Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

4. szám - Dr. Goda László: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és a nemzeti munkatervek

172 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Tóth A.: Az ivóvízfluorozás gazdasági és stomatológiai vonatkozásairól HIDROLÓGIA A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és a nemzeti munkatervek DK. GODA LÁSZLÓ* A Nemzetközi Hidrológiai Decennium kérdésével foglalkozó 1964. évi kormányszakértői UNESCO értekezlet meghatározta a Decennium általános nemzetközi programját [1]. E program kimondja, hogy a résztvevő országokban Nemzeti Bizottságokat kell szervezni, amelyeknek első feladata a nemzeti munkatervek összeállítása. A nemzeti munkatervek az országon belüli feladatok összefoglalásán túl a későbbiekben kialakítandó regionális munkatervek alapjául is szolgálhatnak. A Decennium általános programja szerint ugyanis kívánatos, hogy az ugyanazon vízrendszerbe vagy földrajzi egységbe tartozó országok az adott terület hidrológiai viszonyainak jobb megismerése céljából egyeztessék össze a Decennium keretében végrehajtandó feladataikat, és a regionális munkaterv éppen ezt a célt szolgálja. A Decennium sikere már a nemzeti munkatervek összeállításának átgondoltságától, részletességétől és mélységétől is függ. A magyar nemzeti munkaterv 1964 novemberében mint keretterv látott napvilágot [2], és mint ilyen természetesen további finomítást igényel. Az elmúlt félév folyamán alkalmunk volt megismerkedni a szovjet, a csehszlovák, az osztrák és a lengyel nemzeti munkaprogramokkal is [3—6]. Az alábbiakban az említett munkaterveket ismertetjük összehasonlításuk nélkül, amire a helyi adottságok és lehetőségek különbözősége következtében egyébként sem volna objektív alapunk. I. A Szovjetunió nemzeti munkaterve A munkaterv a nemzetközi program beosztásának megfelelően öt részre tagozódik : 1. Adatgyűjtés, 2. Vízmérleg és kataszter, 3. Tudományos kutatások, 4. Továbbképzés, 5. Kölcsönös tájékoztatás és adatszolgáltatás. A terv „Bevezetése" rövid tájékoztatást ad a Szovjetunió természeti viszonyairól, a program végén a Szovjetunió Nemzeti Decennium-bizottságának összetételéről találunk ismertetést. 1. Adatgyűjtés A Hidrológiai Decennium céljait 1400 Decennium-állomás

1 szolgálja az alábbi megoszlás szerint : Hidrológiai állomások 555 Ebből őr-állomás 100 folyami állomás 2118 tavi állomás 31 a tájjellemző területek ellenőrző állomásai 18(S Kísérleti területek 17 * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1 A Szovjetunió észlelőhálózatában az állomás főfoglalkozású észlelő irányításával működő többfeladatú észlelőhely. A kísérleti és tájjellemző területek csapadékmérő állomásai 600 Vízfelszín-párolgást mérő telepek 35 Lizimétertelepek 57 Hidrogeológiai állomások 133 Az őr-állomások a főbb földrajzi övezetek 100—1000 km

2 nagyságrendű, emberi tevékenységgel meg nem zavart vízgyűjtőinek vízviszonyairól tájékoztatnak. A vízfolyások vízjárásának megfigyelésére szolgáló folyami állomásokat a 20—30 évi észlelési idősorú mérőhelyek közül választották ki. A természetes állóvizekkel kapcsolatos kutatások céljaira szolgálnak a tavi állomások, amelyek egy részét a Szovjetunió nagy tavain (Bajkál,' Balhas, Onyega stb.), más részét viszont a jellegzetes tó vidékek kisebb állóvizein létesítették. A hidrológiai állomásokon az alábbi elemeket észlelik : vízállás, jégjelenségek, vízhozam, lebegtetett hordalék, vízhőmérséklet, a víz kémiai jellemzői. Az észlelések gyakoriságát az elemek változékonyságának függvényében a helyi adottságok ismeretében határozzák meg. A mérési műszerek és felszerelések, továbbá az alkalmazott módszer tekintetében a Szovjetunióban általánosan elfogadott „Előírások"-at (Nasztavlenija gidrometeorologicseszkim sztancijam i posztam) tekintik mérvadónak. A Szovjetunióban régi törekvés az egységes módszerek és műszerek bevezetése. Ez természetesen nem akadálya az újabb és fejlettebb módszerek bevezetésének. Ezeket — előzetes alapos vizsgálatok után — egyidejűleg vezetik be az egész hálózatban. Uv módon a hálózat összes állomásain összehasonlítható adatokhoz jutnak. A vízháztartási egyenlet egyik fő összetevőjét — a csapadékot — a Szovjetunióban mintegy 20 000 csapadékmérő állomáson észlelik. Ezek közül 600 Decennium-állomás. Ilyen minőségben kivétel nélkül a kísérleti és tájjellemző területeken levő állomásokat választották ki és ezáltal felölelték az Unió valamennyi földrajzi övezetét. Az állomások nagyobb részén csapadékíró is működik. A párolgást mérő telepek közül 10-en a szabványosított GGI-3000 típusú párolgásmérő kád mellett 20 m

2 felületű medencét is találunk (1. ábra). Az állomások észlelési idősora 5—7 év. Az elpárolgott vízmennyiség mérésén kívül ezeken a telepeken rendszeresen észlelik a meteorológiai elemeket (a levegő hőmérsékletét, páratartalmát és a szélsebességet), a sugárzási mérleg összetevőit, a víz hőmérsékletét, stb. A talaj párolgást mérő telepek a főbb földrajzi övezetek kiterjedésének megfelelően oszlanak el (1. ábra). A telepek felszerelése a helyi adottságok és