Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
11. szám - Bélteky Lajos: Magyarország ipari jelentőségű porózus hévizes víztartói
512 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. Bélteky L.: Magyarország hévizes víztartói rodinamikai és hidrológiai paramétereket rendszeresen mérni és regisztrálni kell. Ilyen vizsgálatokat, méréseket hévizes kútjainknál — talán néhány budapesti kutat kivéve — még nemigen végeztek. A szegedi geotermikus kutatási területen lefúrt 4 db 1900—2000 m-es kút termelési vizsgálata is csak előkészítés alatt van. Olyan jelenséget, hogy a dinamikus termelési készlet nem pótolja a kitermelt vizet, eddig csak Budapesten s 1964-ben Miskolcon lehetett határozottan észlelni. Ezek a kutak azonban hasadékos, karsztos víztartókból táplálkoznak, ahol a törések és hasadékok mentén sokkal közvetlenebb lehet a kutak közötti kapcsolat és egymásra hatás, mint a homokos, homokköves víz vezető rétegekben. Különben pedig a 35 C°-nál melegebb vizet szolgáltató víztartók jelenleg még csak kismértékben vannak megcsapolva. Láthatjuk ezt az alábbi összeállításból: Az 1964. I. 1-i helyzet szerint ugyanis az üzemben levő 35 C°-nál melegebb hévizes kutak száma 185 db s ebből 139 kút vize az üledékes rétegsorból származik, 46 pedig a hasadékos, karbonátos kőzetekből. A porózus víztartókra telepített kutak mélységkategória szerint így oszlanak meg : 500 m-nél kisebb mélységű 6 kút 4 192 l/p vízhozam 500—1000 m mélységű 98 kút 62 578 l/p vízhozam 1000—1500 m mélységű 25 kút 12 447 l/p vízhozam 1500—2000 m mélységű 10 kút 7 338 l/p vízhozam Porózus víztartókból táplálkozik 139 kút 86 555 I/p vízhozam Karsztos kőzetből táplálkozik 4.6 kút 49 901 l/p vízhozam Összesen 185 kút 136 456 l/p vízhozam Minthogy a termelési készlet megállapításához nemhogy regionálisan, de még a meglevő kevésszámú hévizes kút hatásterületére vonatkozólag sem rendelkezünk közelítőleg sem a szükséges adatokkal, egyelőre csak a természetes vízkészlet meghatározásához kezdhetünk hozzá, annál is inkább, mivek a porózus víztároló, víztartó rétegek kiterjedésére s főképp a vastagságára nézve már elég sok adatta], ismerettel rendelkezünk. sára a szemcsék felületére tapad. A tapadó víz csökkenti a kőzet vízleadó képességét. A kitermelhető, vagy másszóval : a produktív vízkészlet, a hézagtérfogat és a kötött víztartalom különbségével egyenlő. Hogy a természetes vízkészlet nagyságáról beszélni s a vízkészlettel gazdálkodni lehessen, első és legfontosabb lépés meghatározni, hogy az egyes vízföldtani tájegységeken belül mennyi a felsőpannon víztartó rétegeinek összes térfogata. Ebből a célból az üledékes rétegsor 500 m-nél mélyebben települt porózus víztartó rétegeit 500 m-es mélységszakaszonként dolgoztam fel 2000 m mélységig. A víz- és szénhidrogénkutató fúrások földtani és geofizikai szelvényei szerint ugyanis a felsőpannon képződmény feküszintjét a magyar medencében a legutóbbi időkig legmélyebben 2000 m-ben találták. Vizsgálataimhoz dr. Kőrössy Lászlónak a felsőpannon feküszintjére 1962-ben összeállított szintvonalas térképét használtam fel [5], Ebben ugyanis 1962-ig vannak figyelembe véve a fúrási adatok, tehát jóval több fúrási adat alapján készült, ennélfogva részletesebb, mint más kutatók által korábban szerkesztett és közölt felsőpannon fekütórképek. A térképen az 500, 1000, 1500 és 2000 m-nek megfelelő szintvonalakat tüntettem fel, mégpedig a dr. Kőrössy László eredeti térképével egyezően nem a felszínre, hanem a geodéziai alapsíkra (tengerszint) vonatkoztatva. A szaggatott szintvonal szakaszok távoli fúrásokon, vagy geofizikai méréseken alapulnak (]. ábra). Azokon a jelzés nélküli területeken, ahol a szintvonalak nyitottak, az üledékes rétegsor mélyebb szakasza fúrásokkal még nincs feltárva s a geofizikai mérési adatok is hiányoznak. Ezen a térképen nem a megyei, tehát a közigazgatási határokat, hanem a vízföldtani tájegységhatárokat tüntettem fel. A tájegységtórképet 1954-ben a Magyar Áll. Földtani Intézet vízföldtani osztálya szerkesztette [6]. A szintvonalak közét, melyek — 100 m-es átlagos tengerszint feletti magasságot tételezve fel — az 500 m-es mélységhatároknak felelnek meg, háromféle csíkozással jelöltem meg a három mélységszakasznak megfelelően. Az 500 m-nél vékonyabb üledékkel fedett medencerészeket fehéren hagytam. A különböző csíkozású felsőpannon képződmény területének nagysága országos viszonylatban km 2-ben a következő : A természetes vízkészlet megállapítása Amikor egy-egy terület természetes vízkészletét akarjuk megállapítani, a víztartók összes vastagságából és kiterjedéséből kell kiindulni. A porózus rétegek térfogatának összessége képezi a mélységi víztartót. A hézagtérfogat, melynek a víztartó kőzet szemcséi közötti hézagoknak és a kőzet teljes térfogatának viszonyát nevezik, befolyásolja a tárolt vízmennyiséget. A hézagtérfogat a kőzetszemcsék alakjától, a szemcseeloszlástól és a szemcsék elhelyezkedésétől függ. Nagymértékben csökken, ha a homok agyagos részecskéket vagy különböző cementező anyagokat tartalmaz. A pórusokban levő víznek azonban csak egy része termelhető ki, mert bizonyos vízmennyiség a molekuláris, kapilláris és adszorpciós erők hatáI. 500—1000 m fekümélvségű 29 420 km 2 területen II. 1000—1500 m fekümélységű 20 520 km 2 területen III. 1500 m-nél nagyobb fekümélységű 11 500 km? területen Minthogy az I. szint a II. és III. felett, a II. pedig a III. felett is megvan, ennek következtében a fekümélység kategóriák kiterjedése km 2ben és az ország területének százalékában a következő : Felsőpannon mólységszakasz Területe [km 2] Az ország területének %-a I. 500—1000 m . . 61 440 65 II. 1000—1500 m . . 32 02C 35 III. 1500—2000 m . . 11 500 12,5
