Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Dr. Vitális György: Adatok a DNy-i bükk vízföldtanához

Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. 257 nalakat is feltünteti. A mérnökgeológiai térkép (3. ábra) és a földtani szelvény (4. ábra) mind a kőzettani, mind a települési viszonyokat világosan szemlélteti. Az ÉÉK—DDNy-i (átlagosan 30°—210°) csapású törések mentén kiemelt helyzetű Bikkbérc felsőeocén rétegösszlete KDK-i (átlagosan 120°) irányban, átlagosan 15°-ot dől. A morfológiai.viszonyok alapján a mészkőösszletben kisebb törések valószínűsíthetők. A terület nagyságához viszonyítva kevés számú kutató-fúrás azonban nem elégséges ezek pontos térképi ábrázolására. Vízföldtani megfigyelések A felsőeocén nummuliteszes mészkő és mészmárga jó víztároló, vízháztartása a középsőtriász mészkőével közös. A felsőeocén tarka agyagösszlet és a terület DK-i szegélyén települő középsőoligocén agyag, agyagmárga alkotta üledékes összlet általában vízrekesztő. A középsőoligocén rétegösszletnek a hegység peremén vízduzzasztó szerepe van (1. és 2. ábra). A bikkbérci terület kutatófúrásaiban semmiféle víz nem jelentkezett, a kutató fúrások ugyanis csak a „leszálló karszt"-ot harántolták. A terület közelebbi környékén, a felsőeocén nummuliteszes mészkőből 340 m tszf.-i magasságon fakadó Síkfőkút (Szt. Imre forrás) és a 280 m tszf.-i magasságon — ugyancsak szerkezeti forrásként — felszínre lépő Forrókút (Árpád forrás), a középsőoligocén agyagrétegek által felduzzasztott, feltételezhető karsztvízszínt jelzik. Ha a bikkbérci kutatási területhez legközelebb eső Forrókút 280 m tszf.-i felszínrelépési helyét tekintjük a karsztvíz tükrének, akkor az ehhez legközelebb eső, kereken 477 m tszf.-i magasságról lemélyített IV—5. sz. fúrás és a kereken 464 m tszf.-i magasságról lemélyített IV—7. sz. fúrás talpa csak a 307 m, illetve 309 m tszf.-i magasságot érte el, tehát a 280 m tszf.-i magasság körül elérhető karsztvíz tükrét, egyik fúrás sem üthette meg. Felsőtárkánytól D-re, a Tagos dűlőben kibukkanó dolomitrögből fakadó „dohánygyári vízmű forrása" kb. 295 m tszf.-i magasságban jelzi a karsztvíz tükrét. A bikkbérci kutatási terület felsőeocén tengeri rétegösszletének legnagyobb tömegét karsztosodott mészkő — mészmárga építi fel (4. ábra). A leszálló karsztot felépítő mészkő — mészmárga rétegek karsztosodottságát a fúrásokban végzett geofizikai vizsgálatokkal kimutatott üregek, kavernák, továbbá a fúrási munkák során észlelt öblítővíz elszökések is jelzik. A Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet által végzett geofizikai vizsgálatok során elsősorban radioaktív (természetes gamma, gammagamma és neutron gamma) mérések készültek. (A II—3, II—5, és a III—2. sz. fúrásban semmiféle geofizikai vizsgálat nem volt.) A gamma-gamma és a neutron gamma görbék éles kiütései üregesedésre, nagyobb méretű repedésekre utalnak. Á nagy intenzitást mutató helyek alapján — relatív módon, nagy vonásokban — megállapítható, hogy melyek a mészkőösszlet legI erőteljesebben karsztosodott részei. Az anomáliák általában az átlagszint másfél — kétszeresével jelentkeznek. Az Országos Földtani Kutató Fúró Vállalat Északmagyarországi Üzemvezetősége által kivitesorán felhasznált öblítővíz mennyisége <Puzypa 5. Kpueue zaMMbi-zaMMu u HeümpoHa-zaMMu CKeaxcuHbi NoIII—0 e (PeAuiamapicaHb—EwcKŐepij, mansice u KOAUiecmeo npoMueHoü eodbi, ucn0Ab30eaHH0Ü npu öypenuu Abb. 5. Gamma-Gamma und Neutron-Gamma Kurven der Bohrung Nr. III—0 und die wahrend der Bohrung verwendete Spülwassermenge