Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Dr. Tison L. J.: A mederüledékek és a függőleges tengelyű örvények

98 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. L. J. Tison: A mederüledékek és örvények 1. ábra áramlások hatására a mederüledéket az örvény alsó ága felkaphatja, a felfelé mutató örvénylő áramlás felemelheti és messze hátradobhatja. Az üvegcsatornába beépített modell szemléletessé teszi ezen kissé szakaszos sajátos hordalékmozgás keletkezését. Azonban a már mozgásba jutott fenékanvag ismételt elragadásán túlmenően a kisminta semmiféle további, tényleges értelemben vett kimosódást nem mutat. 5. A kiugró sarkokról és akadályokról leváló mozgó örvények kérdését tekintve, könnyen belátható, hogy eróziós szempontból ezek az örvények pontosan úgy viselkednek mint azok, amelyeket az előzőekben vizsgáltunk. Vizsgáljuk például azokat az örvényeket, amelyeket a /Sa és fi'a' által létrehozott szűkület élein füzérszerűen válnak le. Valóban, a 2. ábra esetében az akadálytól alvíz felé irányuló áramlás AB egyenesvonalú tengelye ugyanazt a szerepet játszhatja, mint az /. ábra egyenesvonalú fele. A 3. ponthoz hasonló megfontolások alapján erre az esetre is hasonló egyenletek alkalmazhatók ugyanazzal a végkövetkeztetéssel, hogy az örvényekben a vízmozgásnak felfelé emelkedőnek kell lennie és ezért nem látható be, hogv azok hogyan okozhatnak kimosódást. Tény azonban, hogy a kimosódás fennáll és értéke az örvényfüzérek alakulásától függően különösen nagy az a és a' pontoktól lefelé az alvízi szakaszon s ez az oka annak, hogy ezen örvényeknek tulajdonítják az észlelt kimosódást. £ a I d 0 3— a. EZ2 H' Mindazonáltal az előzőekben kimutattuk, hogv a kimosódás okát másutt kell keresnünk. 6. Ez az ok megtalálható, ha vizsgáljuk az akadály felett a felvízben keletkező vízmozgást, azonban ez az ok jobban kimutatható akkor, ha elvégezzük az 1. ábrán bemutatott eset áramlási viszonyainak általános vizsgálatát. Az akadálytól felvíz felé az akadály sík vetületben 0

1 középpontú görbületeket ad a trajektoriáknak. Már említettük, hogy a 3. ponthoz hasonló vizsgálat azt eredményezné, hogy áz akadálytól felvíz felé ebben a zónában az áramlásnak lefelé irányulónak kell lennie. Ez azután az akadály felvíz felőli része körül kimélvülést idézne elő, s az erodált anyagokat a fő áramlás nagyrészt az alvíz felé szállítaná. Az 0j középpontú, görbületű és lefelé mutató, a kimosás fenekének nekiütköző áramvonalakat a fenék visszafordítja és felfelé irányítja. Minthogy a szóban forgó lefelé irányuló áramvonalak az akadály jelenléte miatt eltérnek az akadály tengelyvonalától, ezért a felfelé visszaverődő áramvonalak még inkább ki akarnak térni, vagyis az áramvonalak az akadály közelében a fenék felé haladnak és a visszaverődés következtében az akadálytól bizonyos távolságra ismét felemelkednek. A kimélyülésben tehát egy forgó vízmozgás akar kialakulni (3. ábra). Ennek jelenlétét a laboratóriumban fonalak segítségével mutattuk ki (4. ábra), továbbá ennek jelenlétére utal az a Ijörülmény is, hogy a kimélvülés szegélyén állandóan hordalék rakódik le azokból az anyagokból, amelyeket az eredeti fenék felszínéről az áramlás felszálló ága ragad magával. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy ez a forgó vízmozgás csupán másodlagos áramlás, 2. ábra 4. ábra