkidom ábrázol, amelynek területe az ábrázolt adat nagyságával arányos. Koordináta­rendszer nincs. Ilyen módon az egyes adatok kü­lönállását hangsúlyozzuk, a függvényszerű szem­léletnek nem jut szerep. A terület segítségével áb­rázoló diagramok többféle síkidomot használnak fel. A síkidom-diagram számos változata (félkör, kör, háromszög, téglalap, négyzet stb.) a legalkalma­sabb eszköz viszonyszámok, százalékértékek és általában több szám nagysága egymáshoz való viszonyának bemutatására. A cikkekre osztott kör jól érzékelteti a részeknek az egészhez való viszo­nyát. Természetesen más síkidomok területét meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom