Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: Szennyvízoxidációs tavak

Csanády M.—Gregács M.: Szenny vízoxidációs tavak Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 475 jól egyezően — kereken 90% volt. A coli szám két nagyságrenddel csökkent. Az összbaktériumszám növekedett, ami arra utal, hogy a lebontásban a baktériumok játszhatják a fő szerepet. A párolgás szerepe csekély volt (a kloridtartalom alig nőtt), a pH normálissá vált. A vizsgálat alapján az a következtetés vonható le, hogy a a szervesanyaggal igen nagymértékben szennyezett ipari szennyvíz az oxidációs tóban jelentősen megtisztult. A tisztulás százalékos értéke elérte, sőt meghaladta a házi jellegű szennyvíz ún. teljes biológiai tisztításakor megkívánt mértéket. Jelen esetben — a szennyvíz igen nagy kezdeti szervesanyagtartalma miatt — az elfolyó víz abszolút szennyezettsége még jelentős, ez a víz kis befogadóban még káros lehet, de már az is nagy eredmény, hogy a szervesanyag koncentrációját egytizedére sikerült csökkenteni. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a száraz nyári időszakban, amikor a vízfolyások szennyezése a legveszélyesebb, a nagy felület párolgása révén a szennyvíz teljesen távoltartható a befogadótól, az oxidációs tavas módszert az adott esetben nagyon jó megoldásnak kell tartanunk. Következtetések Az egyes tavak vizsgálatának ismertetésekor külön-külön már értékeltük a kapott eredményeket, ezért itt az egyes eseteken túlmenő, általánosabb következtetések levonására szorítkozhatunk. Az ismertetett vizsgálatok szerint az oxidációs tó mint biológiai szennyvíztisztítási módszer hazánkban is alkalmazhatónak látszik. Ahol a létesítés feltételei adottak (meglevő tavak vagy megfelelő terepviszonyok, kellő távolság lakott területektől stb.), önálló szennyvíztisztítóként vagy utótisztítóként alkalmazható házi (fekáliás) vagy szerves szennyezettségű ipari szennyvizek tisztítására. A székesfehérvári vizsgálat alapján a 2000 fő/ha terhelési érték hazai viszonyok között is megfelelőnek látszik, sőt esetleg növelhető is ; a 7000 fő/ha terhelés azonban már nem engedhető meg. A fenti határok között a legkedvezőbb terhelési érték meghatározása, a tósorozat módszerének kialakítása további vizsgálatokat, ill. kísérleteket igényel. A gyulai Wesselénvi-tó vizsgálata alapján megállapítható, hogy erősen szennyezett húsüzemi szennyvíz kevésbé szennyezett vízzel hígítva oxidációs tóban vegyi és bakteriológiai szempontból nagymértékben megtisztul. A tisztulás mértéke — főleg bakteriológiai szempontból — sokkal nagyobb, mint ami mesterséges eljárással elérhető. Szabadegyháza esetében igen nagy szervesanyagtartalmú szennyvíz oxidációs tóban bekövetkező öntisztulására mutattunk be példát. A vizsgálat szerint ilyen, biológiailag alig lebonthatónak látszó szennyvíz esetében is tűrhető mértékű tisztulás következett be. A külföldi adatok és az ismertetett hazai példák alapján érdemesnek látszik a kérdéssel foglalkozni, mivel ez a szennyvíztisztítási módszer egyszerű; üzembiztos és olcsó; tisztítási hatásfoka az év nagy részében nagyon jó. A helvi körülmények szerepe lényeges, csak ezek figyelembevételével szabad a kérdéssel foglalkozni. összefoglalás A tavas szennyvíztisztítás kedvező helyi adottságok esetén egyszerű és olcsó tisztítási módszernek látszik. A tavakban kialakuló életközösség (algák, baktériumok, Daphniák stb.) a bevezetett szennyvíz természetes biológiai tisztítását biztosítja, minden külső beavatkozás nélkül is. A tisztító hatás lényegesen jobb, mint ami mesterséges eljárásokkal elérhető. A vizsgált tavak esetében például a coli szám csökkenése a négy nagyságrendet is elérte, amíg a tó aerob állapotban volt. Erősen túlterhelve a tavat (7000 fő/ha), az anaerobbá vált, a hatásfok az előző érték töredékére csökkent (Székesfehérvár). Húsüzemi szennyvíz kb. 1 : 1 arányban hígítva aerob tóban nagymértékben megtisztult (Gyula). Igen nagy szervesanyagtartalmú melasz-szeszgyári szennyvíz esetében 90%-os szervesanyagcsökkenés volt mérhető (Szabadegyháza). IRODALOM [1] Csanády M., Gregács M. : A halastavas szennyvíztisztítás közegészségügyi kérdései. Hidrol. Közi. 45, 179-86 (1965). [2] Falck, T. : Die Entwiekliing der Abwasserreinigung in Fischteichen. Ges. Ing. 58, 6—12 (1935). [3] Vhlmann, D. : Oxydationsgraben u. Oxydationsteiche. Wiss. Ztsch. d. Karl-Marx-Univ. Leipzig 11, 187—199 (1962). [4] Mackenthun, K. M., McNabb, C. D. : Stabilization ponds studies in Wisconsin. J. Water Poll. Control Fed. 33, 1234—51 (1961). [5] Giesecke, Zeller: Secondary treatment of sewage in an artifical lake. Eng. New-Rec. 117 (1936). [6] Brinck, C. W. : Operation a. maintenance of sewage legoons. Water & Sewage Works 1961. 466—68. [7] Fitzgerald, G. P., Rohlich, G. A. : An evaluation of stabilization pond literature. Sewage a. Ind. Wastes 30, 1213—24 (1958). [8] Vhlmann, D. : Untersuchungen über die biologische Selbstreinigung háuslichen Abwassers in Teichen. Wiss. Ztsch. d. Karl-Marx-Univ. Leipzig 8, 17—66 (1958/59). [9] Macuch, P. : A város és a falu közötti különbség kiegyenlítésének néhány higiénés szempontja. Egészségtudomány 7, 357—59 (1963). [10] Liebmann, H. : Handbuch der Frischwasser- u. Abwasser-Biologie. Jena, 1960. 531—48. [11] Hermann, E. R., Gloyna, E. F. : Waste stabilization ponds. Sew. a. Ind. Wastes 30, 511, 646, 963 (1958). [12] Oswald, W. J., Golueke, C. G., Cooper, R. C., Bronson, J. C. : Water reclamation, algal produetion a. methane fermentation in waste ponds. Londoni szennvvízkonferencia 1962. ref. J. Water Poll. Control Fed. 34, 234 (1962). [13] Rohlich, G. A. : Methods for the removal of phosphorus a. nitrogén from sewage plánt effluents. Londoni szenny vízkonferencia 1962. ref. J. Water Poll. Control Fed. 34, 235 (1962). [14] Parker, C. D. : Microbiological aspects of lagoon treatment. J. Water Poll. Control Fed. 34, 149—61 (1962). [15] Parker, C. D., Jones, H. L., Taylor, W. S. : Purification of sewage in lagoons. Sew. a. Ind. Wastes 22, 760 (1950). [16] Dietrich, K. : Die dritte Reinigungsstufe für Abwasser zur Vorbeugung der Gewassereutrophierung. Chemiker-Ztg. Chem. Apparatur 87, 712—15 (1963). [17] Pipes, W. 0. : pH variation a. BOD removal in stabilization ponds. J. Water Poll. Control Fed. 34, 1140—50 (1962).