Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
7. szám - Dr. Lipták Ferenc: Kolmatációval kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok
Lipták F.: Kolmatációval kapcsolatos vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. 307 ,b"jeiö to'o/ 3-0.1 50 a 40 jíH 30 75 20\ 15 « S Q[cm>/s] "far' S 10 11 17 13 « 15 1$ 17 18 [óra] 70 ?1 22 23 9 óbro H [cm] Nyomaselosilosi görbe Kísérlet ke2dete VIII25 9® ® m 26 12® (D m 75 19® @ m 25 21 S 10. óbro Szítas7övet 9—10. ábra. Mesterséges kolmatáció agyagszuszpenzióval Guaypbi 9—10. McKyccmeeHHaH KOAbMamatjusi c noMoufbio ZAUHucmoü cycnehtcuu Figs. 9—10. Artificial colmatation using clay suspension kilátszott a kavics. A felszínen lerakódott agyag a beadagolt mennyiségnek kb. 25—30°/ o-át tette ki, tehát a beadagolt 6,25 kg száraz súlynak megfelelő agyagnak kb. 70—75°/ 0-a jutott be a kavicsrétegbe, illetve folyt el az alsó bukón át. A 11. ábra a bányabentonit szuszpenzió hatását mutatja. A vízhozam a kezdeti 20,9 cm 3/s (100%)-ról az első adagolás után 95,8%-ra, a második után 60%-ra, az ezt követő felszín-felkeverés után 44%-ra, a harmadik után 1,2%-ra csökkent. Az adagolások után az alsó bukón át távozó víz szemmel alig észrevehető mértékben lett csak rövid időre zavarosabb, ami arra mutat, hogy a bentonit a kavicsrétegen nem hatolt át. A 12. ábrán feltüntetett nyomásvonalak azt mutatják, hogy az egyes adagolások után a teljes nyomásveszteségnek (9,1 cm) mind nagyobb százaléka a felszíni üledékben és a felső 2 cm vastagságú kavicsrétegben állt elő. A második adagolás után a teljes nyomásveszteségből 5,2 cm = 57%, a harmadik után pedig 8,9 cm = 98% a felső vékony rétegben állt elő. A bentonit a felszínt egyenletesen, 7,2 cm vastagságban borította. A felszínen lerakódott bentonit a beadagolt mennyiségnek kb. 96—98%-át tette ki, tehát a beadagolt 6,25 kg száraz súlynak megfelelő bentonitnak csak kb. 2—4%-a jutott be a kavicsrétegbe, illetve abból igen kis rész folyt el az alsó bukón át. Felvetődött az a kérdés, hogy az I növelésével milyen mértékben nő a vízhozam, illetve a felszíni iiledék nagyobb hidraulikus gradiensnél átszakad-e. Krre a kérdésre a 13. ábra ad választ. Miután a vízhozam a kezdeti 4,1 cm 3/s (100 százalékáról az 1,5-szeres C értékű adagolások után 0,07 cm 3/s (l,7%)-ra csökkent, az / értékét 0,1-ről 0,3-ra, majd 1,1-re növeltük. A vízhozam 0,15 cm 3/s, illetve 0,42 cm 3/s-ra nőtt. A három összetartozó / — Q értékpárt grafikusan a 14. ábra tünteti fel. A három pont egyenessel összeköthető, tehát az / = 0,1—1,1 határok között lineáris összefüggés áll fenn a bentonitüledék által áteresztett vízmennyiség és az / között. Egyik adagolás után sem lett az elfolyó víz zavarossá, bentonit tehát nem jutott át a kavicsrétegen. A 15. ábrán feltüntetett nyomásvonalak azt mutatják, hogy a teljes nyomáskülönbségből a beadagolt bentonitmennyiség növelésével mind több nyomásesés a felszíni üledékben és a felső 2 cm vastagságú rétegben állt elő. A második adagolás után a [an>/s] 27 „b" jelű talaj J-0,1; H-21J7. Kísérlet ke2dete: VIII. 27 11VIII. 27. U C J vm. 21 18® mi 27 19W 27 21® Hih«Sg~ _ ., , . nh r° 11—12. ábra. Mesterséges kolmatáció a ,,b" jelű bentonitszuszpenzióval (.Pueypu 11—12. McKyccmeenHan KOAbMamaifun c cycnencueü őeumoHuma ,,b" [a]: MeuiHBaHHe noBepxHOCTHbix OTjioHteHHH Figs. 11—72. Artificial colmatation using bentonite suspension "fi" [o]: disturbance of surface sedimont
