Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

8. szám - Dr. Sebestyén Olga: Tótörténeti törekvések és állóvizek jelenének limnológiai vizsgálata

372 Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. Sebestyén G.: Tótörténeti törekvések A bevezetőből magyar fordításban idézem a következőket: „A tómederben felgyülemlett üledékek a tóban végbemenő limnológiai folyamatoknak és a vízgyűjtőterület — klímát is magában foglaló — külső folyamatainak integrációját képviselik". „Nedves területeken lerakódott üledékek milyenségét és tömegét befolyásolják a vízgyűjtőterületről származó szervetlen és szerves anyagok, valamint az élővilág tevékenységének következtében, a tóban keletkezett vagy ott kicsapódott különböző anyagok". „Ez az elsődleges üledék alá van vetve hullámok és áramlások kiválogató hatásának. Természete (milyensége, minősége) változhat a biológiai folyamatok és a tó — különösen a hipolimnion — nyújtotta általános kémiai környezet által". „így a tavi üledékek teljes sorozata — homok agyag, dv, tavi kréta, diatoma-föld, mocsárérc stb. — visszatükröz különböző anyagokat, amelyekből az (vagyis az üledék) származik, áramlásokat, a víz kemizmusát, biológiai tevékenységet stb". , .Csaknem tekintet nélkül az üledék eredetére és a történések rendjére (egymásutánjára), az üledék magában foglalja vízi és szárazföldi szervezetek — növények, állatok — sokféleségének morfológiai maradványait. Ezek ugyancsak visszatükrözik a tónak és a környező csapadékterületnek általános ekológiai állapotát". „Az újabb kutatások hangsúlyozzák, hogy a tó, ahelyett, hogy csapadékterületétől izolálva, konzervatívan viselkedne (tekintet nélkül külső történésekre), érzékenyen felel a csapadék területén beálló változásokra, mindazokra, melyek a klímában, növényzetben, talajban stb. természetes úton vagy emberi beavatkozás következményeként lejátszódnak." „Amilyen mértékben értelmezni (értékelni) tudjuk az üledékfelvételek adatait, olyan mértékben következtethetünk a tó csapadékterületének történetére, élővilágának progresszív fejlődésére és az abban belső és külső jelenségek és folyamatok által keletkezett változásokra. Apaleolimnológia törekvése az, hogy felismerje az egymást követő változásokat, azok ok- okozati összefüggéseit, melyeket a vizek létezésük alatt átéltek." „A paleolimnológia nyers anyaga a meder mérete és alakja, s a benne levő üledék minősége. Az üledékek fizikai szerkezete felvilágosít az áramlások mértékéről és az ülepedésre kiható folyamatokról." „A paleolimnológia nyers anyaga a meder mérete és alakja s a benne levő üledék minősége. Az üledékek fizikai szerkezete felvilágosít az áramlások mértékéről és az ülepedésre kiható folyamatokról." „Az üledékek kémizmusa és ásványtana sokat elárul azok eredetéről, a múlt klímájáról és általános limnológiai állapotáról. Az üledék növényi és állati maradványai és ezek mennyiségi viszonyai betekintést nyújtanak a múlt különböző korszakaiban létezett élővilágba (biotába), és ezekből sok következtetést lehet levonni az ekológiai kölcsönhatások egész komplexumára [Frey 1964. 3.o.]. Legyen szabad kissé részletesebben rámutatni a tó múltjának és jelenének kutatása .közötti, mondhatnók, kölcsönös kapcsolatra. Példának vegyük oly mikrofauna-tagok maradványainak rendszertani és ekológiai értékelését, melyek külső váza kitinből van felépítve. A kitinnek az erózióval, lebomlással és a környezet vegyi hatásával szemben tanúsított viselkedése a különböző rendszertani kategóriákba tartozó formákon más és más [Deevey, 1964]. Copepodák, Rotatoriák szinte alig vannak képviselve az üledékben. A planktontagok szervezetének a lebegő életmóddal kapcsolatos gyöngéd felépítése általában nem kedvező ebből a szempontból, a Bosminidea-család valóságos kivétel. Ilyen vonatkozásban helyi körülmények is tekintetbe jöhetnek. Vannak tavak, melyek üledékéből bőségesen kerültek elő planktonrákok maradványai [Daphnia, Bosmina ; Deevey, 1964, Frey 1955, 1961, 1962 ; Goulden, 1964 stb.]. Balatoni üledékben az eddigi még nem nagyon kiterjedt vizsgálatok szerint ritkán fordulnak elő. Ilyen esetben különösen értékes egy-egv váztöredék, mely mégis hajdani előfordulásra utal. Maradandók a kitartó képletek pl. télipeték [Filinia, Balaton], kladocerák efippiuma [Frey, 1962, 1964, 35 ; Goulden, 1964] stb. Utóbbival kapcsolatosan azonban tudjuk, hogy éppen a nyíltvízi euritermikus planktonCladocerák többnyire aciklikusak. A melegvízkedvelő Diaphanosomának és Leptodorának nincs efippiuma. Egy másik mozzanat, ami igen lényeges a hajdani biota rekonstruálásában : egyes fajokon belül is a különböző testrészek kitinvázának különböző megmaradása, az erősen „kitinizált" részek jó megtartása (Cladocera mandibula, posztabdomen és végkarmok, a hím első lábpárjának horogszerű függeléke, efippium stb.) Amennyiben jellemzők a fajra, oly finom morfológiai részleteknek is van jelentősége, melyek a faunisztikai célt szolgáló meghatározások során elhanyagolhatók. Az is előfordul, hogy a kutató talál vagy éppen keres hozzáférhető, maradandó s megbízható faji bélyegeket. A Cladorcera csoportban főképpen de nem kizáróan, a Chydoridae család tagjainak fejpáncélja (fejpajzs) ilyen bélyeg : az alak, pórusok száma és elrendeződése specifikusnak bizonyult, s éppen tótörténeti vizsgálatok során filogenetikai értéke is kitűnt [Frey, 1959 ; Goulden és Frey, 1963], A fejpáncél taxonomiai értékének felismerése annál inkább jelentős, mert rendszerint hamarosan elkülönül a váz többi részétől, és jól felismerhető töredékében is. Sok töprengéstől mentesíti a kutatót a vizsgált tó récens faunájának ismerete. Így tud a bélyegek értékelésében különbséget tenni a szorosabb értelemben vett faji bélyegek és az ún. populációs bélyegek között [Frey', 1958, 229. o.]. Az üledékbe került morfológiai maradványoknak anyaghoz kötött kiválogatása mellett a víz dinamikai hatása is érvényesül. Az üledékminták szerves maradványainak feltárásában alkalmazott módszer is mérlegelendő az adatok gyűjtésében és azok értékelésében (mészvázak, kovavázak roncsolása stb.).