Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Plotnikov N. I.: A Szovjetunió legfontosabb artézi medencéi

460 Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. Plotnikov N. I.: A Szovjetunió artézi medencéi Az édesvizű zóna átfogja majdnem az egész mezozoós, kainozoós és paleozoós rétegek változatos sorát. Nagy mélységben, elsősorban a paleozoós kőzetekben ebben a medencében is sós vizek és tömény sóoldatok találhatók. A Dnyeper—Donyec medence különböző kerületeinek vízellátására a jura homokok, alsó kréta homokok és homokkövek repedezett márgák, valamint a harmadkori homokok néhány víztároló szintjét használják fel. A vízellátás céljaira legszélesebb körben a kréta és harmadkori homokok feszített tükrű vizeit használják fel. A fúrások hozama (amelyek ezeket a víztároló szinteket termelik ki) 3—5-től 30—50 l/sec között váltakozik. Ezek a vizek hidrokarbonátos-kalciumos összetételűek 1000 g-ként kevesebb az oldott alkatrész, mint 1 g. A Dnyeper—Donyeci artézi medence mélyebb részeinek földalatti vizei, ahogy azt már korábban jeleztük, kloridos-nátriumos fokozott sótartalmúak. Ezek a vizek, valamint tömény sóoldatok a devon képződményekhez kapcsolódnak, ahol az általános sótartalom a 20—50-től a 150—200 g/l-t is eléri. A tömény sóoldatok rendszerint nagy menynyiségű brómot és jódot tartalmaznak. Hidrogeológiai szempontból érdekes és fontos Nyugat—Szibéria. A Nyugat—szibériai alföld az artézi medencék egész rendszerének bonyolult sorozata. Területi kiterjedése alapján a Nyugat—szibériai alföld a Szovjetunió egyik legnagyobb artézi medencéje. Nyugaton az Ural hegység, DK-en a Kazahsztáni Dombvidék, és az Altáj hegyrendszer, keleten a Jeniszej gyűrt terület határolta. Nyugat-szibéria területének É-i része az örök fagy övében van, vastagsága itt eléri a 200—400 m-t. A Nyugat-szibériai artézi medence kiterjedt tektonikai süllyedéshez tartozik, felső szintjeiben mezozoós és kainozoós homokos-agyagos üledékekből épül fel, ennek összvastagsága kb. 4000 m. A felső szerkezeti emelet valamennyi szintje kevéssé zavart, a rétegek hajlásszöge 1—2°. Az alsó szerkezeti emelet, vagyis a medence alapja paleozoós és paleozoikum előtti metamorfizált üledékes és magmatikus kőzetek. Az alaphegység felszíne erősen tagolt. Ennek alapján néhány másodrendű medencét lehet megkülönböztetni. A mezozoós-kainozoós összletben több víztároló szint jelentkezik. A víztároló kőzetek a homokok, laza homokkövek, sőt az aleuritek is. Hidrogeológiai szempontból a Nyugat-szibériai artézi medence D-i része jól tanulmányozott. A mezozoós és kainozoós rétegek felső szintjeiben édes- és sós vizek fordulnak elő. A tápterülettől való távolodás mértékének megfelelően változik a földalatti vizek só- és gáztartalma. A mélység növekedésével és a víztároló szintek általános dőlésirányában növekszik az általános sótartalom. A legmagasabb sótartalom 1200—1500 m mélységben sem haladja meg az 50—80 g/l-t. A vizek sótartalma a hidrokarbonátos-kalciumos összetételtől a fokozott kalciumkloridos-nátriumkloridos összetételig változik. A nátrium hidrokarbonátos édes- és sós-vizek területi, és mélységbeli elterjedése szabálytalan. A legelterjedtebbek a harmadkori és felsőkréta homokokban az artézi medence déli részében. A helyi városok vízellátásában ezek a vizek a legjelentősebbek. Az egyes édesvízre telepített fúrások hozama ezekben az összletekben 2—3 és 20 l/sec között változnak. Az alsó kréta homokok és homokkövek feszített tükrű vizei oldott alkatrészekben gazdagok. Alsó kréta édes nátriumhídrokarbonátos vizek csak a tápterületek közelében találhatók. Jura kőzetekben is fokozott sótartalmú feszített tükrű vizek találhatók. A medence legmélyebb süllyedt részének alsó szakaszában nátriumkloridos vizek is találhatók, a sótartalom 1000 g-én több mint 50 g. Az alaphegység kőzeteinek víztartalma nem kellőképpen tanulmányozott. Egyes fúrások alapján vannak adatok a paleozoós gyűrt rétegekről, ezek magas nyomású 20—30 g/l ásványtartalmú, 70—75 C°-os nátriumkloridos repedés és repedéstelér vizeket tártak fel. Ily módon értékelve a földalatti vizek elhelyezkedésének jellegét és összetételének változását a kőzetek teljes vastagságában, le lehet vonni a következtetést, hogy az édesvíz kinyerésének legkedvezőbb feltételei az artézi medence szárnyrészein találhatók, ahol a paleozoós hegyszerkezetek határolják. A mélyebben cirkuláló földalatti vizek a Nyugat-szibériai artézi medence területén fokozott ásvány tartalmúak, jó balneológiai tulajdonságúak és ebből a célból széleskörű a felhasználásuk. Ezen kívül a vizek magas jód és bróm tartalma is kiemelendő. Az artézi medence legmélyebb részeiben magas hőmérsékletű vizek találhatók. Itt 1200— 1500 m mélységig olaj és gázkutatás során 2—30 g/l ásványtartalmú és 68—77 C°-os meleg vizeket tártak fel. A hideg éghajlat következtében, mint már megjegyeztük, a Nyugat-szibériai tábla északi része az örök fagy területén van. Az örök fagy megszakítás nélküli zónája rányomja bélyegét a hidrogeológiai viszonyokra is. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a fagyott zóna alatti földalatti vizek nincsenek kellő kapcsolatban a felszínnel (nehezített a felszínnel történő vízcsere). Ezzel kapcsolatban Kelet-Szibéria igen sok medencéjében a felső víztároló szintek átfagyottak, a talajvíz fagyott. A fagyhatár alatti vizek oldott alkatrész tartalma a nehézkes vízcsere következtében fokozott. A földalatti víztartalékok alacsonyak. Éppen ilyen általános hidrogeológiai viszonyok találhatók az örök fagy zónájában lévő Angara—Léna, Tungusz, Jakut stb. artézi medencék területén is. A Szovjetunió és Magyarország artézi medencéi hidrogeológiai feltételeinek összehasonlítására az ún. hegyközi artézi medencék alkalmasak. Ilyen típusú medencéket a Szovjetunióban a Pamir és Tien-San hegyközi medencéiben találhatunk. Az egyik ilyenhez számíthatjuk a Fergánai süllyedés néven ismert medencét (tektonikai depresszió). Erre a medencére bonyolult földtani felépítése