Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Bozóky-Szeszich Károly: Hengeres tározó medencék áramlástani vizsgálata

Bozóky-Szeszic.h K.: Hengeres tározó medencék vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. 171 [3] Vágás István : Átfolyási vizsgálatok dortmundi ülepítőmedencékbon. Hidrológiai Közlöny, 1958. ti. [4] Jifí Burdych: Poméry proudéní ve vertikálních dosazovacích nádríích. Praha-Podbaba, 1964. (VŰV 114. füzet). [5] Apolinary Leszek Kowal (Wroczlaw) : Badania. . . Arch. Hydrotechniki, Tom. VIII. Zeszyt 3. Warszau'a, 1961. Bozóky-Szeszich Károly válasza: A hozzászólások egyaránt kiemelik azt a körülményt — bár más és más szemszögből vizsgálják a kérdést — amire a tanulmányban is rámutattunk —, hogy a kísérleti munka jelen állásában nincs befejezve; a hozzászólások alapján újabb kérdések merülnek fel. Abos Brúnó és Szilléry László hozzászólása alapján világosan látható, hogy nem elegendő a tározó medencék áramlástani viszonyait vizsgálni, hanem figyelembe kell venni az üzemeltetés körülményeit is. Azok az adatok, amelyeket Szilléry László bemutatott, rendkívül érdekesek és figyelemreméltók. A tározó térfogatot a napi víztermelés százalékában megadó számértékek változatossága arra enged következtetni, hogy a különböző vízművek esetében a szivattyúzás módja,' illetőleg üzeme is vízművenként nagymértékben eltérő. Azok a vízművek, amelyek nagy tározótérfogattal rendelkeznek, az éjjeli olcsóbb áramdíjszabás előnyeit kihasználva szivattyú üzemük tekintélyes részét az éjszakai órákra összpontosíthatják. A nappali órákban viszont csak annyi vizet juttatnak a hálózatba, amennyivel a tározott vízmennyiség rohamos, illetőleg egy bizonyos határ alá csökkenése elkerülhető. A nappali órákban tehát a medencékből többnyire csak távozik a víz, a töltődés csak kismértékű. A fogyasztáshoz viszonyított kis tározótérfogat esetén az éjszakai feltöltés mellett a nappali órákban is előfordulnak olyan időszakok, amikor a tározótér töltődik, mert a vízműnek a kis tározótér miatt a szivattyúzással alkalmazkodnia kell a fogyasztás ingadozásához. Mindezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a vízpangás elsősorban azoknak a vízmüveknek tározómedencéiben lehet számottevő és járhat hátrányos következményekkel, amelyeknél a fogyasztáshoz viszonyított tározótérfogat számottevő, míg a fogyasztáshoz viszonyított kis tározótérfogat esetén a nap folyamán váltakozva jelentkező töltődés és ürítés következtében a víz pangására nem kerülhet sor. A tározó elvileg sohasem ürülhet ki: tűzoltóvíz és bizonyos biztonsági tartalék a legalacsonyabb tározó vízállás esetén is a tározóban marad. E két vízmennyiség összege a megtelt tározó víztérfogatához viszonyítva annál nagyobb, minél kisebb a tározó térfogata. Ha tehát a tározóban csak tűzoltóvíz és biztonsági tartalék van (F

0) úgy ennek a hasznosan tározott (Fj), rendszeresen cserélődő víztérfogathoz viszonyított értéke, A = VJV

X annál nagyobb, minél kisebb a tározó. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a keveredést a y = = 1 + / tényező eléggé nagymértékben befolyásolja. Ila ). értéke nagy, könnyen bekövetkezhet az a > 1 eset. Említettük, liogy a > 1 esetén a tározóból elsősorban a frissen bevezetett víz folyik ki, míg a korábbi származású víz, illetőleg annak nagyobb része a felszínen helyezkedik ei. Tehát felsőbb rétegeknek kisebb vagy nagyobb mértékű pangása alakul ki ebben az esetben. A vízbevezetés és kivezetés módja szabja meg, hogy a frissen bevezetett és régebbi származású víz keveredik-e vagy sem, mint láttuk a bevezetett víz impulzusának van egyebek közt jelentős szerepe. A bevezetett víz impulzusa az éjszakai órákban számottevő lehet, napközben azonban szivattyúzott víz nagyrészét a fogyasztók veszik igénybe, emiatt a tározóba belépő vízhozam és annak impulzusa nem számottevő. Ezen meggondolások alapján mondhatjuk azt, hogy a vízpangás elkerülésére akkor is törekedni kell, amikor a tározótérfogat a fogyasztott víznek csak kis hányada. Sőt ilyen esetben, mint láthattuk, a pangás hidraulikai feltételei fokozottan kedvezőtlenek lehetnek. Közismert, hogy sok vízműre nem annyira a vízpangás, mint inkább a vízhiány jellemző. A vízhiány megszűntetése, a vízszerző művek bővítése esetében azonban (a ma még elég gyakori jelenség) a hosszú időn keresztül kihasználatlan tározótérfogat meg fog szűnni. Sőt várható, hogy azok a vízművek, amelyek hálózatából az ipar nagymennyiségű ívóvíz minőségű vizet fogyaszt, előbb utóbb nemcsak a napi, hanem a heti fogyasztás ingadozás kiegyenlítésére is törekedni fognak, ez pedig a tározótérfogat növelését kívánja meg és a vízpangás elkerülésének kérdése jelentőssé válik. A pangás elkerülésének kialakult módszereivel Szilléry László hozzászólásában részletesen foglalkozott. Ezzel kapcsolatban csak azt kívánom megemlíteni, hogy a felső bevezetés esetén, ha a belépő vízhozam kicsi, úgy a keveredés nem lesz számottevő, főleg, ha a felső vízréteg melegebb, mint a medence alján elhelyezkedő víz. Kör alaprajztól eltérő medencében is csak akkor látom biztosítottnak a megfelelő keveredést, ha az mesterségesen van biztosítva. Ha ugyanis négyszög alapi ajzú medencébe nagy sebességgel lép be a víz, úgy a víztérben görbe vonalú áramlások jönnek létre, a sarkokban holtterek keletkeznek, amelyekben a víz pang. Ha viszont a víz kis sebességgel lép be a medencébe, akkorelőálla már említett jelenség, a > 1, ami a frissen bevezetett víz elsődleges kivezetésére, hidraulikai rövidzárlatra mutat. Abos Brúnó hozzászólása nem szorosan a közölt tanulmánnyal kapcsolatos, viszont szorosan kapcsolódik a kutatómunkának ahhoz a részéhez, amelyet a Vízgazdálkodási Tanszéken ugyancsak megkezdtünk és folytatni fogunk, de amely az eddigi kevés vizsgálat miatt még nem érett meg a közzétételre. Ez a kérdés az átfolyásos medencék vizsgálata. A hozzászólás a vízmű és a fogyasztó között fekvő nyomómedence kérdését is felveti. Nappal ez a medence hidraulikai szempontból átfolyásos medence, mert a víz be és kivezetése egyidőben történik meg, tehát a medencén átfolyik a víz. Éjjel a kis fogyasztás miatt a medencéből csak kevés víz távozik, viszont a belépő vízhozam tetemes lehet, a medence hidraulikai működése az ellennyomó medencékhez hasonlít. Ez a hazánkban viszonylag ritkábban alkalmazott (de nem isme-