Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

4. szám - Dr. Balázs Dénes: A keveredési korrózió szerepe a karsztosodásban

184 Hidrológiai Közlöny 1966. 4. sz. Dr. Balázs D.: A keveredési korrózió szerepe a karsztosodásban tesznek szert. Viszonylag lágyak a hirtelen záporok bő víznyelőkben eltűnő áradmányvizei is (B. típusú karsztvizek). Az égerszögi Szabadságbarlangba bejutó karsztvizek keménysége egyazon időpontban a különböző helyeken 5—25 n.k.° közt változott. A különböző koncentrációjú vizek találkozása a karszt belsejében tehát objektív tény. Felvethető, hogy az 5—6 nk°-nál nagyobb keménységű karsztvizek általában már túltelítettek, mivel a bennük oldott levegőben a C0

2 parciális nyomása nagyobb a karsztvízzel érintkező levegő C0

2 parciális nyomásánál, így megindul a C0

2 elpárolgása a karsztvízből. Ez azzal a következménnyel jár, hogy megbomlik az oldatban a mész-széndioxid egyensúly, a tartozékos C0

2 csökkenésével megindul a Ca(HC0

3)

2 átalakulása CaC0

3-má, azaz a mészkő kiválása cseppkő, mésztufa stb. formájában. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy keveredő túltelített karsztvizek — nem zárt rendszerben is — oldóképessé válhatnak, mivel a C0

2 elpárolgása csak a víz felületén lejátszódó igen lassú jelenség, ugyanakkor az összefolyó vizek gyors keveredése sokkal erőteljesebb folyamat. Karsztbarlangjaink vizeiben a legnagyobb koncentrációkülönbségek akkor léphetnek fel, ha a mélyben stagnáló, beszivárgásból származó, nagykeménységű kasztvizek a hóolvadás vagy hirtelen nyári záporok áradmányvizeivel keverednek. Egy-egy ilyen alkalommal a betörő vizek — a magukkal hozott esetleges agresszív hatásukon kívül — hazai nagyobb barlangjainkban számításaink szerint esetenként többszáz kg mészkő mélységbeli oldódását teszik lehetővé. Igv magyarázatot kapunk arra a jelenségre, hogy miért láthatunk aktív vagy időszakosan aktív barlangjaink falán fiatal oldásos formákat. Egyes kutatók az elmúlt években teljesen kizárták azt a lehetőséget, hogy a Jósvafő környéki barlangok jelenleg korróziós úton is fejlődhetnek, annak ellenére, hogy a barlangok falai jellegzetes korróziós nyomokat mutattak. A keveredési korrózióval kapcsolatosan végzett vizsgálatok alapján ma már a jelenlegi korróziós barlangbővítés ténye nem vitatható. Eddig a keveredési korrózió mélységbeli hatásával foglalkoztunk. Megvizsgáltuk azt a kérdést is, hogy jelent-e a keveredési korrózió jelentős pusztító erőt a karsztok felszínén. Az areálisan ható felszíni korróziónál a keveredési korrózió külön kimutatása nem lehetséges. Számításokat végeztünk, hogy a különböző karsztpatakok egyesülése után miiyen pótlólagos korrózió állhat elő. F] célból a Jósvafőn összefolyó patakokat vizsgáltuk meg. Az elemzési adatok és a kapcsolódó számítások szerint ezeknek a patakoknak a medrében az egyesülést követő néhány száz méteres szakaszon évente — a patakok vizének viszonylag kis koncentrációkülönbsége miatt — alig néhány száz kg mészkő oldódhat fel, ami nagyon eltörpül a normális fluviatilis erózió pusztítása mellett. Ebből következik, hogy a keveredési korróziónak a felszínen gyakorlati jelentősége nincs. Sokkal fontosabb szerepe lehet a keveredési korróziónak, az ún. hévvizes barlangok kialakulásában. Itt már nemcsak a koncentráció különbségek játszhatnak közre, hanem tekintélyes mértékű lehet a hőmérsékleti különbségek határa is. Ezeket a feltevéseinket támasztják alá azok a megfigyelések, melyek szerint a hévvizes barlangok nagyobb üregéi ott alakultak ki, ahol a feltörő hévvizek a hideg karsztvízzel találkoztak. Az utóbbi megfigyelésből vonta le Jakucs L. azt a következtetést [4], hogy a mélyből feltörő telített hévvizek hirtelen lehűlése és így lijra oldóképessé válása idézi elő az üregképződés ugrásszerű megnövekedését. Biztosra vehető, hogy itt nem a víz lehűlésén van a fő hangsúly, hanem a hévvizek és a vadózus hideg karsztvizek keveredési korróziójának legkedvezőbb érvényesülésén. Fezzel kapcsolatosai! azonban még további gondos vizsgálatokra van szükség. IRODALOM [1] Balázs Dénes : Karsztkorróziós problémák. Budapest, 19(34. Disszertáció. (Kézirat). [2] Bögli, Alfréd : Beitrag zur Entstehung von Karsthöhlen. Die Höhle, 1963/3. (53—68. Wien. [3] Emst Lajos: Zur Frage der Mischungskorrosion. Die Höhle, 1964/3, 71—75. Wien. [4] Jakucs László: A hóvforrásos barlangkeletkezés földtani és fizikai tényezői. Hidr. Közi. XXVIII. 1948. [5] reo3demcKuü, H. A.: KapcT. reorpai{)ii3. 1954. MocKea. [6] Jlanmee, <t>. <P.: ArpeccnBHoe neiicTBiie BOÁM Ha KapSoHaTHbie nopoflbi, rnncii H SeTOHbi. M-JI. 1939. MocKea. [7] Lehmann, 0. : Die Hydrographie des Karstes. 1—212. 1932. Leipzig- Wien. [8] Pápp Szilárd : A víz kémiája. Budapest, 1956. [9] Tillmans J. : Die chemische Untersuchung von Wasser und Abwasser. 1932. Halle. POJIb K0PP03MM CMEU1HBAHHH B 0EPA30BAHHM KAPCTA JJ-p JJ. Eajiajtc BnepBbie ŐMJIO ycTaHOBJieHO COBCTCKHM <f>. <P. JlanmeebiM [6] h uiBeiínapcKHM A. Eezrn [2] HBJieHiie flonojiHHTejibHoro pacTBopeHHH CaC0

3 npn CMeuiHBaHHM BOA npn pa3jmmioii KOHueHTpanim IIOHOB Ca + +. ÍIPHTOHOH STOI'O HBÜÍieTCÍI OŐCTOflTejlbCTBO, no KOTOpOMY OXBaTbluaeMbifí H HeoőxoflHMbiii C0

2 AJIA npouecca pacTBopemiH yBejiHMHBaeTCH jiiiHefiHO, a AonoJiHMTeJibHbin C0

2 no noKa3aTeJibio TpeTbefi CTeneHH. C. üann cocTaBiui TaŐJinuy, B KOTopon yi<a3biBaeTCH aonojiHHTejibHoe KOJiimecTBO C0

2 A-HH BOÁM pa3Hoft KapSoHaTHon TBepAOCTH npn pa3JiimHbix xeiwnepaTypax [8], C noMombio 3Toii TaőJiHUbi aBTop onpeAeJiMJi h CBÖH B TaőJinuy AaHHbie, noKa3biBaioiqHe KOJitmecTBa ocBoőowAaromiixcfl C0

2 H3 KawAoro jnnpa BOÁM npn Te.wnepaType 10°C h 1 —25 HeM. rpaAycoB KapőoHaTHoft TBepAOCTH B cjiyqae nepeMeuniBaHHH B nponopuHH 1 : 1 (Taőjinna 3). llocjie 3Toro Ha ocHOBamm Taőjmubi aBTop cocTaBHji eme OAHy TaŐJinuy (Taőjitma 4), noi<a3biBaioiuyio, MTO STOT AOnojiHHTejibHbiíí C0

2 Kai<yio AonoJiHHTejibHyio BéjiHiHHy CaC0

3 Mower pacTBopi-iTb. Ha ocHOBaHHH npaKTnnecKiix nccjieAOBaniiií aBTop noKa3aJi, MTO npeAnocbiJiKoíí AeiiCTBHji Koppo3wi nepeMeLUHBaHHH He HBAHeTCH TpeŐOBaHIie 0 TOM, HTOŐM KapcroBbie nycxoTbi ÖMJIH 3anojiHeHbi BOAOÍÍ (Beejiu A. 2). B neinepbi B CeBepHoií BeHrpmi nonaAaioT BOÁM C KapőoHaTHoft TBepAOCTbio 5—25 HeM. rpaAycoB no pa3HbiM nyTOM, a 3aTeM B nemepax COCAUHSUOTCH. Ha cTeHax nemep C pyMbHMH M05KH0 BIlAeTb MOJIOAbie pacTBopeHHbie (JlOpMbI, KOTOpbie CBJI3aHbl C CerOAHHUlHIIMH K0pp03UHMII CMeuniBaHHji. B nemepax Hanpn.wep pacTBopsnoTcji h3BCCTHHKII c BecoM HeCKOJibKO COT KHJiorpaMMOB npn nepeMeuiH-