Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkaterve

502 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. Hozzászólások: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium a vízi növényzetnek, különösen ha állományuk elég sűrű, gyakran fontos szerep jut. Közismert tény, hogy a náddal benőtt vízfelület párologtatása többszöröse a nyílt víz felületének, de érdemes volna e kérdést más a vízből kiálló, továbbá a vízfelületen úszó növényzet esetében is tanulmányozni. A modern kutatási eredmények egyre fontosabb szerephez juttatják a szennyezett vizek tisztítása során a mikroorganizmusokat és ezek között az algákat. Feltétlen kívánatos, hogy különböző jelentős mennyiségben előforduló ipari szennyezőanyagok hatását a jövőben intenzíven vizsgálják különböző mikroorganizmusokkal (baktérium-, gomba-, és algatörzsekkel) a rendkívül költséges és gyakran szinte megoldhatatlannak mondható abiotikus úton történő lebontási folyamatoknak biológiai lebontásssal történő helyettesítésére. Itt kell megjegyeznünk, hogy míg a magas szaporodású, nem ipari szennyvizek derítése mikrobiológiai módszerekkel hazánkban megoldottnak, de legalábbis megoldhatónak látszik ipari szennyvizeknek megfelelő kiküszöbölése, kellő mikrobiológiai eljárások kidolgozása és ehhez mikrobiológiai profilú szennyvízbiológiai kutatóintézet, vagy kutatólaboratórium felállítása nélkül elképzelhetetlen. Az is ismeretes, hogy a vízi élőlények, de különösképpen az algák a legkülönbözőbb oldott anyagokat képesek testükben felhalmozni, és így káros anyagok eltávolítására, vagy hasznos anyagok összegyűjtésére egyaránt felhasználhatók. Fotoszintetizáló növények kellő számú jelenléte a vizekben azonban nem csupán bizonyos anyagok elvonása, hanem a víznek oxigénben való dúsítása és így úgynevezett egészséges élővízzé való alakítása szempontjából is elsőrendű fontosságú. A növényzet túlzott elszaporodása ismét káros hatású lehet és ezért szükséges megfelelő szabályozásuk megoldása. Ennek kultúrákban való szabályozása — pl. az algák eltávolítása— mesterségesen is megoldható. Igv egyúttal rendkívül értékes táplálékalapanyaghoz, elsősorban állati takarmányhoz juthatunk. Természetes vizekben, ahol az algák koncentrációja nem oly magas, hogy gazdaságos kitermelésük közvetlenül megoldható lenne, legújabban alkalmasnak látszik egyes algaevő vagy fűevő halfajok betelepítése, melyek a növények megfelelő eltávolítása mellett a növényi táplálókot az ember számára közvetlenül hasznosítható fehérjévé, „halhússá" építik át. Ilven jellegű mesterséges táplálékláncok vizsgálata, felépítése, illetőleg kialakítása tehát mind a vizek szennyezettségének kiküszöbölése, mind pedig a felépülő szervesanyagok hasznosítása szempontjából egyaránt értékes eredményeket hozhat. Harmadik gondolat, amit fel kívánok említeni az, hogy a vízinövények életműködése a vizek biológiai kilágyulásához vezet. Ez elsősorban az oldott hidrokarbonátok felhasználásával következik be, amikor a vízben ennek során jelentős mennyiségű karbonát — elsősorban kalciumkarbonát — válik ki és ülepedik le a fenéken mész-iszap alakjában, vagy alkot ugyanott vastag, kéregszerű bevonatokat. E folyamatok intenzitásának tanulmányozása és összefüggések megállapítása a növényi asszimiláció és a vizek feltöltődése között szintén fontos kutatási területet jelent. Itt természetesen nem csupán a szervetlen anyagok kicsapódásának, hanem egyúttal szerves anyagok felhalmozódásának a folyamatát is vizsgálni kell, ami szintén a vizek fokozatos feltöltődéséhez és végül pusztulásához vezethet. Általában a természetesvizek megtartása eredeti formájukban, legalább részben egy biológiai folyamat elleni küzdelmet, az úgynevezett természetes szukcesszió bekövetkezésének lassítását, megakadályozását, sőt esetleg egy régebbi állapotba való visszavezetését jelenti, amelynek kivitelezéséhez megfelelő hidrobiológiái ismeretek jelentős segítséget nyújthatnak. A vizek fizikai (hőmérséklet, fény, ozmotikusnyomás stb.) és kémiai vizsgálata, részben nagyvonásokban tükrözik a vizekben lejátszódó életfolyamatokat és így egyes folyamatban levő, vagy várható biológiai eseményekre mutatnak rá (pl. algainvázió, vagy halpusztulás, öntisztulás foka, várható jelentős biogén mészkicsapódás stb.) és így nélkülözhetetlenek a vizek általános jellemzésében. Másrészt ugyané tulajdonságok egyes szervezetek (fajok) vonatkozásában ezek várható megélhetésére (pl. betelepítendő halak meghonosodása) vagy éppen egyes meglevő fajok várható pusztulására mutatnak rá. Ugyanakkor számos biológiai kérdés megoldásánál éppen a hidrológus mérnökök munkája nélkülözhetetlen és külön előnyös, ha azok is rendelkeznek bizonyos hidrobiológiái szakismeretekkel. A felsoroltak csak egyes és csakis kiragadott' példák voltak, mégis úgy gondolom rámutatnak a most következő Hidrológiai Decennium kezdetén ránk váró feladatok és problémák sokrétűségére. Akkor, amikor a felvetett kérdések megoldásához hangsúlyozzuk megfelelő hidrológus szakképzés nélkülözhetetlenségét, ismételten rá kell mutatnunk, hogy megfelelő szervezett hidrobiológiái szakképzés sincs egyetemeinken. Reméljük, hogy a dekád folyamán a baráti államok, valamint számos nyugati kapitalista ország után talán nálunk is megszűnik ez a hátrányos állapot és a hidrológus kérdés megoldása mellett a hidrobiológus képzés is kedvező módon megoldhatóvá válik.