Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Michel Batisse: A hidrológiai tudományos kutatás világméretű programja

290 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Beszámoló HIDROLÓGIA A hidrológiai tudományos kutatás világméretű programja* MIC H EL BATISSE** Az emberiség vízszükséglete állandóan növekszik ; gondoljunk csak arra, amikor otthonunkban megnyitjuk a vízcsapot, vagy gondoljunk a termőföldek öntözésére és az erőművek és ipartelepek hűtővízzel való ellátására. Először is önműködően növekszik a vízszükséglet a népesség szaporodásával arányosan. Csupán ennek a növekedésnek az alapján 20 év múlva több mint három m

3 vízre lesz szükségünk ott, ahol ma két m

3 elegendő. Ezen kívül az életszínvonal általános emelkedése, amelyre ma már minden ember igényt tart, az éhség elleni küzdelem több termőföldnek öntözés segítségével a mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolása révén, új ipartelepek létesítése és a meglevők bővítése, mind-mind az egész világon a víz iránti igény fokozódását vonja maga után. Habár igen nehéz a pontos mennyiséget előre kiszámítani, biztonsággal mondhatjuk, hogy húsz év múlva a vízszükséglet megkétszereződik. Ilyen gyors vízfogyasztás-növekedés csak széleskörű áttekintésre és rop] tant gondosságra alapított vízműépítési program segítségével elégíthető ki. Egyes vidékeken arra fogunk kényszerülni, hogy igen távol fekvő és szinte hozzáférhetetlen vízkészleteket vegyünk igénybe, vagy csak igen költséges eljárások jöhetnek szóba, mint a szennyezett víznek újbóli felhasználásra történő tisztítása, vagy a tengervíz sótalanítása. Mindenesetre, akár nagy távolságból fogjuk a vizet vezetni, akár tározással vagy a vízminőség javításával növeljük a rendelkezésre álló készleteket, az a beruházás és építési munka, amit az elkövetkező két évtizedben a vízellátás megkétszereződése megkíván, fantasztikus összegbe, az egész világra összesítve valószínűleg több billió dollárba fog kerülni. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a lehető legszélesebbkörű munkával és minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával, fel kell kutatni azokat az édesvízkészleteket, amelyeknek felhasználása a legkevesebb költséggel jár. De hol vannak ezek a vízkészletek ? Csak hosszantartó és koordinált tudományos megfigyelésekkel, valamint hidrológiai kutatással kaphatunk választ * A tanulmány eredeti címe : A world-wide programme of scientific research Megjelent : The Unesco Courier, July—August 1964 ** Michel Batisse, francia fizikus és mérnök, 1951 óta az UNESCO Természettudományi Főosztályának (Department of Natural Sciences) munkatársa. Az arid vidékek problémáinak szakértője; 1957-ben M. Batisse-t nevezték ki az UNESCO Arid Zónai Főtervezéseinek koordinátorává. 1960 óta az UNESCO Természetes Készletek Kutatási Osztályának (Division Relating to Natural Resources) vezetője. Ez az Osztály kezdeményezte ós indította cl a Nemzetközi Hidrológiai Decenniumot. (A Szerk.) erre a kérdésre. Ez a célja a Nemzetközi Hidrológiai Decenniumnak. Valamely vidék, ország, vagy akár az egész Föld vízkészletének becslése csak a folyók egész vízgyűjtőjére kiterjesztett mennyiségi vízháztartási'vizsgálat segítségével lehetséges. Mint minden mérleg-számításnál, úgy itt is a „követel" oldal bevételeit kell először összegeznünk, azaz meg kell határozni azt a vízmennyiséget, ami eső és hó formájában érkezik. Ezután a „tartozik" oldalt kell számításba vennünk; mi történik ezzel az esővel, mennyi folyik le a folyókba, milyen menynyiség szivárog a talajba, mennyi párolog el, milyen mennyiséget kötnek le a növények és juttatnak vissza újból a légkörbe a transpirációs folyamat révén. További kutatások szükségesek a vízminőségi változások, valamint annak megállapítására, hogy az emberi beavatkozások milyen változásokat idéznek elő a hidrológiai körfolyamatban. Mindezek a kutatások a hidrológia —- a Föld vizeinek tudománya — területére tartoznak. A hidrológia a Föld vizeinek különböző előfordulási formáival, bolygókon való körforgásával és megoszlásával, a vizek fizikai és kémiai tulajdonságaival, a víz és környezet kölcsönhatásaival foglalkozik, beleértve az emberi tevékenység következtében előálló visszahatást is. Ismeretes, hogy mindig létezik bizonyos időbeli eltolódás a tudományos felismerés és a gyakorlati alkalmazás között. A hidrológiában azonban a tárgykör egyes részeit tekintve még nagyon keveset tudunk ahhoz, hogy racionális megoldásokat dolgozhassunk ki azokra a vízellátási problémákra, amelyekkel a közeljövőben minden bizonnyal szembetaláljuk magunkat. Ezt a szemléletet számtalan példával világíthatjuk meg. A hidrológusok fő problémája az, hogy igen megbízhatatlan elemmel kell foglalkozniuk. Vannak hónapok vagy évek, amikor a folyók vízállása igen alacsony és a kutak elapadnak, a mezőgazdaság és a vízenergia-termelés vízhiányban szenved. És megfordítva, egyes időszakok igen nedvesek és katasztrofális árvizek fordulnak elő. Ha a hidrológia valóban tudomány, alkalmasnak kell lennie arra, hogy előrejelezze annak a természeti jelenségnek a viselkedését, amivel foglalkozik. A hidrológusoknak például meg kell tudniuk mondani a legközelebbi 100 évben várható legmagasabb vízállást, amikor egy gát megépítéséről van szó. Előrejelzést várunk tőlük, hogy mennyi víz fog rendelkezésre állni egy-egy száraz nyár alatt. Sajnálatos, de a hidrológiai előrejelzések területén még nem rendelkezünk olyan megbízható módszerekkel, hogy kielégíthessük a követelményeket, minthogy az elegendő hosszú