Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
10. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: Szennyvízoxidációs tavak
472 Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. Csanády M.—Gregács M.: Szenny vízoxidációs tavak 2. láblázat Székesfehérvári Sóstó vizsgálata II. (1962—(>3) TaŐAüifa 2. HccAedoeamie II. 03epa lllouimo e z. CeKemtpexepeap Table 2. Study of the Sóstó Laké at Székesfehérvár, 11. Beömlő ülepített A tóból elfolyó víz szennyvíz (átlagértékek) X. 30. III. 6. V. 8. VIII. 7. Oxigénfogyasztás (lúgos) [mg/l] 37,7 17,6 36.0 19,2 26,4 Klorid, 01- [mg/l] 76,8 69 23 77 68 Ammónia, N Il 4 + [mg/l] 77,2 61 28 48 70 Oldott oxigén, 0„ [mg/l] 3,3 0,0 0,0 0,0 0,0 Rotliadóképesség + 246 + 15' + 15' + 6ó + Coli szám, 1 ml-ben 55 000 13 000 3 400 23 000 2 300 Baktérium szám 20 C°-on, 1 ml-ben .... 900 000 200 000 60 000 58 000 380 000 Baktérium szám 37 C°-on. 1 ml-ben 575 000 80 000 12 000 17 000 240 000 Clostridium szám, 40 ml-ben 1 600 200 700 100 100 Salmonella csoportba tartozó biiktérium. 100 ml-ben S. pty B S. meleagNegatív S. typhi ridis Negatív S. barely nek, ezért az átemelőtelepre érkező szennyvíznek cfiak egy része kerülhetett tisztítás céljából a tóba. A megnövekedett szennyvízmennyiség levezetésére új, nagy tojásszelvényű csatorna épült, amelyet 1962. IX. 7-én helyeztek üzembe. Azóta a központi szennyvízátemelőtelepre érkező összes szennyvíz a tóba kerül. A tóba vezetett szennyvíz mennyisége 1962. szeptembere előtt kb. napi 3000 m 3-re becsülhető, azóta átlag 11 000 m 8/nap. Az első szakaszban a tó terhelésekb. 2000, a második szakaszban kb. 7300 lakosegyenérték/hektár-ra tehető. Tiszta hígítóvíz száraz időben nem kerül a tóba. A tó szennyvíztisztításra leválasztott részében lejátszódó természetes öntisztulási folyamat nyomonkövetésére 7 alkalommal végeztünk vizsgálatot. A tóba ömlő szennyvízből és a tóból távozó vízből vettünk mintákat kémiai és bakteriológiai vizsgálatra. A kapott eredmény fontosabb adatait az 7. és 2. táblázat tartalmazza. A tóba ömlő szennyvíz esetében csak az átlagos értékeket közöljük. A táblázatban fel nem tüntetett alkatrészek közül a lebegőanyagtartalom a beömlő szennyvízben 23 és 144 mg/l között változott, az átlagérték 73 mg/l ; a távozó vízben egy alkalommal (1963. VIII. 7.) mértünk 27 mg/l-es értéket, egyébként az elfolyó víz lebegőanyagtartalma alig mérhető (2—8 mg/l) érték volt. Nitrát nem volt kimutatható. Nitrit az első két alkalommal volt az elfolyó vízben. Kénhidrogén a befolyó szennyvízben rendszerint kimutatható volt, az elfolyó vízben az első három alkalommal nem, később jelen volt. Az 1. táblázatban az 1962. szeptembere előtti vizsgálatok adatai szerepelnek. A tó túlfolyó zsilipjénél vett minták mindegyike tartalmazott oxigént, a víz nem volt rothadóképes, ennek megfelelően nem is volt bűzös. Az 1962. V. 25-én elvégzett biológiai vizsgálat szerint* a tóba ömlő víz állati élőlényt nem tartalmazott. A talaj a szennyvízbeömlés környékén erősen szennyezett volt, Eisenia foetida nagy mennyiségben forduít elő. A tó túlsó végén, a későbbi kifolyó helyén vett vízben Paramaetium quadricaudatum, Amoeba Umax, 4 Scenedesmus faj, 3 Peridinium faj, Dynobriony fajok voltak kimutathatók. Nagy szervesanyagtartalmat kedvelő fajok fordultak elő, de szennyvíz-jelleg nem volt megállapítható. * A biológiai vizsgálatokat Maliunka Sándor végezte. Az 1962 szeptembere után, tehát a tó terhelésének nagymértékű megnövelése után végzett vizsgálatok eredményeit tünteti fel a 2. táblázat. Az eredményből kiolvasható, hogy a tó teljesen anaerob állapotba került, oxigén még nyomokban sem volt kimutatható. A víznek határozottan rothadó szaga volt, a bűz két alkalommal (III. 6. és V. 8.) erős volt. Az ammóniatartalom nagymértékű csökkenése elmaradt, a coli szám az előzőleg mért értékek többezerszeresére nőtt, de a többi szennyezésjelző alkatrész értéke is jellemzően megváltozott. A tó kis terhelése esetén a kloridtartalom —• a tó párolgása miatt — növekedett. A terhelés megnövelésekor ez a hatás nem volt észlelhető, nyilván a rövid átfolyási idő alatt számottevő mértékű párolgás nem léphet fel. (III. 6-án a kevés klorid a hóolvadás-okozta hígítás következménye.) A három utolsó mintavétel alkalmával kórokozó baktériumok kimutatására is történt vizsgálat; a három közül két alkalommal az eredmény pozitív volt (100 ml-ből). III. 6-án az erősen hígított vízből például háromféle Salmonella csoportba tartozó baktérium volt kitenyészthető, amelyek közül az egyik törzs a tífusz kórokozója volt. 3. táblázat A székesfehérvári Sóstó átlagos tisztítási hatásfoka aerob és anaerob állapotban TaöAUifa 3. 9$$e>cm oiucmKu cmouHbix eod e Hlouimo e z. CeKem0exepeap e aspoöHOM u anaspodHOM cocmonnuu Table 3. Average purification efficiencies of the Sóstó Laké at Székesfehérvár in aerobic and anaerobic condition Oxigénfogyasztás Ammónia Coli szám Baktérium szám (20°-os) Baktérium szám (37°-os) Clostridium szám A szennyezettség csökkenése o/ /o 1962. IX. 1962. IX. előtt után (aerob) (anaerob) 63,9 34,1 95,9 32,9 99,994 80,6 96,2 80,6 98.9 84,8 96,6 82,7
