Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi menetgörbéjének sajátosságai

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 45. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 241 — 288 oldal Budapest, 1965. június HIDROLÓGIA A talajvíz évi menetgörbéjének sajátosságai Dr. RÉTHÁTI LÁSZLÓ a műszaki tudományok kandidátusa A talajvizjárás törvényszerűségeinek kutatását hazánkban elsősorban az a megfigyelőkút-hálózat teszi lehetővé, melyet Rohringer professzor kezdeményezésére a 30-as években kezdtek kiépíteni. Ennek a —• máitöbb, mint 2000 tanulmányi-, illetve törzskutat magában foglaló — hálózatnak az adathalmaza segítségével mutatott ki számos törvényszerűséget dr. Bogárdi J. és dr. Ubell K. Úttörő munkásságuk vetette meg az alapját annak a vízügyi szolgálatnak is, mely rendszeres segítséget nyújt a belvízvédelemmel és különböző mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó szakembereinknek. A szakirodalom tanúsága szerint a hidrológiai kutatások főképpen a belvízveszély előrejelzésére és elhárítására, az öntözővízszükséglet meghatározására, a várható terméshozam becslésére, a talajvízállás és terméshozam közötti összefüggések feltárására irányulnak. Az irodalomban a legritkább esetben szerepelnek az építőipart érintő talaj vízproblémák, holott igen sok talajmechanikai, alapozási és vízellátási kérdésben döntő fontosságú lehet a talajvíz pillanatnyi helyzetének és várható változásainak ismerete. Az építőipari vonatkozásban felmerülő talajvízkérdéseket boncolva, elsősorban arról a sajátságos helyzetről kell szólnunk, mely a talajmechanikai és alapozási előmunkálatok terén az utóbbi 10—15 évben kialakult. Anélkül, hogy itt most ennek okát kutatnánk, tényként meg kell állapítanunk, hogy nálunk — a külföldi gyakorlattal ellentétben — a beruházók és a tervezők túlzott mértékben igénylik a talajmechanikai vizsgálatokat. Ennek következménye, hogy az FTI évente kb. 1000 talajmechanikai szakvéleményt készít, országos viszonylatban pedig az évente kiadott szakvélemények száma közel 3000-re tehető. A szakvéleményező a fúrások és a helyszíni adatgyűjtés alapján az alapozást érintő hidrológiai kérdésekben is felelősséggel nyilatkozik. Hogy ez a gyakorlat helyes-e, természetesen vitatható (az NDK-ban pl. a talajmechanikai szakvélemény kiegészítéseként az Institut für Wasserwirtschaft ad tájékoztatást a terület talaj vízviszonyairól), annyi azonban bizonyos, hogy vízügyi hatóságaink — a munka mennyiségét, a vizsgált területek szétszórtságát, valamint a rendszerint szűk határidőket figyelembe véve — ilyen irányú feladatokat jelenleg aligha tudnának ellátni. Az előzőekben vázolt sajátos helyzet szükségessé teszi a talaj vízjárás törvényszerűségeit érintő kutatások eddigi eredményeinek általánosítását, és néhány sajátos, talajmechanika-alapozás vonatkozású feladat megoldását. Az építőiparral kapcsolatos talaj vízproblémák A talajvíz helyzetének ismerete a következő vonatkozásokban lehet igen fontos. 1. Földalatti létesítmények szigetelésének tervezéséhez és víznyomás elleni méretezéséhez a talajvízszintnek az elmúlt évtizedek alatt észlelt, illetve az építmény élettartama alatt várható maximális értékére van szükségünk. Ennek a szintnek a meghatározása nem jelent különösebb nehézséget, ha a terület közelében rendszeres vízszintmegfigyelés folyik (tavak, folyók, VITUKI-megfigyelőkutak idősora) ; ha ilyen adottság nincs, a környéken található ásott kutak és pincék tulajdonosainak megfigyeléseire vagyunk utalva. További nehézséget jelent a maximális vízszint biztonsággal növelt értékének, a mértékadó talajvízszintnek a meghatározása. A biztonságot — a régi gyakorlattal ellentétben, amikor is ez minden esetben egy méter volt —- az 1956-ban megjelent Műszaki Élőírás [7] a beszerzett adatok megbízhatóságán kívül (a megfigyelés időtartama, az észlelések sűrűsége, a kutak, illetve pincék száma és a vizsgált területtől való távolsága) a szélső vízjátéktól is függővé teszi. A mértékadó vízszint felvételének igen súlyos költségkihatása van ; a helytelenül megállapított vízszint alapján tervezett teknőszigetelések már 1—2 nagyobb lakóépületnél is milliós nagyságrendű felesleges költséget jelenthetnek. Az erre vonatkozó számítások azt bizonyítják, hogy a talaj határfeszültségének felvételében elkövetett hiba (vagy túlzott óvatosság) az esetek többségében nagyságrendileg kisebb gazdasági követ-