Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
1. szám - Kisbocskói László–Bognár Zoltán: Nyomáslengés mérések nagyméretű víztávvezetékeken
Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 37 VÍZELLÁTÁS Nyomáslengés mérések nagyméretű víztávvezetékeken KISBOCSKÓI LÁSZLÓ* és BOGNÁR ZOLTÁN* Bevezetés Az 1962 januárjában Budapesten megtartott vízgépészeti konferencián már részletesen vázoltuk azokat a követelményeket, amelyeket kutatócsoportunk maga elé tűzött, amikor a nyomáslengések vizsgálatára szolgáló műszerek és berendezés kialakításába belekezdett. Beszámoltunk az addig kidolgozott műszerekről és mérőberendezésekről, valamint az addig végzett mérések eredményeiről és tapasztalatairól [1], A feladat olyan mérőberendezés létrehozása volt, mely már meglevő alapberendezéseink felhasználásával lehetővé teszi a nyomáslengéseknek több, egymástól akár jelentős távolságra levő 'pontban egyidöben történő mérését és regisztrálását. Kikötés volt a nyomáslefolyás hű ós torzításmentes rögzítése is. Most röviden szeretnénk összefoglalni az e téren időközben végzett újabb munkáink eredményeit és egyes, általános érdeklődésre számottartó tapasztalatainkat. A nyomáslengés vizsgálatokat nem csupán tudományos jellegük miatt végeztük, hanem összehangoltuk az ipar ilyen irányú igényeivel és így amellett, hogy módunkban volt valóságos viszonyok közt működő nagyméretű csővezetéken a későbbiekben feldolgozható mérési anyagot gyűjteni, közvetlenül, rögtön hasznosítható is volt munkánk eredménye. Két csővezetéken végeztünk * Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszéke TW" 13500 m 500 mm 1. ábra. A vizsgált létesítmények elrendezési vázlata <t>uzypa 7. PaccmaHoena paccMompeiinux coopyotcmuü Fig. 1. Arrangement of installations studied méréseket. Mindkét esetben ipari nagylétesítmény vízellátó rendszerének szivattyú- és nyomócső rendszerét vizsgáltuk. Az ipari célkitűzés a szivattyútelepekre vonatkozó kezelési előírásokhoz a tényleges mérésekre alapított számszerű alapadatok biztosítása volt. A kezelési előírásoknak az üzem és csőhálózat biztonságára vonatkozó részletei voltak azok — az áramkimaradás esetét figyelembe véve —, amelyek érdeklődésünkre számot tartottak. A két szivattyútelep és a hozzájuk tartozó csővezeték egyszerűsített elrendezési vázlatát az 1. ábra tartalmazza. I. A vizsgált szivattyútelepek és távvezetékek ismertetése Az I. jelű telep berendezései Az I. jelű telepen a vizet szívóoldali visszacsapószelepen keresztül szívja a szivattyú, és kézi ill. villamosan működtethető tolózáron keresztül a 0 702/720 mm átmérőjű, kereken 30 km hosszú nyomóvezetékbe nyomja. A vezeték itt egy állócsőbe torkollik, ahonnan a víz gravitációsan folyik tovább. A nyomóoldali tolózár után 3 légüst van párhuzamosan a nyomócsőre rákötve. A csővezetéken természetesen még számos egyéb szerelvény (kiürítő, légtelenítő, búvónyílás, stb.) van, amelyeket a vázlaton nem tüntettünk fel. A telepen 3 különböző nagyságú szivattyú van a vezetékre kapcsolva, hogy a mindenkori igénynek megfelelően Q 4/ 4 = 500 l/s, Q 2/Í = 250 l/s és Q 1/ i =125 l/s vizet szállítson a hálózatba. Az üzemi nyomómagasságok fentieknek megfelelően sorban // 4/ 4 = 220 m, // 2/ 4 = 141 m és H 1/ i = 121 m voltak. Méréseink során vizsgáltuk a különböző teljesítményű szivattyúk üzemből való kiejtése esetén 3, 2, ill. 1 vezetékre kapcsolt légüst mellett az M és B pontban lejátszódó p = f(t) lefolyását. Rögzítettük még a szivattyú fordulatszámának n = f(<) görbéjét, továbbá a légüstben a vízszint játékát. A csővezetékben a hullám terjedési sebességének meghatározására a Q 1l i szivattyúval, erősen fojtott tolózárral, tehát csökkentett vízszállítás mellett légüst nélkül, tehát „merev lengőrendszerrel" végeztünk hirtelen indítási és megállási vizsgálatokat. Mindezeket a méréseket részben 1962. augusztusában, részben ugyanezen év novemberében végeztük el. A mérőhelyek és a mérőközpont között távbeszélő összeköttetést létesítettünk. A II. jelű telep berendezései Amint az 1. ábrán látható, lényegében hasonló elrendezésű ez a telep is, mint az előző volt. A terep adottságainak eltérése (egyszerűsítve) a
