Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
3. szám - Bozóky-Szeszich Károly: Vízellátási csőhálózatok hidraulikai számításának néhány kérdése
116 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Bozóky-Szeszich K.: Vízellátási csőhálózatok számítása belső átmérő [m], c pedig a fajlagos ellenállás (s 2/ra 6). Az összefüggésben szereplő a és b értékeket a 8. táblázat tartalmazza. 8'. táblázat A (8) kifejezés a és b tényezőinek értékei az érdesség függvényében k [mm] a b 0,1 1,117 X 10 — 3 —5,222 0,25 1,257 x 10 — 3 —5,243 0,4 1,348 xl0~ 3 —5,261 1,0 1,619 x10~ 3 —5,295 1.5 1,776 X 10~ 3 —5,309 3,0 2,094 XlO" 3 —5,354 A 9. táblázatban az ismertetett irodalmi adatok alapján a k érdesség javasolt értékeit tüntettük fel. Megjegyezzük, hogy az egyes csőanyagok esetében figyelembe veendő érdesség értékeket kívánatos lenne a hazai gyártású csöveken végzett mérésekkel, meghatározni. Ezeket a méréseket azonban nem laboratóriumban megépített vezetékszakaszon, hanem üzemi viszonyok között kell elvégezni. 'J. táblázat Az érdesség figyelembe veendő értékei Az értékek az idomok és szerelvények hatását is tartalmazzák Csőanyag Új Használt Csőanyag főve-_ zeték elosztóvezeték fővezeték elosztóvezeték Acél ós öntöttvas . . . Azbesztcement 0,4 0,25 1,0 0,25 1,5 0,4 3,0 0,4 4. Súrlódási veszteség a hossz mentén változó vízhozamot szállító csőszakaszon Az ivóvízellátási hálózat egyes csőszakaszai részben a csatlakozó szakaszok által átvett vízmennyiséget, részben pedig a közvetlenül reájuk kapcsolt fogyasztók által igényelt vízmennyiséget szállítják. Ezek szerint a szakasz elején belépő vízhozam több mint a szakasz végén kilépő; a különbség —— a szakasz menti fogyasztás — egy vagy több helyen távozik a fogyasztókhoz, a szakasz mentén a vízszállítás tehát változó. A hazai tervezési gyakorlat a súrlódási veszteséget ilyen esetben általában úgy számítja, hogy a szakasz mentén elfogyasztott vízmennyiséget a szakasz végén koncentráltan veszi figyelembe. A számított súrlódási veszteség ennél az eljárásnál több mint a tényleges. Almássy Bálint [2] vizsgálatai szerint azonban ez az eltérés nem jelentős, ha a szakasz mentén elfogyasztott vízmennyiség lényegesen kisebb, mint a szakaszba belépő. Tekintettel arra, hogy az egyes szakaszok mentén a fogyasztók részére biztosítandó vízmennyiség általában lényegesen kisebb, mint a továbbszállított, főként, ha figyelembe vesszük a tűzoltás vízigényét, az előbbi feltétel többnyire érvényesül. A hazai gyakorlat által követett eljárás tehát megfelelő, amennyiben a hálózat számítása az átvágásos módszerrel történik, amikor is az egyes szakaszokon a vízmozgás iránya eleve határozott. Nem akarunk itt elébevágni egy további tanulmánynak, melyben majd az átvágásos módszer bírálatával foglalkozunk, csupán azt jegyezzük meg, hogy a hálózat számítása világszerte mind inkább Cross módszerével történik. Ez a számítási eljárás a hálózat zárt voltát figyelembe veszi. A számítás megkezdése előtt meg kell becsülni az egyes szakaszokon a vízmozgás irányát, ennek megtörténte után a szakasz mentén elfogyasztott vízmennyiséget mint koncentrált fogyasztást a szakasz végére lehet helyezni. Előfordulhat azonban, hogy a vízmozgás irányának megbecsülése hibás, a számítás során az derül ki, hogy a vízmozgás iránya a feltételezettel ellentétes. Ebben az esetben a szakasz menti koncentráltnak képzelt fogyasztást át kell helyezni a szakasz másik végére. Ez természetesen — főleg ha a vízmozgás irányának felvétele több szakasz mentén is hibás — az egész számításra kihathat és a számítás megismétlését teheti szükségessé. Éppen ezért figyelemre méltó N. N. Abrammov [1] javaslata, aki a pontosság vizsgálata nélkül M. M. Andrijasev alapján azt ajánlja, hogy a szakasz menti fogyasztást két-két azonos részre osztva a szakasz elejére és végére kell koncentrálni. //. Bodarwé [3] vizsgálta, mekkora hibát okoz a súrlódási veszteség számításában, ha a szakasz menti fogyasztást a tényleges állapot helyett, a szakasz elejére és végére koncentráljuk. Vizsgálata azokra az esetekre terjed ki, amelyeknél a szakasz mentén 1, 2, 5 és 10, egyenként azonos víz mennyi séget felvevő fogyasztó van. Részben ugyanezt, részben további pontossági vizsgálatot elvégezve, azok eredményeit a 8a—8g ábrán tüntettük fel, az előbbiekben említett pontossági vizsgálatoktól eltérő, a kérdést szemléletesebben mutató ábrázolást alkalmazva. Az ábrákon a vízszintes tengelyen a szakaszról kilépő Q és a szakasz mentén elfogyasztott Q 1 vízhozamok hányadosának (fi = QIQ X) függvényében tüntettük fel a két különböző módszerrel számított h', illetve h" súrlódási veszteség és a tényleges h súrlódási veszteség arányát. A szakasz menti fogyasztást a szakasz végére koncentrálva, a számított súrlódási veszteséget h'-vei, míg a szakasz elejére és végére koncentrált fogyasztás esetén számított súrlódási veszteséget A"-vel jelöltük. A Ha és 8b ábrákon egyetlen illetőleg két szimmetrikusan fekvő koncentrált fogyasztó esetét, a 8c ábrán egvenletesen megoszló szakasz menti fogyasztás esetét látjuk. Mindhárom esetben a szakasz egyik végére koncentráltan helyezve a szakasz menti fogyasztást a ténylegesnél nagyobb súrlódási veszteséget számítunk, ezzel szemben a szakasz elejére és végére koncentráltan elosztva a szakasz menti fogyasztást a ténylegesnél kisebb súrlódási vesztességet számítunk. Utóbbi esetben azonban ténylegestől való eltérés kisebb mint az előbbinél és pl. fi = 2 esetén — vagyis amikor a tovább vezetett vízmennyiség kétszerese a szakasz menti fogvasztásnak h" = 0,<J2h—0,U6h viszont h' =l,38h — l,40h. A 8d és 8e ábrákon a szakasz hosszának háromnegyedében, illetőleg egynegyedében levő egyetlen fogyasztó esete látható. Az előbbinél a szakasz elejére és végére helyezett fogyasztás esetén a számított súrlódási veszteség — főleg kis ^értékek mellett — jelentékeny mértékben kisebb mint a tényleges, /? = 5 esetén azonban az eltérés már nem jelentős. A második esetben — a szakasz egynegyedében van a fogyasztó — mind a h'/h, mind a h"/h hányados nagyobb az egvségnél, vagyis a szakasz végéx'e, illetőleg elejére és végére koncentrált fogyasztás esetén számítható súrlódási veszteség nagyobb, mint a tényleges, de a szakasz
