Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1965. március 6-i, az 1964. évet záró, 48. közgyűléséről

330 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Beszámoló Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1965. március 6-i, az 1964. évet záró, 48. közgyűléséről (Készült a közgyűlési jegyzőkönyv alapján) Az évzáró közgyűlést dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Megnyitó előadásában az alábbiakat mondotta : Artézi kútfúrásaink és az új Vízügyi Törvény 140 éve annak, hogy országunkban, 1825-ben, Ugodon az első artézi kutat lemélyítették. Öt évvel később, 1830-ban mélyítette le Széchenyi István Csórón a második artézi kutat. Hosszú évtizedek teltek el azután míg Zsigmondy Vilmos zseniális, áldozatos szakmaszeretete, elhivatottsága megala­pozta a magyar artézikútfúróipart. Egy év híján 100 éve, hogy lefúrta a harkányi, majd a margit­szigeti artézi kutat, majd rá két évre, 1868-ban elkezdte mélyíteni a városligeti artézi kutat, mely­nek lefúrása kereken 10 évig tartott, holott a fúrás mélysége ,,csak" 970,48 m volt. Ma egy ilyen mély­ségű fúrás lemélyítése nem tíz év, hanem alig 1—2 hónap. Zsigmondynak a legnagyobb és ma is követendő érdeme, hogy pl. a városligeti artézi kút fúrásánál a korát messze megelőző módon iparkodott mind a fúrástechnikai mind a földtani anyagvizsgálati, vízföldtani megfigyeléseket, ada­tokat az utókor számára rögzíteni. Zsigmondy idejében még nem volt semmiféle vízjogi törvény, előírás, engedélyezés hiszen a „vízjogról" (jogász állam voltunk) szóló első, XXIII. sz. törvény 1885-ben kelt (80 évvel ezelőtt), míg a fúrt kutak adatainak beszolgáltatásáról csak 1892-ben történik intézkedés. Majd, mivel ez nem hozta meg a kívánt eredményt, az 1913. évi XVIII. törvénycikk, illetve annak végrehajtási utasítása intézkedik először a hidrológiai adat­szolgáltatásról. Hogy milyen volt ez az adatszolgáltatás és anyagfeldolgozás a felszabadulás előtt, szabad legyen két példát felhoznom. Amikor a kútfúró­mester befejezte a fúrást, eszébe jutott, hogy a fú­rási anyagot be kell küldenie a Földtani Intézetnek. Szólt a takarító gyereknek, hogy csomagolja be a mintákat. Erre a gyerek odament az előre raktá­rozott mintaládához, s ahogy a kedve tartotta, csomagolta be a 8—10 féle mintát. Amikor 1950­ben a Földtani Intézet vezetésével bíztak meg, a fúrási mintaraktárban több ezer felbontatlan postacsomag hevert, amit évtizedek alatt a fúrá­sokból beküldtek. Még szerencse, hogy a nagyrészt szemétre való anyagot nem dolgozták fel. Azért, hogy az értékesebb, használható anyag el ne vesz­szen, az újonnan felállított üledékkőzettani labo­ratóriumban, a beállított, gyakorlattal nem ren­delkező szakemberekkel az anyagot feldolgoztat­tuk, majd a fúrási anyag hasznavehetetlen nagy részét a Népstadion gödreinek feltöltésére hasz­náltuk fel. A felszabadulás után, a kútfúróipar 1949. évi államosításával már lényegesen javul a helyzet, de a valóban rendszeres adatszolgáltatás, anyag­feldolgozás, 1958-ban az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat központi vízföldtani szolgálatának kiépítésével valósul meg. Sajnos, meg kell állapí­tanunk, hogy 1956 után számos állami, tanácsi, szövetkezeti, vállalati vízfeltárással foglalkozó szervezet jött létre, melyeknél az adatszolgáltatás, kútkiképzés, anyagfeldolgozás még sok kívánni­valót hagy hátra. Országos vízgazdálkodási szempontból még mindig igen nagy hiányosság sok ezer artézi kutunk felesleges vízpazarlása és artézi víz-megfigyelő kúthálózat kiépítése, illetve megszervezése. A még ma is fennálló hiányosságok megszűntetésére mó­dot nyújt az új Vízügyi Törvény végrehajtása. Az elmúlt év egyik legfontosabb eseménye vízgazdálkodási szempontból, hogy az Ország­gyűlés megalkotta az 1964. évi IV. törvényt a víz­ügyről, és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meghozta 32/1964. (XII. 13.) sz. rende­letét a vízügyről szóló 1964. IV. törvény végrehaj­tásáról. 80 évnek kellett eltelnie, hogy a vízjogi tör­vényből végre korszerű vízügyi, valóban vízgazdál­kodási törvény legyen. Az új vízügyi törvény ha­talmas feladatot ró vízügyi hatóságainkra, aminek illusztrálására artézi kútjainkkal kapcsolatban szabad legyen a törvény, illetve végrehajtási ren­delet egy-két pontját kiemelnem : A végrehajtási rendelet 19 §-a előírja : ,,Ha valamely kútból vagy forrásból az engedélyes indo­kolt szükségletét meghaladó mennyiségű víz kerül felszínre, a vízügyi hatóság az engedélyest a víz­pazarlás megszüntetésére alkalmas berendezések lé­tesítésére vagy a mű megfelelő átalakítására köte­lezheti." A vízügyi törvény 45. §. (2)-e előírja: „ A víz­ügyi hatóság köteles a vízhasználatokat a törvény hatálybalépésétől számított három év alatt felül­vizsgálni, hogy azok megfelelnek-e a törvényben, valamint az ennek végrehajtására kiadott jogszabá­lyokban foglalt előírásoknak." Ebből a két rövid kiemelésből is láthatjuk, hogy pl. csak az artézi vízkincsünk pazarlásának megszüntetésére rövid három éven belül intéz­kednie kell a vízügyi hatóságoknak. De ugyanúgy a törvény egyéb §-ai előírják a vízkészlettel való gazdálkodás összes teendőit, s ezeknek a feladatok­nak maradéktalan elvégzésére fel kell készülnie az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak, a Vízügyi Igazgatóságainknak, a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézenek, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnak, de fel kell készülnie Társasá­gunknak, egész tagságunknak, hogy társadalmi munkával a leghatékonyabb segítséget nyújtson ehhez a munkához. Akármilyen jó egy törvény és annak végre­hajtási utasítása, élő törvény és valóság akkor lesz, ha azt valóban maradéktalanul végrehajtjuk és a végrehajtást a leggondosabban ellenőrizzük. Úgy érzem, hogy az új vízügyi törvény helyes végrehajtása mindnyájunk szívügye s hozzá fog

Next

/
Oldalképek
Tartalom