Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

4. szám - Kálmán Miklós: Az esőztető öntözés munkaerőigényének csökkentésére irányuló törekvések

160 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Tóth A.: Az ivóvízfluorozás gazdasági és stomatológiai vonatkozásairól Az esőztető öntözés munkaerőigényének csökkentésére irányuló törekvések KÁLMÁN MIKLÓS* Az esőztető öntözéseknek Közép-Európában, sőt talán a világon is legelterjedtebb módja a nvomócsőhálózatról működő szórófejekkel történő öntözés. Hazánkban is néhány kísérlet után (hajós, traktoros, vízágyú) úgyszólván kizárólag ez a típusú berendezés terjedt el. A beépített és hordozható, nyomás alatti vizet szállító csőrendszer kevés, a mezőgazdasági művelést zavaró műveletet igényel és igen jól idomítható a legváltozatosabb terep, talaj és birtokviszonyokhoz, valamint a legtöbb növényi kultúrához is. Az összefüggő, nagyobb területek berendezésénél, az esőztető öntözés nagyüzemi alkalmazásánál azonban már nehézségek jelentkeznek. A nehézségek első csoportja a nagy távolságok, területi szétszórtság és a rendszerint tagolt terep miatt a hírközlésnél, jelzésnél és ennek következtében a rendszer üzemelésénél és szabályozásánál lép fel. Ezek a nehézségek az egyes birtoktestek nagyságától függetlenek és elsősorban az öntözőrendszer kiterjedésétől függenek. A másik legfőbb nehézséget a hordozható csövek mozgatásához szükséges munkaerő biztosítása és a munka folyamatos megszervezése jelenti. Kis területek esetében ez lényegesen kisebb problémát jelent, mint a több száz, sőt gyakran több ezer hektáros gazdaságok esetében. A munkaerőigény csökkentése a nagyüzemekben, tehát elsősorban a szocialista államokban egyik legfőbb feltétele lett az esőztető öntözés további fejlődésének. A legnagyobb kiterjedésű esőztető öntözések a szocialista országok közül Magyarországon, Csehszlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunióban vannak. Csehszlovákiában ezen túlmenően az öntözött területeket úgyszólván kizárólag esőztető öntözésre rendezték be. Ezért rendezte meg az ICID csehszlovákiai bizottsága a csehszlovák Mezőgazdasági Minisztériummal együttesen a ,,Nagyüzemi esőztető öntözések kérdései" tárgyú nemzetközi értekezletet, melynek egyik legfőbb témája az öntözés munkaerőigényének csökkentése volt.** Az automatizáláson túlmenően egyik legfontosabb kérdésként a csőhordozási munka csökkentését kezelték és ezen belül is a szórófejekkel ellátott öntözővezeték mozgatása volt a fő feladat. Ugyanezzel foglalkozott 1964-ben egy nyugatnémetországi és egy olaszországi konferencia is. Részben ezzel a kérdéssel foglalkozott a KGST Öntözési és Meliorációs Csoportjának hazánkban tartott 1964. évi munkaértekezlete is. Nem szoful tehát bizonyításra a kérdés fontossága és jelentősége. Mégis, míg a többi államok nagy erőfeszítéseket tesznek az esőztető öntözések e legmunkaigényesebb részének gépesítésére és munkaerőigényének csökkentésére, a tervszerű kísérleti és kutató munka, valamint a legkülönbözőbb ötletek megvalósításának segítségével, addig * Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest. ** A konferencián a szerző és Dobos Alajos vettek részt. nálunk néhány, leginkább a külföldi mintákat többékevésbé jól másoló, vontatottan megvalósuló újítástól eltekintve igen kevés történik. Ami egyáltalában nem helyeselhető, tekintettel 1964. évi 325 ezer kh-as esőztetéssel öntözött területünkre. Ezt a munkát szeretném előmozdítani néhány olyan megoldás ismertetésével, értékelésével, mely hazai viszonylatban is figyelmet érdemel. Bármelyik rendszerű, nyomócsővezetékkel működő esőztető berendezésről van szó, a szórófejekkel ellátott hordozható vezeték, esetleg csak magának a szórófejeknek az áthelyezése jelenti a legnagyobb munkaerő igényt. Különösen jelentős kérdés ez nagv kiterjedésű esőztető rendszereinkben (Balatonaliga, Kalocsa, Nagyhegyes, Dunaújváros), ahol az érintett termelő gazdaságok területének gyakran 30—50%-át is öntözik és így nem ritkán 1000—2000 holdon kell e csőhordási munkát egy-egy gazdaságnak elvégeznie. A munkaerő igénv csökkentésére több út kínálkozik, ezek közül csak azokat tárgyalnám röviden, melyek hazai alkalmazásra alkalmasaknak látszanak, vagy különlegességük miatt tarthatnak érdeklődésre számot. I. A csőmozgatás gépesítése /. Ezen a téren az első lépést a csőhordó felszereléssel ellátott traktorok jelentik. Az eddig alkalmazott csőhordó pótkocsik a teljesen hordozható berendezések nagyobb távolságra való szállítására készültek és arra teljes mértékben alkalmasak is voltak. Az öntözővezetékek áthelyezésére az öntözött táblán belül, azonban alkalmatlanok nehézkességük és költséges voltuk miatt. A csőhordó állvánnyal felszerelt, általában eszközhordó (pl. RS-09) traktorokat évek óta alkalmazzák mind az NDK-ban, mind az NSZK-ban. Nálunk ezt a módszert csak a kalocsai esőztető rendszer területén alkalmazzák. Itt egy-egy 240 m hosszú gyorskapcsolású öntözővezetéket tudnak vele szállítani az összes tartozékával együtt. Az NDK-ban végzett vizsgálatok szerint az így felszerelt traktor alkalmazása a kézi csőhordozási munkához képest 23%-os munkaerő megtakarítást jelent a könnyebb munkáról nem is beszélve. A csőhordó felszereléssel ellátott traktort az l.a-b. ábra, a gépesített átrakás menetét a 2. ábra mutatja. Természetesen ez a módszer csak évelő pillangósoknál, intenzív rétlegelőn, illetve csak taposásra nem érzékeny növények öntözésénél alkalmazható. Szükséges tovább, hogy kellő mennyiségű tartalék (lehetőleg 100%) hordozható vezeték és szórófej álljon rendelkezésre. Lehetőleg kis intenzitású (8 mm/ó alatt) csapadékot alkalmazhatunk, hogv legyen idő a talaj felületének némi szikkadására, a csövek összeszedése előtt. Az egyes táblák közötti csőhordozás is természetesen ezzel a traktorral oldható meg. Igen előnyös, ha a traktor nemcsak a vezető ülésből, hanem a földről is kormányozható, az úgynevezett „mászó" sebességnél.