Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon

8 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. Galli L.: A kis víztározások problémái 6. kép. Barátzsilip a nagyrédei tározó gátján (Szemerédy József felvétele) <Pomo 6. lllAW3-pezyAHmop Ha nAomune eodoxpanuAuufa Hadbpede (<t>omo R. CeMepedu) Bild 6. Mönch im Damm des Speichersees Nagyréde heti, hogy az alapokat a talajvíz szintje alatt, esetleg csak költséges víztelenítéssel lehet majd megépíteni. Ezért minden esetben igen meggondolandó, hogy nem gazdaságosabb-e a zsilip küszöbét a mederfenék szintjénél valamivel magasabbra megválasztani. Ez esetben ugyan a régi meder feletti gátszakaszt csak egy alacsony körgát védelme alatt lehet megépíteni és az átfolyó víz szintjének a megemelése miatt vállalni kell azt is, hogy a gát előterének egy részét a víz már az építkezés ideje alatt is állandóan elönti, de ennek ellenére, ez a megoldás a mélyebb szintű telepítéssel szemben rendszerint egyszerűbb, gyorsabb és ezért lényegesen olcsóbb is. Hátrányosnak látszik a küszöb magasításánál még az is, hogy a magasabban elhelyezett fenékleeresztőn keresztül a tározó teljesen nem üríthető le. A gyakorlatban ez hátrányt valójában alig jelent, mert a tározó legmélyebb része a feliszapolódás miatt amúgyis holttérnek számít (arra pedig gyakorlatilag semmi szükség sincsen, hogy a tározótér az utolsó köbméter vízig kiüríthető legyen). A fenékleeresztő minden gát leggyengébb pontja. Mellette indul meg legkönnyebben a szivárgás és alatta következhet be a legkönnyebben a hidraulikus talajtörés is. Ezenkívül a különböző terhelésű gát vagy a zsilip süllyedésekor az áteresztő cső el is repedhet. Ezért a csövet mindig szivárgás gátló gyűrűkkel, a tömöríthetőség miatt csak függőleges külső oldalfalakkal és a mozgások lehetőségeit biztosító csuklókkal szabad megépíteni. Szabály még az is, hogy az esetleges repedésből eredő szivárgások veszélyének a megelőzésére, a csőáteresz zsilipszerkezete a gát vízoldalán mindig úgy legyen elhelyezve, hogy üzemeléskor a csőben a víz ne mozogjon jelentősebb nyomás alatt. Ezeknél a kis gátaknál a fenékleeresztő zsilipszerkezete kb. 4—4,5 m magasságig, a halastavaknál már kialakult egyszerű barátzsilippel is kiképezhető (6. kép). Ez a megoldás nem igényel semmiféle felhúzó szerkezetet. Könnyen és egyszerűen kezelhető, ezenkívül típustervek alapján, esetleg előregyártott elemekből is megépíthető. Hátránya azonban, hogy hozzájáró hidat igényel, amelyet esetleg még külön oszloppal is alá kell támasztani. Ezért foglalkozni kellene olyan egyszerűbb zsilipszerkezetek kialakításával, amelyek vagy közvetlenül a csőáteresztő homloklapjára szerelhetők és a gátkoronáról is kezelhető elzáró szerkezettel működnek, vagy szifonszerűen, vagy valami más módon teszik lehetővé a tározó üzemelését. 2.2. Az árapasztó Az árapasztó a gátak viszonylag egyszerű, de költséges része. Hidrológiai méretezésével már az 1. fejezet foglalkozott. Ezért itt csak szerkezeti kialakításának gazdaságos lehetőségeit foglaljuk össze. Az árapasztó elsőrendű szerkezeti követelménye, —amennyiben a gát nincs állandó felügyelet alatt — hogy működése minden emberi beavatkozástól és szerkezeti karbantartástól függetlenül biztosítva legyen. Ez a követelmény természetesen csak bukógáttal vagy valamilyen megkerülő csatornával tartható be. Mivel a bukógátak csak beton vagy kőszerkezettel —tehát komolyabb felkészültséget jelentő munkával — alakíthatók ki, a kis gátaknál mindig az egyszerűbb földcsatornával kiképzett árapasztókat kell előnyben részesíteni. Indokolja ezt a megoldást még az is, hogy az ún. megkerülő csatornával kialakított árapasztó földanyaga — ha a kis gátak anyagának a minősítésére elfogadjuk az előző fejezet könnyítéseit a gátba, vagy a gát valamelyik részébe a legtöbb esetben beépíthető. így ha a gát anyagnyerő helyét a csatorna nyomvonalán jelöljük ki, még egy hosszabb és szélesebb csatorna kiképzése sem jelent a gát építésénél számottevő költségtöbbletet. Ezért, ha csak egy rendkívül rossz anyag, a túlmeredek domboldal, vagy ennek csúszás veszélye stb. nem teszi lehetetlenné, az árapasztó kiképzését mindig megkerülő csatornával kell megkísérelni (7. kép). Az árapasztó csatornák fenekét és rézsűit természetesen az erózió ellen védeni kell. Ennek a védelemnek a legegyszerűbb módja — amelyet még kis vízsebesség és az eróziónak ellenálló talajok esetében is biztonságból alkalmazni kell — a csatorna tetőpontján egy őrfalakkal ellátott, kb. 2—3 m széles beton küszöblemez, valamint a gátvég és a domboldali rézsű burkolása betonnal, kővel, vagy esetleg rőzsével a csatorna ívben fekvő szakaszain. Nagyobb vízsebességnél, vagy erózióra érzékeny talajok esetében az árapasztócsatornát esetleg már hosszabb szakaszon is burkolni kell, nagyobb eséseknél pedig a csatorna mentett oldali ágát — a víz energiájának a megtörése miatt — esetleg már lépcsőzni kell. Az árapasztó burkolatának és lépcsőinek a tervezésénél mindig figyelembe kell venni, hogy az árapasztó kisebb eróziós kárai a legtöbbször egyszerű kézimunkával is könnyen kijavít-