Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlődése a harmadik hidrológiai előrejelzési konferencia előadásainak tükrében

Hidrológiai Közlöny 1966. 4. sz. 202 HIDROLÓGIA A hidrológiai előrejelzések fejlődése a harmadik hidrológiai előrejelzési konferencia előadásainak tükrében Dr. G O D A L Á S Z I. Ó» és dr. L Á S Z L Ő F F Y WOLDEMÁS* A Duna-menti országok hidrológiai előrejelzési munkaközössége — amely magyar kezdeményezésre 1961-ben Budapesten alakult meg — 1965 május 25—30 között Bukarestben rendezte meg 3. konferenciáját. A növekvő érdeklődésre jellemző a résztvevők és a benyújtott dolgozatok nagy száma (70, ill. 25), amely az előző konferenciákhoz képest erőteljes fejlődésről tesz tanúságot. Nem célunk, hogy ez alkalommal részletes beszámolót adjunk a konferenciáról és az előrejelzési munkaközösség tevékenységéről. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy röviden ismertessük a benyújtott tanulmányokat, hiszen számunkra lényegében annyit érnek, amennyit felhasználunk belőlük. A beküldött dolgozatokat az előkészítő bizottság hét témacsoportba sorolta. Bár a felosztás nem mindenben sikerült — a témacsoportok nem egészen egységesek —, ismertetésünkben megtartottuk ezt a csoportosítást, mert megkönnyíti a nyomtatásban kiadott anyag áttekintését. Megjegyzendő, hogy a rendezőség az egyes dolgozatokat eredeti szövegükön kívül teljes terjedelmű fordításban egy második nyelven is közreadta, és két további nyelven készült kivonattal egészítette ki (pl. a román tanulmányok esetében teljes német fordítást adtak, továbbá francia és orosz összefoglalást) úgy, hogy az anyag többékevésbé — a konferencián használt négy nyelv (francia, orosz, német, román) mindegyikén hozzáférhető. A tanulmányok tartalma röviden a következő: I. A folyamatos előrejelzés általános módszerei 1. H. Krisch (Jochensteini Erőmű R. T., Ausztria): Hidrológiai előrejelzések a Dunának az Inn torkolata alatti szakaszára. A jochensteini erőmű részére készülő 24 órás előrejelzéseket a Duna- és az Inn, ill. mellékvizeik vízhozamváltozásainak alapján naponként reggel 8

h-kor adják ki, és szükség szerint, a meteorológiai jelentések figyelembevételével, 17

h-kor finomítják. Mivel a vízhozamok meghatározásához a vízrendszerben kiépült erőművek turbináinak, ill. nagyvizek idején a duzzasztóművek nyílásainak vízemésztése szolgáltat alapot, a szerző ebben a vonatkozásban sürgeti a pontosság fokozását. 2. Dr. GodaL. (VITUKI. Budapest): A Duna középső szakaszára kiadott hosszúidejű vízhozamelőrejelzések kérdéséhez. A moszkvai Központi Előrejelzési Intézet immár évtizede rendszeresen előrejelzi a jelentősebb dunai állomásokon várható havi jellemző * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. vízállásokat. A szerző három állomás (Komárom, Budapest, Újvidék) ötévi előrejelzési adatsora alapján vizsgálta az eredmények pontosságát és ezzel kapcsolatban a módszer megbízhatóságát. Az adatok elemzésének végeredményeként megállapította, hogy a csapadékadatok figyelembevétele nélkül összeállított előrejelzések pontossága Komárom és Budapest esetében nem nagyobb, mintha az egyes hónapok sokévi középvízállását fogadnánk el előrejelzésnek. Újvidékre az előrejelzés már ennél jobb eredményt ad. A hajózás szempontjából kedvezőtlennek tekinthető, hogy az esetek 75%-ban a bekövetkezett vízállás az előrejelzett érték alatt maradt. 3. D. Lázárescu (ISCH, Bukarest): A vízhozamok rövididejű előrejelzése a mederben tározódé vízkészlet és a vízhálózatba belépő vízhozamok alapján. A Maros gyulafehérvári szelvényére kidolgozott eljárás a szovjet izokron-módszer finomított változata. A szerző a mederhálózatban tározott vizeken kívül figyelembe veszi azt a csapadékmennyiséget is, amely az előrejelzés kiadásáig lehullott, de még nem léphetett be a vízhálózatba. Ily módon az eredeti módszer pontosságát a 24 órás előrejelzések esetében 5—40%-kal javította meg. A 36 órás előrejelzések hibája alig 10%-kal csökken. II. Az árvizek előrejelzése 1. J. Procházka (Vízgazdálkodási Kutató Intézet, Pozsony): Árhullámok vízhozamösszegének előrejelzése a Vág felső szakaszán. Kiválasztott izolált árhullámok alapján háromváltozós összefüggéseket állít fel a szerző a lehullott csapadék (8 állomás adatainak számtani közepe), a talaj vízfelvevő képessége és az árhullám tömege (az alapterhelésen felüli hozamok összege) között. A talaj állapotát egyszer az áradást megelőző száraz időszak tartamával, másszor az árhullám előtti 10 nap csapadékösszegével jellemzi. A 2140 km

2-es vízgyűjtőről átlag fél napos előnnyel tud előrejelezni, így a folyó lejjebb következő vízlépcsőinél szükség esetén szabaddá tudják tenni a gátnyílásokat, ill. elkerülhetik a felesleges vízlebocsátást. 2. E. Simo (Akadémiai Hidrológiai és Hidraulikai Intézet, Pozsony): A tavaszi árvíztömegek előrejelzésének lehetősége a csehszlovák Kárpátok vízgyűjtőin. A tanulmány a címben jelölt előrejelzések legfontosabb kiinduló adatának, a hótakaróban tárolt mindenkori vízkészletnek a meghatározását tárgyalja a szokásosan rendelkezésre álló adatok : a hótakaró vastagsága, továbbá a napi csapadék- és