Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Páter János–Barla Szabó Sándor–Somfai Jenő: A dél-dunántúli dolgozók balneotherápiás igényei és lehetőségei

Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 219 BALNEOLÓGIA A dél-dunántúli dolgozók balneotherápiás igényei és lehetőségei" DK. PÁTER JÁNOS, üli. 1AE1A SZABÓ SÁKEüll, 1) li. SOMJAI JENŐ Népegészségügyi és népgazdasági szempontból még a modern gyógyszerek mellett is nagy a jelentősége a természetes gyógytényezőink igénybevételének. Nem kétséges, hogy az egyének súlyos megbetegedésekor az új, nagy hatóképességű gyógyszerek átsegítik a szervezetet a krízisen és megvetik a további gyógyítás lehetőségét. De az sem kétséges, hogy a széles dolgozó rétegek erőnlétének megtartása, üdültetése, munkaerejének fokozása céljára a legalkalmasabbak gyógyvizeink és gyógyfürdőink, amelyek hatását a megfelelő klimaaffektusok figyelembevételével még fokozhatjuk. A gyógyvizek és gyógyfürdők liatását tapasztalat

1 alapon évezredek óta ismeri az ember. Már a Ó-kor nagy orvosa, Hippokratész is javalja munkáiban a gyógyvizek használatát. Megállapította, hogy „a víz mégis a legjobb". A balneológia, azaz a gyógyvizekkel való gyógyítás tudománya a modern kémia megteremtése után vált naggyá. A kémiai vizsgálatok a víz hatóanyagainak megállapításával eredményesebbé ós célszerűbbé tették a gyógyvizek alkalmazását. Büszkék lehetünk arra, hogy a gyógyvizek jellegének megállapítása a nagy magyar kémikus, ThAn Károly javaslata alapján az ún. Thán-féle egyenérték százalék figyelembevételével történik. A kémia fejlődését követte a gyógyvizeink élettani hatásának és hatásmechanizmusának a vizsgálata, s ennek eredményeként ma már tudományos megalapozottsággal javasolhatjuk, vagy ellenezhetjük adott betegség, vagy állapot esetén valamely gyógyvíz, vagy gyógyfürdő használatát. A gyógyvizek gyógyhatását részint azoknak a hőfoka, részint a bennük oldott szerves, vagy szervetlen anyagok, nyomelemek milyensége és mennyisége, részint pedig az esetleges radioaktív hatásuk szabja meg. Az elmondottaknak megfelelően a gyógyvizek Dr. Papp Szilárd szerint az 1. ábrán feltüntetett 10 csoportba sorolhatók. Természetesen olyan gyógyvizeink is vannak, amelyek fizikai, kémiai sajátságaik alapján több csoportba is besorolhatók. Dél-dunántúli viszonylatban Baranya és Somogy, de Tolna megyének is jelentős a gyógyvíz kincse. Ezeknek megoszlását és milyenségét a 2. ábra tünteti fel. A magyar gyógyvizek jó híre történelmi tény. Ismeretes az, hogy a budai gyógyvizeket annak idején bőrtömlőkben szállították Bizáncba. Közismert a törökök vonzódása a török megszállás idején a budai gyógyfürdőkhöz. Evlia Cselebi is megemlékezik már a magyarországi gyógyvizekről. Szakályhőgyészen az egyik harántvölgyet a nép ma is Melegvíz Völgyének hívja, s állítólag a török időkben itt meleg vizű gyógyforrás volt. Harkány < jelentőségét nem kell különösebben méltatni, az újabb időkben pedig a különböző * A Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézete és a Harkányi Megyei Rheuma-fürdőkórház közleménye. CD 1. Egyszerű hév/'z s 2. Egyszerű szénsavas (savanyú) viz > 3. Atkálhidrokorbonitos (alkalikus) v!z k Kalcium-magnéziumhidrokarbonalos (földes -meszes) viz 5. Kloridos (honyhasös) viz 6. Szultílos (keserű) viz 1. Vasas viz 6. Kénes viz S. Jódos,brömosviz 10. Radioaktív viz 1. ábra. A gyógyvizek osztályozása <I>ueypa 7. KJiaccutfjuicaifUH Aeueöitux eod no A-p. CHJI a | ; J • i I Abb. 1. Einteilung der Hcilwásser nach Dr. Papp, Sz. fúrások során a felszínre törő ligvizek gazdagítják Baranya, Somogy ós Tolna gyógyvíz kincsét. Felvethető a kérdés : miként hasznosíthatjuk Dél-dunántúl gyógyvíz készletét egészségügyi szempontból ? Mindenekelőtt hasznosíthatjuk gyógyítás céljából, amikor is szóba kerülhetnek 2. ábra. A dél-dunántúli gyógyvizek megoszlása és milyensége Jelmagyarázat: a körben levő számok a forrás perehozama literekben. A körön kívüli jobb oldali szám a gyógyvíz hőmérsékletét, a bal oldali szám a jellegét megszabó főalkatrész milyenségét és mennyiségét jelenti <J>uaypa 2. PacnpedeAenue u Kaiecmeo K>ytcno3adynaücKux Aeueöiibix eod 06o3HaqcHiisi : ifii0pbi e Kpyxcuax o6o3HaiaiOT neőHT hcto4hhk3 h ;I/MHH. Uu00pbi éné KpyoKKu c npaeoü cmoponbi O6O3HAMAIOT TeMnepaTypy jieieőHbix BOA, " c neeoü cmopoHbi KaMecTBo M KO/nmecTBo maanoro cocTaB^niomero, onpenejrniouiero xapaKTep jieMeÖHOH BOÁM Abb. 2. Art und Verteilung der Heilwásser im südlichen Dunántúl Zt'itlu'iHTklüriiiiK: die Zuhlen in den Kreisen bedeuten den minutlichen Quellerguss in Liter. IHe Zahl rechts vom Kreis gibt die Temperatur des Heilwassers, jene links vom Kreis Art und Menge des bcstimjnenden Hauptbestandteils an Schwefel