Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Dr. Molnár Béla: Lehordási területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben

Molnár B.: Lehordási területek és irányok változásai Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. 125 [m] HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 100 -i -100 -200 -300 100-1 HŰ 0m:; ssir -100/ GYULA II. PMMfE S°o° ME 5 ! BBBBBlfll • - j ° e ° BBBBBlfll • - j tej: BBB! I! • rn Hl ÉLi BM :Ü1 ír. 4. ábra. A : A T.isza-vtzvidéki üledékek alsó határa Abb. 4. A : Untere Grenze der Sedimente des Wassergebiets der Tisza — egy-két mintában — csekély százalékban magnetit, apatit, turmalin, gránát, andaluzit és limonit (1. táblázat). Az első szelvény következő fúrása a gyomai (2. ábra) hévíz fúrás. A 90 és 105 m mélységből való finomszemcsés homokminta az előző fúrás első szintjével azonosítható. Nehézásvány-összetételében ugyanazok a magmás ásványok a gyakoriak, tehát a hipersztén, monoklin piroxén (augit) és a barna amfibol. A következő 240-ből származó középszemcsés homok rtehézásvány-összetétele már eltér ettől, és összetételével azonosítható a szarvasi fúrás második szintjével. A hipersztén, monoklin piroxén (augit) és barna amfibol ugyanis itt is csökken. Az 500 m-től 800 m-ig előforduló finom- és középszemcsés homoküledékek eltérnek az eddig megismert nehézásvány-összetételektől. Feltűnő a sok magnetit (26—46%) és egyes esetekben a limonit is (31%), ehhez hasonló összetételű üledéket a Dél-Alföldről eddig nem ismerünk. A Pély és Kisköre környéki fúrásokban a Tisza-víz vidéki üledékek alatt hasonló üledékek találhatók [18]. Kriván P.—Nagy L.-né és Urbancsek J. ezen a területen különböző módszerekkel ÉNv-i-É-i irányú lehordást állapítottak meg, így lehetséges, hogy Gyománál ez a nehézásvány-öszszetétel is ezt a lehordási irányt jelezheti [11, 29]. A gyomai fúrás 890 m-ből származó középszemcsés homokmintája 11%-ban tartalmaz barna amfibolt, emellett a magnetit még mindig majdnem 25%-ot ér el. Ez az összetétel már átmenet a területtől DK-re lévő és már ismert békési fúrás legalsó szintje felé [18]. A II. szelvény (3. ábra) Fábiánsebestyén és Eperjes között húzódik (1. ábra). Fábiánsebestyénen 160 m-ig vannak Tisza-vízvidéki lerakódások a szarvasi és gyomai összetétellel azonos kifejlődésben. A következő aprószemcsés homokminta csak 300 m-ből származik, ennek és a legmélyebbi mintának az összetétele is hasonló a szarvasi és gyomai fúrások második nehézásvány-szintjéhez. Eperjesről két vízkutató-fúrás anyagának vizsgálata azt jelzi, hogy 194, illetve 240 m-ig szintén Tisza-vízvidéki lerakódások találhatók. Alattuk hiperszténben szegényebb szint következik, ez azonosítható a már eddig megismert szarvasi és gyomai szintekkel. Délebbre Hódmezővásárhelyről vannak vizsgálatok (4. ábra). Itt még 350 m-en is Tisza-vízvidéki üledékek találhatók, jellegzetesen uralkodólag hiperszténnel, monoklin piroxénnel (augittal) és barna amfibollal. Az ásványok nagyon üdék és frissek, a mállás nyomai alig látszanak. A hiperszténeket igen sok zárvány jellemzi. A 350 m alatti szakaszban a hipersztén szintén 1%-ra csökken, vagy meg sem jelenik. A 225 m-es gyulai fúrásból végig csak Tiszavízvidéki lerakódások kerültek elő (4. ábra) az eddig tárgyalt jellegzetességekkel. A békéscsabai fúrásból 210 m-ről vizsgált egyetlen minta összetétele is Tisza-vízvidéki származást jelez. A muronyi 370 m-ről származó magmintában a barna amfibol sok (23%,). A hipersztén hiánya — az eddig vizsgált fúrások második szintjével történő — azonosítást tesz lehetővé. Megállapítható tehát, hogy a jelenlegi vizsgálatok alapján a Tiszántúlnak ezen a részén a következő szintek, lehordási területek és irányok változásai különíthetők el a pannon korszaktól a mai napig. 1. Tisza-vízvidéki lerakódások : a jelenleg vizsgált fúrásokban Szarvason 269 m-ig, Gyomán 105 m-ig vannak. Gyomán azonban a következő minta 230 m-ből való, így határa a kettő között van. Fábiánsebestyénen 160 m-ig, Eperjesen 247 m-ig, Hódmezővásárhelyen mélyebben 355 m-ig. Békéscsabán 215 m-ig és Gyulán 225 m-ig, az elért mélységig vannak Tiszai vízvidéki üledékek, alsó határuk ismeretlen. Ezeket az üledékeket jellemzi a nagy hipersztén, monoklin piroxén (augit) és barna amfibol együttese. Ezek az ásványok magmás származásúak, uralkodólag a belső kárpáti vulkáni területek letárolásából származnak. Az idetartozó üledékeket aTisza és mellékfolyói rakták le a liolocénben és pleisztocénben. A most ismertetett és a korábbi adatok alapján [15, 16, 18, 19] megszerkeszthető az első Tiszavízvidéki üledék vastagsági térképe (5. ábra). Ez ugyan még hiányos, az újabb adatok lényegesen változtathatják, az általános törvényszerűségek azonban egyes helyeken már így is jól látszanak. A legvékonyabb kifejődésben Hajdúságban Macs környékén található, innen a Tisza felé vastagodik. Kemecsén eléri a 170 m-t, Pély és Kisköre környékén pedig már 150—200 m között váltakozik (5. ábra). Többen is bizonyították már, hogy a Hajdúságban magasabb szerkezeti helyzetű pannon tábla van. Pély és Kisköre környéke pedig erősen süllyedt a pleisztocén folyamán is [4, 5, 7, 9, 22, 30], A legvastagabb Tisza-vízvidéki kifejlődés Berettyóújfalu és Füzesgyarmat környékén figyelhető meg, itt meghaladja az 500 m-t is. Más vizsgálati eredmények szintén azt mutatják, hogv ez a