Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata

Rétháti L.: A talajvízjárást befolyásoló tényezők Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. 531 O Oí o « X •0 * CG 1Í5 00 \T3 tD \a (M (N r-l •kxjosooooooco^ ' t« ® ^N®NT)KX10<ON«NO)ÍOCWO)005 N aj WHOONDO!OW«OOOOON-<OinN £ —• — M^WCOCONWNW^WfflrtfHiNVrin ® i-t V ^ ^ és írjuk ezt be egy új táblázatba, a 234. sz. kútnak és az 1936. évnek megfelelő helyre (2a táblázat). Annak elbírálásához, hogy az egyes kutak évi relatív KÖ F-ei milyen mértékben térnek el a többi kút megfelelő értékeinek átlagától, képeznünk kell az 1. és 2ja táblázat megfelelő értékeinek különbségét ; a 234. sz. kútra pl. 1936-ban ez a különbség 21—18 = 3. Ezeket — az előjelre helyesen képzett — különbségeket az előbb alkalmazott módszerrel rendszerezve, a 2/b táblázatot nyerjük. Ábrázoljuk a 2/b-nek megfelelő teljes táblázat értékeit az idő függvényében (3. ábra). Az ábrán három jellegzetes görbe-típus figyelhető meg. 1. Egyes kutak görbéi a 0-tengely, mint átlag körül ingadoznak. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezeknek a kutaknak a vízjárása a vizsgált 28 év alatt gyakorlatilag változatlan volt. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a 234., 374., 288., 360., 126., 213. — és jó közelítéssel — a 308., 337., 156. és 469. sz. kutakat (a továbbiakban „szabályos vízjárású kutak"). ti 2. Egyes görbék képzeletbeli kiegyenlítő egyenes szakaszai éles töréssel csatlakoznak, amiből a hidrológiai tényezők tartós megváltozására következtethetünk. Ide sorolható a 412., 226., 483. és 150. sz. kút. A 412. sz. (orosházi) kút görbéje által bezárt pozitív és negatív területek 1946—47-ig kiegyenlítik egymást, innen kezdve a görbe egy kb. —18%-os egyenes körül ingadozik, ami azt jelenti, hogy a kút környezetében az átlagos vízszint mintegy 0,18-304 = 55 cm-rel csökkent (LNV — LKV = 304 cm). Még egyértelműbb a változás a 226. sz. (nagyiváni) kútnál. Itt 1946—47-ben a vízszint tartós emelkedése indult meg, 8%/év, azaz 13,5 cm/év sebességgel. A négy év alatt bekövetkezett 54 cm-es emelkedés után a talajvízjárás jellegének változása megszűnt, és új hidrológiai egyensúly alakult ki. A 483. sz. (kunágotai) kút grafikonja 1946— 53 közötti fokozatos vízszintsüllyedésről, és ezt követő új egyensúlyi helyzetről tanúskodik, ami — az eredeti vízszinthez viszonyítva — mintegy —77 cm-nek felel meg. Nagymértékű emelkedés figyelhető meg a 150. sz. (egyeki) kútban is. 3. Vannak végül olyan görbék, melyeknek pozitív és negatív területei között nagy a különbség. Ebben az esetben a hibát a szélső vízállások észlelésében kell feltételeznünk. Ebbe a csoportba sorolható a 307., 1302. és 999. sz. kút. Ezek közül bármelyik kút grafikonja vízszintes egyenessel jól kiegyenlíthető lenne. A 307. sz. kút esetében pl. —12—13% (kb. —58 cm) körül húzható meg ez az egyenes. Annak oka, hogy a KÖV-ek 28 éven keresztül az átlag alatt maradnak, csak az lehet, hogy a tényleges LNV, vagy LKV kisebb az észlelt értéknél (vagyis valamelyik szélső vízállás a ténylegesnél lejjebb jelentkezett).