Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
2. szám - Szászhegyi Pál: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában
54 Hidrológiai Közlöny 1965. 2. sz. Szászhelyi P.: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában terén is. A régebbi vonalas szemléletet — amelylyel a meder „jókarbahelyezések" történtek, annak felismerése alapján, hogy a vízfolyást nem lehet vízgyűjtőterületétől elvonatkoztatva kezelni — felváltotta a hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületek komplex rendezése, amely felöleli mindazokat a termelési (vetésforgó, kultúraelhelyezés, kultúra-arány módosítás stb.), agrotechnikai (mélylazító, vízszintes, sávos művelés), talajvédelmi (sáncolás, teraszírozás, talajcsövezés stb.) vízügyi (patakszabályozás, vízmosáskötés, lecsapolás, övárkolás, tározás, esetleg öntözés) és erdészeti (kopárfásítás, szélfogó fasorok, cserjesávok stb.) módokat, eljárásokat és munkákat, amelyek - a szükség szerinti kémiai talajjavítások és talajerővisszapótlás mellett — összességükben alkalmasak a természeti feltételek adta hátrányok ellensúlyozására. Kizárólag a vízfolyások mederrendezését mint vízügyi-műszaki feladatot tekintve, a mezőgazdaság fokozottabb igényeinek kielégítése érdekében az elmúlt években ezen a téren is történt fejlődés. Ennek lényege, hogy a mederrendezés ma már nem a 4—5 évenkénti, hanem a 10 évenként egyszer előforduló, tehát lényegesen nagyobb vízhozam kártétel nélküli, vagyis kiöntésmentes levezetésére készül. Emellett csakúgy, mint a síkvidéken, itt is egyre nagyobb számban alkalmazzuk az árvízcsúcs csökkentő, illetőleg komplex vízhasznosításra is alkalmas tározókat. A mezőgazdasági kistározók építésének nagyságrendjére jellemző, hogy 1963. év végéig megépült összesen 45 db 22 millió m 3 tározótérfogattal és az 1964. évi építési program összesen 25 tározóra vonatkozott, melynek tározótérfogata 18,8 millió m 3. Arra, hogy a korszerűtlen hegy- és dombvidéki gazdálkodás megjavítása a termelés növelésének milyen nagy tartaléka, illetve kihasználatlan lehetősége, arra legjellemzőbb, az a szám, hogy a hegy- és dombvidékünkön az évi átlagos talajpusztulás 100—120 millió tonnára tehető. A mezőgazdaságilag művelt területeinken — a rétlegelő területeket leszámítva — 2 850 000 hektár (~ 5 000 000 kat. h.) területre vonatkoztatva, évi 35—42 tonna/hektár talajpusztulásnak felel meg. A javításnak lényegében a síkvidéki vízgyűjtőinknél lényegesen kisebb mértékű csapadékhiány pótlása mellett elsősorban a korszerű nagyüzemi talajvédő gazdálkodás megvalósítására kell irányulni. A komplex vízgyűjtőrendezés bevezetésével lényegében azt akarjuk elérni, hogy az előbb említett 35—42 tonna/hektár évi talajlepusztulás ZALABAKSA Egyénieknek kiosztott . / JELMAGYARAZAT• —•• községhatár Tó ölőhatár — Vhgyűjtó Y77 A Szántó ÍTTT I Erdő F=q Rét 0193 Kat. Hrsz. u-ws Terület kh-a 501 BELSÖSÁRD HEMESNEP
