Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Csermák Béla: A Közép-Dunántúl vízkészletgazdálkodásáról

244 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Csermák B.: A Középdunántúl vízkészletgazdálkodásáról hátrányos kihatásait: a mezőgazdasági vízhasználatok vízelvonását és az ipariak vízszennyezését. Az előzőek indokolják, hogy miért van itt olyan nagy múltja a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodásnak. A Nádor-csatornára már a 30-as években határozatilag szabályozták a mezőgazdasági vízhasználatok vízkivételeinek pontos időpontját (ez volt az ún. öntözési naptár). 1950-ben ez a terület azon három iparvidék egyike volt, amelyre vízmérlegre támaszkodó regionális vízkészletgazdálkodási tervet készített a volt Országos Vízgazdálkodási Hivatal, —- az Országos Tervhivatal kívánságára. Az akkori kiindulási helyzétet szemléltető 1950. évi mérleg még a felszíni vizek tekintetében is aktív volt. E vizsgálat során számoltunk — tudomásom szerint először — a bányavízkitermeléssel és annak hatásával is. A kiemelt bányavíz kereken 400 lit/s-ra (24 m

3/perc-re) volt tehető, ami nagyságrendileg kisebb, mint a jelenlegi. Ennek kereken felét az ajkai szénbányák (és az úrkúti mangánbánya), negyedét a várpalotai szénbányák emelték ki, és csak a maradék negyedét szolgáltatta az iszkaszentgyörgyi bauxitbánya, továbbá a dudari és a kisgyóni szénbánya. Az Ajka környéki bányavizeket gyakorlatilag már ekkor hasznosították. De sokat lehetne beszélni a kooperáció diszharmóniáiról: a bányászat vizet nem garantált, bízott a cementálás sikerében ; sokszor — legalábbis a látszat szerint — a kooperáció főleg a felelősség és a költségek áthárítására szorítkozott. De foglalkozott az 50-es években a terület vízellátási problémáinak megoldásával a VIZITERV, az FTV, a VITUKI, a MÉLYÉPTERV, — és természetesen a terület gazdája, a középdunántúli VÍZIG is. 4. A Középdunántúl vízkészletgazdálkodásának várható iránya A jelenlegi helyzet áttekintése és a múltra vonatkozó kis kitérés után foglalkozzunk a jövővel is, vizsgálatunk időpontjául 1980-at, a 20 éves távlati fejlesztési terv záróévét és a Vízgazdálkodási Keretterv egyik fontos terminusát választva. A fejlesztési elgondolásokat annak figyelembevételével kellett a 3. és 5. TVK-egység területén (tehát lényegileg a vizsgált területen) kialakítani, hogy szabad felszíni vízkészlet, helyesebben szabad természetes felszíni vízkészlet már jelenleg sincs. A nagyobb öntözőrendszereket, fürtöket, halgazdaságokat és vízigényes ipari üzemeket ezért a Duna mellékére irányozták elő és csak a legszükségesebb fejlesztésekkel számoltak a területen elosztva. Még így is a nyári (csúcs) vízigények az 1960. évinele több mint kétszeresére emelkednek (1. táblázat). 1. táblázat Vízigények, [m

3/s] 1960 1963 1980 3. TVK-egység 1,7 4,2 7,3 5. TVK-egység 5,3 7,0 7,7 Összesen 7,0 11,2 15,0 A vízigény-többlet kielégítésére a felszini vizek viszonylatában elsősorban széleskörű tározó-programot irányoztak elő 10 millió m

3-es nagyságrendű tározótér kialakításával, továbbá emeltszintű halastavakat terveztek és számoltak a Balatonból és a Velencei-tóból való további — bár mérsékelt — vízkivételekre. A felszínalatti készletek kihasználtsága a területen jelenleg 23%. Itt tehát elvileg nem kellene valami készlet-növelő beavatkozás lehetőségét keresni, de önként jelentkezik a bányavízkitermelés, mint a felszínalatti készletet fogyasztó, egyúttal a felszíni készletet növelő tényező. Abból kiindulva, hogy a felszíni és felszínalatti készletek összege a készletbecslés bizonytalanságának a határán belül állandó marad, a jövőbeli felszínalatti készletet a TVK a jelenlegivel azonosnak vette. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy a TVK ezen fejezetének összeállításakor nemcsak Pohl Károly adatai*, de még a tatabányai ankét anyagai sem álltak rendelkezésre. Ezen új adatok kiváló alapul szolgálnak a Keretterv finomításához. Pohl Károly vizsgálataiból arra következtethetünk, hogy 1980-ban a területen kb. 2 m

3/s-mal több bányavízre számíthatunk, mint amennyi a Kerettervben szerepel. Ez a tározási program számottevő szűkítését, vagy, ill. részben a mederben több — de még mindig aligha elég — hígítóvíz biztosítását teszi lehetővé. A bányavízkitermelésre vonatkozó megalapozott prognózis néhol nyilván a vízhasználatok helykijelölésének a területen belüli módosítását is eredményezi majd. De kezdenek kibontakozni azon körzetek is, amelyekben a bányavízkitermelés hatására a meglevő víztermelő és szállító berendezések válságos helyzetbe kerülnek; ahol az előirányzott művek áttervezésére van szükség. Ugy látszik, ma már fel lehet készülni a bányavizek hasznosítására, de a bányavízkitermelés okozta károk előzetes felmérésére és csökkentésére is. Ezek birtokában lehet és kell nemcsak a vízgazdálkodási terveinket, hanem a bányák beruházási programjait is összeállítani. * * * Befejezésül — a már elhangzott javaslatokon és a tatabányai ankét alapjában ma is időszerű határozatain túlmenően — legyen szabad egy javaslatot tennem: Kérje fel az ankét a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy az általa kezdeményezett bányavízgazdálkodási munkabizottság tovább konkretizálja és hasznosítsa az ankéton elhangzott véleményeket és megállapításokat. * A tanulmány lapunk 246. oldalán jelenik meg (Szerk.) 0 nOJlOHCEHHH B0,ü0X03flPÍCTBEHHblX PECYPCOB CPEflHErO 3AflYHAH B. HepMüK B cTaTbe B nepBoií oiepe,an paccMaTpHBaioTcji TexHHiecKHe OCHOBLI ncn0Jib30BaHHH BOflHbix pecypcoB (ruaBa 1), 3aTeM npHBo/xflTCH sHCJieuHbie aaHHbie no xo3flHCTBy c BOAHbiMH pecypcaMH (zAaea 2) c iiejibio T0*iH0r0 ero yneTa B cpe/iHeíí nac™ 3a«yHan (Ha npaB06epe>KH0H reppuTopHH flyHaH) (rjiaBa 3) h onpeaejieHHH o>KHflaeMoro n3MeHewifl (ZAaea 4) c TOMKH 3peHHH reHepaJibHoro ruiaHa CTpaHbl. IIo BOflHbiM ÖAJIAHCAM MO>KHO ycTaHOBHTb, MTO B HaCToamee BPEMH y»e HeT CBOÖOflHbix n0BepxH0CTHbix BOAHHX pecypcoB B cpeflHeíí Hacm 3aflyHaHCKoft TeppiuropHH (cpuaypa 1) h nojioweHHe no n0/i3eMH0My BOflHOMy 6ajiaHcy TaKwe He 6jiaronpHflTHoe (cpuzypa 2). JXjiH HacTOflmero nojioweHHH xapaKTepHbiMH HBJIHK)TCH cjieayioiHHe : а) Pecypcbi n0BepxH0CTHbix boa He CB$i3aHbi Ha pacCMaTpHBaeMoíí TeppnTopnn c pecypcaMH coceAHHx rocyAapcTB. б) BejiHiHHa pecypcoB noa3eMHbix boa npeacTaBjiaeT coöoíí npH6jiH3HTejibH0 cpeaHroio BeuHMiiHy CTpaHbl; 3anacbi rpyHTOBbix H nnacroBbix BOR Ha aaHHott Teppii-