Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
7. szám - Toókos Ildikó: A balatonföldvári halastó vizsgálatának tapasztalatai
Toókos I.: A balatonföldvári halastó vizsgálatai Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. 327 Fontosabb mintavételi helyek kémiai vizsgálatának eredményei 2. táblázat (1960. VII. 24.) TaŐAuqa 2. Pe3yAbmamu xuMunecKux uccAedoeamiü ZAaeHbix Mecm no e3nmuio npoö (24. VII. 1960.) Tabelle 2. Ergebnisse der ehemischen Untersuchungen an den wichtigeren Probe-Entnahmestellen (24. VII. 1960) (1) (2) (3) (4) (5) (6) Vízhőmérséklet [C°] 22,0 22,3 23,2 23,4 pH 7,55 7,85 8,1 — — — Oxigénfogyasztás : eredeti [mg/l] 79,7 46,5 29,9 24,8 20,5 18,9 szűrt [mg/l] 56,5 39,9 19,9 19,3 13,8 12,6 Oldott oxigén [mg/l] — — 3,8 3,8 5,7 5,3 Oxigén telítettség, % — — 43 43 65 61 Ammónia "(NHÍ) [mg/l] 22,5 17,5 17,5 1,85 0,3 0,3 Nitrit (NOI) [mg/l] 0,005 0,95 0,005 0,55 0,005 0,005 Nitrát (NOJ) [mg/l] 2 38,0 2 2,5 2 2 Klorid .mg/l; 116,4 111,0 34,4 39,5 31,3 31,2 Összes nitrogén [mg/l] 17,8 22,5 13,9 2,0 0,46 0,46 Az oxigénháztartás (oxigénfogyasztás, oxigéntartalom és BOI) a nitrogénháztartás (NH 4 ; N0 2 ; N0 3) valamint a HC07 és pH vizsgálatai alapján a halastóról általános képet a 34-es mintavételi hely nyújt, így részletesebben az itt kapott vizsgálati eredményeket tárgyaljuk. A 3. ábra a 4-es mintavételi helyen óránként vett minták oxigéntelítettségi, valamint HCO a-értékeit mutatja. A görbékből látható, hogy az oxigéntartalom legmagasabb 15,30—19,30 ; legalacsonyabb 3,30— 9,30 óra között. Az oxigéntartalom emelkedik 5,30—17,30-ig, csökken 18—15,30-íg. A görbe maximuma és minimuma közötti nagy különbség (140 % -os telítettségi érték) az oxigéntermelő, illetve fogyasztó folyamatok nagy intenzitására mutat. A hidrokarbonát értéke a felszabaduló C0 2 következtében szintén egy minimum-maximum görbét ad, mely az oxigéntartalom görbével szemben bizonyos fokig ellentétes sajátosságú. Az elemzési eredmények közül még meg kell említeni a biokémiai oxigénigényt, melynek értéke - 5503. ábra. A 24-es jelű mintavételi hely adatai <t>uzypa 3. JJaHitue no Mecmy 63amufi npoö JVa 24 Abb. 3. Angaben der Probe-Entnahmestelle Nr. 24 erősen változó (3—9 mg/l), különösen az oxigéntartalom-értékek emelkedésének időszakában, míg a csökenő szakaszban inkább ellaposodó görbe jelleget mutat. A minták átlagos elemzési adatait tekintve a halastó vizének oxigénfogyasztása 10—20 mg/l között van, ami igen jó halastó vízminőségnek felel meg és gazdag biológiai életről tanúskodik. Az 1960. VII. 24-én (9—12 óra között) végzett vizsgálatunk kémiai eredménye : az oxigénfogyasztás és biokémiai oxigénigény viszonylag magas, az oxigéntartalom alacsony értéke, az előző vizsgálathoz viszonyítva szennyezettebb vízminőségre utal. Viszont a nitrogénháztartás (NH 4 ; N0 2; N0 3) és klorid értékek alacsonyabbak, az összes nitrogénben kifejezett tápanyag-érték is jóval alacsonyabb. A biológiai élet és növényzet sokkal kevesebb. Összefoglalás Üss zefoglalásként a következő megállapítások tehetők : 1. A halastó által történő másodlagos tisztítás hatására a vizsgálatok időtartamára vonatkoztatható : 1959-ben 1960-ban Összes nitrogén csökkenés 95% 96% 0 2 telítettség növekedés 38% 18% 2. A bevezetett szennyvíznek a halastóra gyakorolt hatása körülbelül 280 m 2 területen érezhető (az 1959-ben végzett vizsgálatok szerint). 1960-as vizsgálataink során a hatás mértékét vizsgálatainkkal nem lehetett kimutatni. 3. A halastó általános vízminőségi vizsgálata a halastó vízminőségi változásáról ad 1959-ben részletesebb, 1960-ban szűkebb képet. A két vizsgálat összehasonlítása nem lehetséges. Mindkét alkalommal egészen más külső körülmény (tartósan megváltozott terhelés, hígítóvíz mennyiség és meteorológiai körülmények) között kialakult biológiai élet, valamint kémiai vízminőség alakult ki. Ezért a két vizsgálat külön-külön mutat be egy bizonyos terhelés, meghatározott meteorológiai körülmény és hígítóvíz mennyiség hatására
