Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon

4 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. Galli L.: A kis víztározások problémái bizonyos idő elteltével, gyakorlatilag megakadályozzák. Az eddigiek szerint tehát a kis tározók esetében komolyabb veszélyt jelentő elszivárgásra a völgyek legtöbbjében nem, kell számítani és ezért számos esetben nem érdemes ebből a célból a tározó területén jelentősebb feltárásokat vagy vizsgálatokat sem végezni. Vannak azonban olyan völgyek is, amelyekben az elszivárgás veszélye fenn áll. Ezek azok a völgyek, amelyekben karsztosodó mészkövek, esetleg mélyre nyúló és bányával megcsapolt tengeri kavicsrétegek találhatók, vagy azok a völgyek, amelyek olyan hosszabb törésvonalat harántolnak, vagy olyan főtörésvonal mentén alakultak ki, amelyek dr. Schmidt E. R. szerint nyitottaknak tekinthetők. Ilyen földtani környezetben kialakult völgyekben a tározóból történő elszivárgás veszélyével már számolni kell, ezért ezeknek a völgyeknek a vízzárását már feltárásokkal és vizsgálatokkal kell megállapítani. A karsztosodó mészkövek, a tengeri eredetű vastag kavicsrétegek és a főtörés von alak a földtani térképekről megállapíthatók. A tározók előmunkálatai során tehát a földtani térképeket, a terület légi fényképeit át kell vizsgálni és helyszíni bejárásokkal, valamint a völgy kialakulásának és felszíni formáinak a számabavételével kell eldönteni azt, hogy szükséges és célravezető-e a tározó területén valamilyen feltárást vagy vizsgálatot végezni. A vizsgálatok szükségesek azokon a helyeken, ahol a földtani térkép, vagy a felszíni formák alapján az várható, hogy a duzzasztás következtében út, vasút mellett, vagy lakott területen csúszásveszély állhat elő. A tározók várható vízveszteségét megállapítani még feltárások alapján is nehéz. A hidrológiai értékeléseknél azonban vízveszteséggel számolni kell, s annak várható értékét —- még abban az esetben is, ha a völgyben feltárások voltak —, ajánlatos a meglevő gátak tapasztalatai alapján megállapítani. A szovjet irodalom alapján kisebb tározók elszivárgásból eredő vízvesztesége — amelybe beleszámít a gát alatt és a gát körül elszivárgó víz mennyisége is — a tározó tér felületének és földtani jellegének alapján a következő határok között mozoghat : Általában vízzáró alapkőzetben ós agyagos fedőrétegek esetében 0 —0,5 mm/nap Homokos jellegű völgyfenéki rétegeknél 0,5—1 mm/nap Homokos jellegű tározótéren 1 —2 mm/nap A szivárgás szempontjából előnytelen területen 2 —3 mm/nap Tározásra már nem alkalmas területen . 3 — mm/nap Közelítően a tározók szivárgásból eredő évi vízvesztesége átlagban a vízforgalom 10—20%-a között vehető fel. 1.4. A gátszelvény feltárása A tározótértől független elbírálás alá esik a gátszelvény feltárása. A gát alatti rétegek szilárdsága, vízvezetőképessége és a gátszárnyak körüli szivárgások határozzák meg a gát méreteit és gazdaságos szerkezetét. Ezért — leszámítva az egészen kicsiny, 1—1,5 m magas vizet tartó gátakat — a gát alatti talaj rétegződést minden esetben fel kell tárni. Ismerni kell a völgyi üledék és a gátszárnyak alatti rétegek vastagságát és minőségét, legalább olyan mértékig, hogy azokban a duzzasztás hatására bekövetkező folyamatok megítélhetők legyenek és ezek alapján a megfelelő gátszerkezet kiválasztható legyen. Ezekhez a vizsgálatokhoz azonban nem szükségesek részletes talajmechanikai feltárások, hanem az egyes rétegeknek vízvezető és vízzáró voltának ismerete, valamint folyásra, vagy fellágyulásra hajlamos és szerves csoportokba való sorolása is rendszerint elegendő a megfelelő gátszerkezet kiválasztásához. Egy-egy feltöltött völgyfenéken a talajrétegződés jellege általában hosszabb szakaszokon is egyforma, az egyes rétegek méretei azonban változhatnak. Ezért a völgyfenék rétegsorát ajánlatos olyan módszerekkel feltárni, amelyekkel nemcsak a rétegződés jellegére, hanem a rétegméretek változékonyságára is adatok kaphatók. Ez az ún. „kettős", egymástól kb. 5—15 m távol telepített fúrásokkal végzett feltárás. Kis gátaknál a völgyelzárás szelvényében az azonos jelleg miatt rendszerint elégséges a völgyfenéken 2, legfeljebb 4 ilyen „kettős" fúrást telepíteni. A gátszárnyak bekötésénél a lejtőtörmeléket azonban elégséges kb. a koronamagasságból kiinduló egy-egy fúrással feltárni (2. ábra). Legalább 2 fúrással a két végén természetesen fel kell tárni a fenékleeresztő nyomvonalát is. 2. ábra. A gátszelvény feltárása <t>uaypa 2. Pacicpbimue cmeopa ruiommm Abb. 2. Erkundung des Dammprofils A fúrásokat a völgyi rétegsor és a lejtőtörmelék alatt az alapkőzetig kell lemélyíteni. Akkor azonban, ha az alapkőzet mélyen van, elégséges a rétegsorokat a legnagyobb gátmagasság kb. kétszeresének megfelelő mélységig átharán tolni. A gátszelvény feltáráshoz tartozik a gát anyagnyerőhelyének a vizsgálata is. Az anyagnyerő helyeket gazdaságossági szempontból —ha arra lehetőség van — mindig valamelyik gátszárny környékén kell kijelölni és csak akkor ajánlatos ettől eltérni, ha az itteni anyagok a gát építésére nem használhatók.