Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Hazslinszky Tamás: Az észak-borsodi Alsóhegy karsztjának néhány hidrográfiai kérdése

Hazslinszky T.: Az északborsodi Alsóhegy karsztja Hidrológiai Közlöny 1965. 6. sz. 261 A víznyelők vízgyűjtőterületénél a közvetett és közvetlen vízgyűjtőterületek aránya befolyásolja a hozzá tartozó forrás vízjárását is. Az eddigi kutatások alapján magán a tulajdonképpeni fennsíkon nem ismerünk víznyelőket. Az Alsóhegy víznyelői zömmel törésvonalak mentén alakultak ki. Ilven a bábavölgyi nyelősor is. Az 1. víznyelő kis vízgyűjtőterületű, s ezért igen ritkán aktív. Hatalmas nyílásához egykor nagy vízgyűjtőterület tartozhatott, melyet a később kialakult 2. víznyelő kapcsolt le. Ez a víznyelő az előbbitől kb. 100 m-re található. A nyelőn keresztül 1957-ben 120 m hosszú cseppköves barlangot tártak fel. Mintegy 200 m-re tőle kis forrás fakad, mely vizét a nyelőbe adja. Árvízi hozama 100—200 l/p, az utóbbi nyarakon azonban teljesen elapadt. A 3. víznyelő a 2. sz.-tól további 300 méterre fekszik. Nagy vízgyűjtőterületű, fejlődésben levő nyelő. Az utóbbi időben évről-évre megállapítható volt a nyelőlyuk egyre határozottabb fejlődése. A 4. víznyelő vize sziklafal aljában tűnik el. Vízgyűjtőterülete közepes, de nagy részét néhány fiatalabb berogyás kapcsolja le, ezért igen nehezen indul meg, s akkor is keveset nyel. Itt is folyt barlangfeltáró kutatás, s 15 méterre jutottak előre. A bábavölgyi nyelők 330—350 m A.f. magasan fekszenek. A bábavölgyi nyelősortól DK-re, 360 m magasan fekszik a Hangyás-nyelő. Hatalmas nyelőtölcsére nagy, túlnyomóan lankás, vízgyűjtőről gyűjti össze a vizet. A fennsík peremén, 410 m magasságban három nyelőt ismerünk. Az igen fejlett nyelőszájú Kisvizestöbri-víznyelő közepes nagyságú vízgyűjtőterületről vezeti le a vizet. Nyílásán keresztül 1961 nyarán a cseppkövekben igen gazdag, 1 km hosszú Meteor-barlangot tárták fel. A Nagy vizest öbri-víznyelő hatalmas töbör alján nyílik. Földalatti vízvezető járatában 50 méterre hatoltak előre a kutatók. A Pócsakőivíznyelő kis vízgyűjtője meredek oldalakról vezeti le a vizeket, ezért vizei hamar levonulnak. Ennek járataiból is kb. 30 m ismert. Az Acskó-völgy—Bükklápa vonal mentén három jelentős víznyelő ismert. A Bükklápaivíznyelő az Alsóhegy legnagyobb vízgyűjtőterületű nyelője. A vízgyűjtő nagysága és változatos fedettségi és magassági viszonyai eredményezik azt, hogy a nyelő hamar indul meg és sokáig marad aktív. Az Acskói-réten fakadó Acskó-forrás vize mintegy 100 m után lefolyástalan mocsárba torkollik, ahonnan azután lassan leszivárog. Valamikor nyitott nyílású nyelő lehetett itt, de idővel teljesen feltöltődött hordalékkal. Az Acskó-rétivíznyelő egykori nyelőpontja ma is felismerhető, jelenleg is itt szivárog el a víz. Hirtelen zápor és hóolvadás után, amikor a nyelőkészség kisebb, mint az utánpótlódás, a mocsár helyén tó keletkezik. Nyelőképességére megfigyelésünk eddig nem volt. Az Acskói-réttől Ny-ra találjuk a kis vízgyűjtőjű Szúnyogos-víznyelőt. A tőle mintegy 50 m távolságban levő fejletlen nyelő a vízgyűjtő jelentős részét lekapcsolja. Valószínű, hogy vízvezető járataik rövid földalatti út után egyesülnek. A Szúnyogos-nyelő labirintus-szerű járatrendszeréből mintegy 15 m-es szakasz ismert. A jelentéktelenebb (fejletlen, kis vízgyűjtőterületű) további 5 víznyelő ismertetésétől eltekintünk, mert ismereteink jelenlegi állása alapján nincs jelentőségük. Vizsgálatukra csak az eredmények finomítása során kerül sor. A víznyelők és források összefüggésének kimutatására irányuló vizsgálatok közül ezideig kettő járt eredménnyel: a bába völgyi 2. víznyelőbe öntött fluoreszcein a tőle légvonalban 600 m-re fakadó Bába-forrásban jelent meg, valamint sikerült kimutatni a Bükklápai-víznyelő—Szénhelyforrás összefüggését (Dénes Gy., 1959). A Kisvizestöbri-víznyelő (Meteor barlang) 1961-ben és 1962-ben elvégzett fluoreszceines festése nem járt eredménnyel. Ez azonban nem értékelhető negatívumként, ugyanis a festéskor befolyó kis vízhozam miatt a festék valószínűleg a barlangjáratokban levő medencékben tározódott, s csak az észlelési időszak után jelentkezett erősen felhígulva a forrásban. A festési kísérlet Meteorológiai viszonyok Az Alsóhegy hidrográfiai rendszereinek felderítésére tervezett vízfestési kísérlet tervét Dénes György dolgozta ki. Végrehajtására legalkalmasabbnak a tavaszi hóolvadás időszaka kínálkozott, amikor — kellő mennyiségű hó jelenléte esetén — minden víznyelő aktív. 1964. március közepéig úgy látszott, hogy a kísérlet meghiusul. A tél elején lehullott hó a téli csapadékszegénység és az időszakos olvadás hatására 0—5 cm vastagságúra csökkent. Ez pedig a nyelőknek a festéshez megfelelő mértékű megindulását erősen kétségessé tette. Az 1964. március 15. ós 16-i havazás után az Alsóhegyen 25—30, egyes helyeken 40 cm-es hóvastagságok alakultak ki. Március 17—20. között napos, de télies, —5—0 C° közötti hőmérsékletű időjárás uralkodott. Ez kedvezőtlenül hatott a hóviszonvokra, először párolgás, majd a napi maximumok 0° fölé emelkedésével lassú olvadás állt be, ami azonban a nyelők megindulásához nem volt elegendő. Fordulatot a 21-ével beköszöntő eső (21—23. között 50 mm csapadék hullott) és a jelentősebb hőmérsékletemelkedés hozott,amikor a napi középhőmórséklet is 0° fölé emelkedett. Ennek hatására erőteljes olvadás indult meg. Tengerszint feletti magasság függvényében még ekkor is jelentős hőmérsékleti eltérések voltak, ami természetesen hatással volt a különböző magasságokban fekvő víznyelők megindulására is. Jelentős eltolódások voltak észlelhetők azonos szinten fekvő víznyelők működése között is az erdőborítás, mélyebb, hidegzúgos fekvések hatására. Az erőteljes olvadás a 24—25-i gyengén esős, ködös, de hűvös idő hatására kissé csökkent. A 26—27-i napos, meleg idő, majd a rá következő 28—29-i eső (14 mm) azután majdnem minden havat elvitt. A magasabb ós zártabb fekvésű víznyelők csak ekkor indultak meg. A víznyelők működése A víznyelők közül elsőnek a Bükklápaivíznyelő, a Szúnyogos- és a Pócsakői-víznyelő indult meg 22-én, melyeknek vízgyűjtőterülete,