Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Dr. Bendefy László: Ismeretlen vízügyi kéziratos térképek az Országos Levéltárban

284 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Bendefy L.: Ismeretlen vízügyi kéziratos térképek lap képviseli. A térképtermelésben mutatkozó viszszaesés az előző 40 év átlagára vonatkoztatva (a kartotékok számában) 58 db, azaz 18%, de ez csakis a két háborús esztendőre esik. Tehát a visszaszaesés a két háborús esztendőre vonatkoztatva 50%. Ezzel szemben a szabadságharcot követő egyetlen évtizedben, a Bach-korszakból 1462 kartotékot dolgoztunk fel, ami körülbelül 1950—2000 térképlapnak felel meg. Ezek szerint a Bach-korszak első évtizedének az Országos Levéltárban ez ideig az iratok között őrzött térképtermelése ugyanannyi, mint az egész 18. századé! Ez a szám négyszerese az előző nyolc évtized átlagának. Még a II. József alatti nagy műszaki lendületet is majdnem háromszorosan múlja felül. Megjegyzem, hogy az Országos Levéltár Bach-korszaki térképei között alig egynéhány az úrbéri térkép. Az úrbéri pörök ugyanis a megyei bíróságokhoz tartoztak, s így az úrbéri térképeket túlnyomórészt a vidéki állami levéltárak őrzik. Míg az 1776—1800 közötti idők gazdag térképtermelésében a felvilágosodás korának gazdasági téren is megmutatkozó, fokozottabb törekvései tükröződnek, a szabadságharcot követő évtized kiugró térképmennyisége csakis a nemesség, a vármegyék és a főpapság ellenállásának letörésével és a mérnöki munkálatok hatalmas költségeiben való arányos részvállalásra való szorításával magyarázható. Az eddig leltárt térképanyag folyók és tavak szerinti megoszlása A fentebbiekben az általunk feltárt térképanyagot (a kartotékok alapján) keletkezésük kora szerint elemeztem. Ebből a vizsgálatból az tűnt ki, hogy míg az 1710-től 1775-ig eltelt 65 év alatti időkből alig száz-egynéhány térkép került elő, az 1776—1795 közötti húsz esztendő 1300-nál több térképpel lepett meg bennünket. A térképtermelés tehát ebben a rövid két évtizedben az előző hat évtized termelésének több mint 12-szcresére ugrott, majd ezt követően kb. 50%-kai esett vissza. Nehéz volt akkor tisztán látnunk, mi okozta ezt. A meglepő kérdés vizsgálatára folyónként és tavanként, ezeken belül pedig 25 évenkénti bontásban szétválogattam az 1965. november l ón rendelkezésre álló kartotékanyagot, és abból az alábbi eredmény bontakozott ki. 3050 db, kimondottan jelentős vízfolyásokra és a tavakra vonatkozó kartotéknak megoszlását vizsgáltam. Ennek a vizsgálatnak eredményei több irányú tanulsággal, illetőleg bizonysággal szolgáltak. Elvi szinten tekintve a kérdést, elsősorban az tűnik fel, hogy néhány folyót igen részletesen és több ízben is térképeztek az 1775—1875 között eltelt évszázadban. Ilyenek például a Duna 942 Dráva 166 Száva 112 Vág 110 Tisza 445 Maros 434 Körösök és Berettyó . . 176 Szamos 63 Temes, Bega és Aranyos 76 kartotékkal, ami folyónként átlagban kb. 1,33-szor annyi kéziratos térképlapnak felel meg. Egyébként kéziratos térképek az alábbi folyókról, patakokról és tavakról kerültek elő: Duna, Dráva, Mura, Száva, Kulpa, Fertő tó, Lajta' Rába, Rábea, Repce, Velencei tó, Balaton, Sió, Sárvíz> Kapós, Cuha, Császita, Dorog patak, Gaja, Gerence, Köveskúti patak, Marcal, Séd_, Szegcső, Tapolca, Tárca, Ugod, Váli víz, Zala, Morva, Árva, Vág, Nyitra, Garam, Ipoly ; Tisza, Maros, Fehér-, Fekete-, Sebes- és Kis-Körös, Berettyó, Csíkér, Kuckó, Szamos, Ung, Latorca, Bodrog, Hernád, Sajó, Eger, Galga, Gyöngyös, Morgó, Túr ; Blava, Bodva, Borzsa, Hejő, Kraszna, Laborc, Lónya, Nyárád, Selmec, Sztára, Szucsány, Szuha, Szvínna, Talabor, Tarna, Tapoly ; Upony, Zagyva, Zsitva ; Temes, Bega, Aranyos, Kerc, Szeben, Olt, Ompoly ; Száva, Bela-Kecka, Fiúméra, Huttinia, Krapina, Néra és Rajka ; Filekuti-tó, Fekete-tó, Kerala-tó, Málvi-tó, Palicsitó, Siroki-tó, Sós-tó ós a Balaton. Ezekről a folyókról és tavakról készült térképlapok a fent említett bontásban kivétel nélkül szerepelnek, de az itt közölt két táblázatba csak a legjelentősebbeket vettem fel. A „Praeliminaire Flussauínahme" az eddig leltárt kéziratos térképanyag tükrében Pontosan tíz évvel ezelőtt adta az első hírt a címben mondott „Praeliminaire-", azaz ,,előzetes" folyótérképezésről Fodor Ferenc a Vízügyi Közlemények 1955/3—4. számában. Ez a közlemény felment bennünket attól, hogy az ott előadottakat ezúttal részletesen megismételjük. Lényegileg arról van szó, hogy II. József 1785. április 26-án Budán kelt leiratában egy olyan rendelettervezet készítésére utasította a Hajózási Hivatalt, amely alkalmas lehetett a magyarországi folyók és tavak az időbeni állapotának pontos felvételére. Fodor Ferenc nézete az volt, hogy ez a rendelkezés csakis azokat a folyótérképeket eredményezte, amelyeknek címében is megjelenik a ,,Praeliminaire Flusskarte" megnevezés. Ilyen térképünk azonban fölötte kevés van. Fodor mindössze nyolcról tud. (Ezeket közli is.) Vajon hihető-e: ha egyszer császári rendelettel létrehoztak egy hatalmas testületet, hivatali apparátust: egy bizonyos cél elérése érdekében, beérték volna országos szinten nyolc lap elkészítésével? Fodor megtalálta az Országos Levéltár helytartótanácsi iratai között (Commerc. 1785. Fons 12. Pos. 8. No 12. 120—785) a szóbanforgó rendelet egyik példányát. Ennek alapján úgy vélte, hogy merőben új folyófelvételt tervezett a császár. Erről szó sincs. Ez még gondolatként sem merülhetett fel. Miként az I. katonai felvételhez felhasználni rendelte II. József az akkor meglevő valamennyi topográfiai térképet, és csupán annyi helyszíni munkát engedélyezett, amennyi azok helyszíni ellenőrzéséhez és a térképlapoknak (elsősorban vetületi jellegű) összedolgozásához szükséges volt; továbbá miként az adózási célból elrendelt kataszteri földméréshez felhasználni rendelte az akkor meglevő valamennyi állami-, közületi- és magánkézben levő birtoktérképet, ugyanígy azt is elrendelte., hogy az ,,előzetes folyamfelvételhez" a vízfolyásokról már