Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Tóth András: A szájbetegségek kezelésének balneológiai vonatkozásai

226 Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. Tóth A.: A szájbetegségek kezelésének balneológiai vonatkozásai A hévízi kezelőcsarnokban az első öt év alatt mintegy ötezer betegen ötvenezer kezelést végeztünk. Az első év beteganyagában a gyógyeredmónyek a következőké]) alakultak : Gyógyult. Javult Változatlan FogágygvulladáB 88% 9% 3% Fogágyelfajulás — r,9 % 41 % Fogágysorvadás 28% 72% A betegek tekintélyes része megismétli. kúrát évenként A szájrózsák és szájfürdő berendezések A szájfürdőberendezés feladata az, hogy a kezeléshez szükséges vizet megfelelő hőmérsékleten és nyomással vékony vízsugarak alakjában az ínyre juttassa. A berendezés két részből áll : 1. Vizet szolgáltató és elvezető berendezésből és a 2. Száj rózsából. A kezeléshez szükséges víz hőmérséklete általában 40 C° körül van. A hideg víztől a fogak megfájdulnak, a 43 C°-nál melegebb víz leforrázza a száj nyálkahártyáját. A folyton áramló víz ugyanis olyan gyorsan adja át melegét, hogy ennél melegebb vízzel már pár perc alatt égési sebet lehet okozni. Az elfajulásos ínyszövet ereinek rugalmas tágulékonyságát gyorsabban lehet váltakozó hideg és meleg vízzel helyreállítani, mikor a víz hőmérséklete kezelés közben ritmikusan növelhető és csökkenthető. Az eddig ismert készülékeknél a hőmérsékletváltozás úgy érhető el, hogy a beállított hidegvízcsap mellett a meleg víz fokozatos zárásával, vagy nyitásával hűtik, vagy melegítik a vízkeveréket. A melegvíz csap nyitásakor a hőmérséklettel a nyomás is emelkedik, zárásakor a vízkeverék hűlésével a nyomás is csökken. Megoldatlan feladat, hogy a víz hőmérsékletét és nyomását egymástól függetlenül lehessen változtatni. Ahol hideg és meleg víz keverésével állítják elő a szükséges hőmérsékletet, ott gondot kellene fordítani arra, hogy a beállított hőmérséklet a vízvezetéki nyomás változása esetén is állandó maradjon. A gombnyomással működő szájtusolóknál ha a gombot a nyomás alól felengedjük, a rugószelep elzárja a vizet. Ilyen rendszernél a készüléket szájon kívül működtetve kezünkön próbálhatjuk ki, hogy a hőmérséklet megfelelő-e. Ezután a gomb feleresztésével a vizet elzárjuk, a száj-rózsát a szájba helyezzük, majd a gomb újbóli nyomásával indítjuk a víz folyását, de a keverő csapokat tovább állítani már nem kell. Rugós szelej) helyett a kevert víz csövén közönséges csap is alkalmazható. Miután a hideg és meleg víz keverésével a megfelelő hőmérsékletet beállítottuk, a kevert vízre szerelt csapot elzárjuk. Ezután szájba vesszük a szájrózsát és a csapot kinyitva kezdjük a kezelést. Ez azonban nehézkesebb, mint a pillanat alatt záró rugósszelepnél és nem egészen veszélytelen, mert ha bármi okból a vízkeverék hőmérséklete emelkedik, csak lassan lehet a vízfolyást megállítani : kis ügyetlenséggel a paciens leforrázhatja magát. Ilaakészülék csak a hideg-meleg vízcsapokkal indítható, a hőmérsékletet a szájban kellene beállítani és ez könnyen leforrázáshoz vezetne. A szájrózsa összes lyukainak keresztmetszetétől és a víznyomástól függően 5—20 perces kezeléshez 30- 150 1 meleg víz szükséges. Ha meleg víz nem áll rendelkezésre, előállításáról gondoskodni kell. Tömeges kezeléshez boylerrel célszerű a vizet melegíteni. Ivásra nem alkalmas meleg vizet megfelelő csőkígyóval fel lehet használni iható, tehát kezelésre alkalmas víz melegítésére. Ahol a hőenergia drága, a szájrózsából a szájon át visszafolyó víz hőjét ellenáramú bőkicserőlélővel vissza lehet juttatni a belépő hideg vízbe. Ezzel a melegítéshez szükséges hőenergia 70—80%-a is megtakarítható. A kútvíznél előnyösebi) tulajdonságú, jobb gyógyhatású szénsavas vizeket nem szabad közvetlenül melegíteni, hanem csőkígyón, nyomás alatt és gyorsan, hogy a természetes szénsav a melegítéssel a vízből cl ne távozzék. Intézeti tömegkezeléseknél külön gondot jelenthet a nagy tömegű meleg víz előállítása, ami költséges is. Ezért célszerű a nagyforgalmú szájfürdőket elsősorban bővizű meleg források közelébe, vagy olyan helyre telepíteni, ahol ipari melléktermékként ivásra alkalmas meleg víz keletkezik. Különösen olyan helyeken indokolt ez, ahol az üzemben dolgozók fogazatát ipari ártalom éri (pl. akkumulátorgyár). Magán fürdőszobában a szájtusoláshoz szükséges vizet a vízvezeték csapjára szerelhető elektromos melegítővel is elő lehet állítani. A kezeléshez 1—3 atmoszféra nyomás szükséges. Ezt a vízvezetéki nyomással, vagy hydroforral lehet létrehozni. 2. kép. Intézeti kezeléshez „HÉVÍZ" típusú kezelőhely, melyre szájrózsa és vízsugár jogkefe is felszerelhető fíild 2. Behandlungsstelle Typ „HÉVÍZ" für Heilanstalt-Behandtung an der auch Mundrosette und Wasser-Strahlzahnhürste angehracht werden können Fig. 2. Treatment unit „Hévíz" with connections for spray nozzle and jet tooth-brush