Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkaterve
Hozzászólások: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. 499 járása, valamint a víz hőmérséklete közti összefüggés kérdésével kíván foglalkozni. Ezenkívül kutatni fogják az állóvizek keletkezésének nálunk eléggé elhanyagolt kérdését, a víztömegek fosszilizálódásának lehetőségeit, a folyóvízi teraszoknak a talajvíz tárolásával és a vízmozgás irányával való kapcsolatát, a partok felépítésének morfológiai és hidrológiai törvényszerűségeit, végül tervbe vették a fosszilizálódott rétegvizek és a velük kapcsolatos szén hidrogénelőfordulások paleogeográfiai értékelését. A dr. Láng Sándor egyetemi tanár vezette budapesti egyetemi tanszék munkaközössége néhány (meg nem nevezett) hazai vízfolyás vízjárása, eróziós tevékenysége és felszínalkotó munkája közötti összefüggések tanulmányozását irányozta elő. Emellett ők is vizsgálják az eróziós-talajeróziós felszínformálódást, jórészt helyszíni mérések alapján. A szegedi egyetem földrajzi intézetének bejelentése az ülés időpontjáig még nem érkezett be. Végeredményben összegezésül kimondhatjuk, hogy a magyar földrajztudomány pillanatnyi helyzetében tőle telhetően igyekszik kivenni a részét abból az egész Földünket átfogó nagy kutatómunkából, msly az elkövetkező 10 évben — hiszszük, mind a tudomány, mind a gyakorlat számára — számos értékes eredményt fog produkálni. Ebben a reményben kívánunk a velünk együtt ez irányban dolgozó minden testvér- és rokontudomány művelőjének sok sikert és előrehaladást. Dr. Vitális Sándor egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társasig elnöke Országunkban az országos vízgazdálkodási kerettervben megtörtént felszín alatti vízkészletünk felmérése, de ez még igen sok kiegészítésre, kutatásra, vizsgálatra szorul. A Hidrológiai Decenniumot fel kell használnunk arra, hogy felszín alatti vízkészletünk becslését, számítását nemcsak országos szempontból, hanem az egész Kárpát-medencére vonatkozóan a szomszédos államokkal közösen regionálisan elvégezhessük. Erre minden adottságunk és lehetőségünk megvan. A következőkben szabad legyen röviden áttekinteni felszín alatti vizeinkre vonatkozó mai helyzetünket és az elvégzendő feladatokat. Az O.V.K. felszínalatti vizeinket az alábbi csoportosításban tárgyalja« 1. Partiszűrésű víz Eőleg a Duna, Dráva, Nyugat-Magyarország és Északkelet-Magyarország folyói mentén bír jelentőséggel. A tartósan kitermelhető vízkészlet az O.V.K. szerint 76,3 m 3/s. A partiszűrésű vízkészlet évenkénti ingadozására nincs elegendő adatunk, ezért az ilyen irányú megfigyeléseket, kutatásokat a Decennium alatt szükséges lenne elvégezni, illetve kiterjeszteni az érdekelt szomszédos országokkal. 2. Talajvíz A felszabadulás után 1950-ben az országos síkvidéki földtani térképezéssel kapcsolatosan a Magyar Állami Földtani Intézetben megindul az országos talajvíz térképezés, a talajvízkutak számbavétele s 1960-ig ez elkészült. Összesen 1 196 173 kutat térképeztek s elkészült az Alföldek talaj víztér képe. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben tovább fejlesztik a talajvíz megfigyelő kúthálózatot, s ma az országban 1017 országos halozatba tartozó és 1183 ún. tanulmányi talajvíz megfigyelő kút van. Az országos hálózatot még 240 kúttal egészítik ki. A talajvízjárás, víztükör változás regionális észlelése érdekében Ausztriával és Csehszlovákiával ki van építve a kapcsolat, de szükséges lenne a Decennium alatt ugyanilyen szoros kapcsolat kiépítése Jugoszláviával és Romániával. A talajvízre vonatkozó kutatások regionális kiterjesztése annál is inkább fontos, mert ez a legkönnyebben hozzáférhető, hasznosítható felszín alatti vízkészletünk, melynek tartósan kitermelhető készletét az O.V.K. 40,9 m 3/s-ra teszi. Igen fontos kutatási feladat a talajvíz és rétegvizek közötti kapcsolat vizsgálata. Ennek elvégzésére mintaterületként kínálkozik a Mátraalji (visontai) nagy barnakőszén külfejtés víztelenítése, ahol a talajvizet és a vele kapcsolatban álló 4—5 felsőpannoniai rétegvíztartó tükrét 70—80 m-re fogják lesüllyeszteni. Ez a nagymérvű víztükör süllyesztés lehetőséget nyújtana a beszivárgási tápterület, a talajvíz és rétegvizek közti kapcsolat, az artézi víz utánpótlódásának vizsgálatára, amihez a szükséges megfigyelő kúthálózatot mielőbb ki kell építeni. 3. Karsztvíz. Országunk területén a kibukkanó karszt kereken 1341 km 2, míg a fedett karszt kb. 5000—20 000 km 2 lehet. A kibukkanó és vele szoros kapcsolatban álló mélykarszt víz kutatása főleg a Dunántúli Középhegységben a karsztvízveszélyes bányászat miatt már évtizedek óta nagyon fontos kérdés. A felszabadulás után a VITLJKI-ban megindul a rendszeres megfigyelés elsősorban a kartszforrások vízhozam mérésével, de kiépül a megfigyelő kúthálózat is. Jelenleg az országban a VITIJKI kezelésében 33 megfigyelő kút (állomás) van, ahol rendszeres mérés folyik, de igen kiterjedt megfigyelő hálózat van a kőszénbányászat és bauxitbányászat kezelésében. Feltétlen szükséges lenne a rendszeres megfigyelő kúthálózat kibővítése s a bányavállalatok kezelésében levő kúthálózatnál a figyelő szolgálat, illetve észlelés egységesítése. Célszerű lenne a Dunántúli Középhegységet karsztvízkutató mintaterületté kifejleszteni. A kibukkanó karszt és vele kapcsolatos mélykarszt vízkészletét eléggé pontosan ismerjük s a tartósan kitermelhető készletet az O.V.K. 12 m 3/s-ra becsüli. Nagy hiányosság a műszerezettség, távregisztrálás hiánya, amihez az UNESCO segítségét kell kérnünk, hogy a minta kutatási területet megvalósíthassuk. Jelentős felszín alatti vízkészletet jelent még a fedett karsztban tárolt víz, de ennek még a teljes vagy természetes készletét sem ismerjük, nem is becsülhetjük, mert nem állnak rendelkezésre adatok. Ezért a kutatást ebben az irányban ki kell fejleszteni annál is inkább, mert a fedett mélykarsztban egyelőre fel sem becsülhető geotermikushévízenergia lehet.
