Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

7. szám - Dr. Lipták Ferenc: Kolmatációval kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok

312 Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. Lipták F.: Kolmatációval kapcsolatos vizsgálatok tására a szemcsés közeg felső részében a hézagtér­fogat jobban lecsökken, mint az alsóbb részben, ezért a réteg inhomogén felépítésűvé válik. Az e jelű (finom iszapos homok) talajban já­ratrendszer nem alakul ki. A hordalék csak a leg­felső réteg hézagaiba tud bejutni, jelentős része a réteg felszínén ülepedik le, s az üledék okozza fő­ként a vízhozamcsökkenést. A hordalék mentes víz átszivárgása ugyanazon szemeloszlású, de különböző hézagtérfogatú talaj­rétegen jelentősen eltér egymástól. Ha a permeabi­méterekbe a durva homokos kavics beépítésével vizsgált egyes változatok hordalékmentes vízzel történő üzemelésénél kapott vízhozamértékeket felrakjuk a hidraulikus gradiens (I) függvényében, s a pontok mellé írjuk a harmadik változót (az n% értékét), a pontok közé jó közelítéssel bebúzható egyenesek a hézagtérfogat hatását mutatják (24. ábra). Az ábra jól tükrözi a Q = Fv = F k I Da.rcy­féle gondolatot, vagyis a szivárgási tényezőnek (ezen belül a hézagtérfogatnak is) a szivárgási fo­lyamatokra gyakorolt közismert hatását. A horda­lékos víz kolmatációs hatása a hézagtérfogat függ­vényében inkább csak a finomabb szemcséjű réte­gek esetében jellemezhető egyértelműen. Durva szemcséjű talajoknál a sajátosan kialakuló járat­rendszer óvatosságra int a hézagtérfogat — mint paraméter —szerepének megítélésénél, hiszen a szi­várgási keresztmetszetben az egyedi kisméretű víz­vezető hézagfelületek mellett a nagyméretűek is jelentkeznek. A szivárgási medencében végzett vizsgálatok­nál a hordalék viszonylag egyenletesen borította be a meder fenékrészét és a rézsűfelület alsó részét, s eléggé egyenletesen mosódott be a medret övező talajtérbe. A beszivárgó vízhozam csökkenése már a viszonylag rövid kísérleti időszak alatt is tetemes volt. A mederszelvényből kialakuló beszivárgást és a függőleges irányú beszivárgást számos rokon vo­nása mellett egymástól eltérő vonások is jellemzik: \ f^.g.jőlcgcs. :r?:v.;ű l-c?->r4rctás sorén a szivár­gás iránya a hordalékszemcsére ható súlyerő irá­nyává! azonos. Emiatt a lioidalékszemcsék amel­lett. ho-rv a talaj héza-rendszerének egy részében lerakódnak, hailamo.-ak a szivárgó vízrészecskék­kel továbbhaladni, s ilv módon jelentcs bánvaduk e?vre melyebb szintre kerül, cőt egy részük átmo­sódik a talajrétegen. A mederszelvényből való beszivárgásra viszont az a jellemző, hogy a szelvénytől tovapzivánró víz­részecskék mozgáspályái a. egvre inkái b vízszintes jellegűvé válik. A hordalékszcmcstre liató pú 1 verő iránya ez esetben is függőleges lévén, közelítőleg merőleges az áramvonalra. Ez azt jelenti, hogy a bordalékszemcse a szivárgási rendszerbei alisha távozhat el, hanem az alacsonyabb szinten a héza­gokban lerakódik. Ilv módon cgv alulról felfelé ki­fejlődő halmozódási folyamat alakul ki mind a mo­dellben, mind pedig valószínűleg a valóságban is. A beszivárgó vízmennyiség csökkentése érde­kében igen hatásos a meder teljes szelvényére kiter­jedő, finom szemcséjű talajburkolás, melvnél jára­tok'nem alakulnak ki. A töltéstestbe épített egé­szen a vízzáró rétegig leérő finom szemcséjű talaj­o,' v oá O,< isoft/s 24. ábra. A hézagtérfogat hatása az átszivárgó vízmennyi­ségre <t>ueypa 24. RAunmie nopucmocmu ua eeAuuuny (fiuAbrnpa­((ÍÍOHHWO pacxoda Fig. 24. Kffect of porosity on seepage discharge hói készült mag hidraulikai szempontból szintén igen kedvező (amennyiben az gazdaságossági szem­pontból megvalósítható), mivel ennek a magnak vízhozamcsökkentő hatását a mederszelvény kerü­lete mentén jelentkező kolmatáció hatása tovább növeli. A kísérleti eredményből az is megállapítható, hogy a szivárgás irányának megfordítása kisebb hidraulikus gradiensnél nem okozza a hézagokban már lerakódott hordalékszemcsék kimosódását. A mesterséges kolmatáló anyagok (agyag és ben­tonitszuszpenzió) adagolásával lényegesen csök­kenteni lehet az átszivárgó vízmennyiséget. Az agyag nagyobb része az átszivárgó vízzel együtt be­hatol a homokos kavicsba, annak hézagait bizo­nyos mértékig eltömi, egy része a kialakuló járat­rendszer következtében a beszivárgási felülettől távoleső helyekre is eljut. A bentonitok túlnyomó része a talaj felületére ülepedik le, ott igen jó víz­záró szigetelőréteget alkot, a bentonitszemcsék igen kis százalékban csak a felső néhány cm vastag ta­lajréteg hézagaiba jutnak be. Bentonitok alkalma­zásai:.. ner.i is beszélhetünk tulajdonképpen kolma­tációról, csak a felszínen kialakuló szigetelőrétegről. Ha viszont ez a szigetelőréteg megsérül, nagymér­tékű szivárgás indulhat meg. Bentonit szuszpen­zió adagolása rövidebb időre szóló, gyors szivárgás­csökkenés elérésére ajánlható. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a vázolt vizsgála­tok álló vízzel (vagyis amikor a csatornának nincs víz­szállítása) vécéztük. Eredményeink csak mozgó vízzel veszett vizsgálatok eredményeivel együttesen adnak majd közvetlenül a tervezéshez szükséges alapadatokat. A mozgó víz esetében ugvanis a kolmatációs folyamat ki­alakulásában az eddig felderített tényezőkön kívül bizo­nyára számos egyéb lényeges tényezőt is figyelembe kell még venni. IRODALOM fi] Lipták Ferenc: Hordalékadagoló berendezések. Hid­rológiai Közlöny, 1904/12. [2] Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése ön­tözőe'atornáknál és tározótereknél. Hidrológiai Köz­löny, 1956/5. [3] Németh Endre: Hidromechanika. Tankönyvkiadó, 19'":',. Budapest. [4] V. Nagy Imre: Csatornaaltalajok kolmatációjának számítása. Hidrológiai Közlöny, 1965/11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom