Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Szeifert Gyula: Víztározási lehetőségek a Nyírségen

Szeifert Gv.: Víztározási lehetőségek a Nyírségen Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 211 Nyomatékosan hangsúlyozzuk azonban, hogy a homokon, homokdombok közötti víztározás körül­tekintőbb előkészítést és tervezést kíván, mint ugyanolyan adottságú, de .kötött talajon való víz­tározás. Tehát az eddigi kedvező eredményekből sem általá n osíthatu n k. A felsorolt tározók megépítésük után a Nyírség vízviszonyait minden tekintetben jelentősen módo­sítják. Uj helyzet áll elő a vízrendezésben, vízhasz­nosításban, valamint ár- és belvízi tekintetben in. IRODALOM liarna B.—Szeifert Gy. : Tározásvizsgálat. Kézirat, Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, 19G0—1961. Barna B.—Nagy J. : Helyszíni egyszerű talaj vízáram­lási és szivárgási vizsgálatok a Vajai tározónál. Kézirat, Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, 1963—1964. Bogárdi J. : A lefolyási tényező és a levezetendő bei­vízmennyiség. Vízügyi Közlemények. 1944. 1—4. Borssy Zoltán : A Nyírség természeti földrajza. Akadé­miai Kiadó. Budapest, 1961. Dalmy József: 13. sz. Felső-Tiszavidék Vízgazdálko­dási Keretterve. IV. fejezet. Síkvidéki terüle­tek vízrendezése 1962. Bégen Imre : A víztározás és népgazdasági jelentősége. Vízügyi Közlemények 1960. 1. Fekete Zoltán: Talajtan. Budapest, 1952. Gavallér Endre: Vízhozammérési jegyzőkönyv. Kézirat, Felső tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1940—1941. Gavallér E.—Kálnay A.—Dabolczy J. : Vízgazdálkodási adatgyűjtemények. Kézirat, Felsőtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság 1953—1954. Imre János: A Nyírvíz Szabályozó Társulat története. Nyíregyháza, 1929. Kreybig Lajos : Az agrotechnika tényezői és irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1956. Kreybig Lajos: Mezőgazdasági talajtérkép. Tervgazda­sági Könyvkiadó. Biulapest. Kreybig Lajos : Hozzászólás a Nyírség vízviszonyainak rendezéséhez. Vízügyi Közlemények. 1948. 4. Szesztay Károly: A belvízmennyiségek meghatározása ós előrejelzése csapadékból. Vízügyi Közlemények. 1955. 1. Tiszay E. Pál: A Nyírség vízviszonyainak rendezése. Vízügyi Közlemények. 1948. VITUKI: Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretter­ve II. fejezet, Természeti adottságok, területi víz­készlet. 1962. VITUKI: Vízhozammórési adatok a Kótaji szelvény­ben. Kézirat. 1960—1964. VIZITERV: Nyíri belvízrendszer komplex fejlesztése. Tanulmányterv, 13 353 munkaszám. B03M0)KH0CTH 3AflEP>KAHHH BOA B BO/IO­XPAHHJIHIHAX B HHPUIEPE JJb. Ceü0epm Hnpuier (cfmeypa 7) cjiaraeTcji H3 pa«a neciaiinbix xojimob iuieflcTonena, B03Bbiuiai0iniixc$i na 60—70 m Hafl 0Kpy>Kai0ineií TeppiiTopnefi Ha boctohhoü qacTii crpaHbi. Hnpuier pacnpocxpaHneTCfl na 1815 km 2, npiiHaAJie>Ka­muh k rjiaBHOMy KaHajiy iim. JIohii. Ilec iiaHbie xojimu iipocmpaioTCfl b mroceBepHOM iianpaBJieHiiii n iiMeioT yKJion no 3TOMy >i<e nanpaBjieiniK). Me»cfly jihhiihmii xojimob naxofliiTCJi rxiaBnaa ceTb MejinopaunoHHbix Ka­najioB, t. e. rjiaBHbie boaotokh III—IX. Ha3Bamie „BOflOTOK" BMeCTO OÖIJKHOBeHHOrO Ha3BaHH5I „KaHajl" yK33biBaeT Ha nocTOHHiibiií nponycK boaw. np0H3B0«inejibH0CTb ciicreMbi KaHa.IOB OTHOCH­Tejibno rjiaBHbix BOAOTOKOB cocTaBJineT BejinmiHy 12,3 ji/ceK/KM 2, a OTHOCHTeJibHO KaHajia Jlowni 20 ji/ceK/ KM 2. YflejibHaa nponycKHaa cn0C06H0CTb rjiaBHoro KaHajia 6buia yBejnmeHa c nejibio oGecneieHHH Gojiee na­AOKHoro OTBOfla naBOAKOBbix BOA. üpii pa3BHTHii npoeK­rnpyeTCH YAejibHa» nponycKHasi CIIOCOGHOCTI. K-anajioB B 20 Jl/CeK/KM 2 H 30 Jl/CeK/KM 2. CpeAHeMHoro^eTHaa BejmmiHa 0ca«K0B npeBbiwaeT 550 MM (cpuzypa 2). TeppirropHajibHoe pacnpeAeJiemie roAOBbix ocaAKűB H306pa>KeH0 Ha cpuzype 3. üpeoÖJiaAaioinHe neciaHHbie rpyHTbi Ha STOÍÍ Teppii­Topmi pa3AeAHioTCH Ha 5 rpynn : cbinyMHtt necoK, cepo­BaTO-Oypbin necoK, nepHbift necoK, caMaH h cojioHMaKii. Hx BJIAROEMKOCTB 80—300 MM/M, BoaonorjiomaiomaH cnocoönocTb 1,0—0,1 MM/MHH, a C0Aep>KAHIIE opraHH­MecKiix BemecTB cocTaBn^eT 1—5% B 33BHCHMOCTH OT icaTeropnn rpyHTOB. Ha TeppuTopHHx Kawymiixcfl HenpnroAHbiMii AJIÍI co3Aamia BOAOxpaHHJinm, B pe3yjibTaTe NPOBEAEMIN HeKOTOpbIX HaÖJllOAeHHÍÍ BblHBHJlllCb B03MO>KHOCTH 3K0H0­MHMHoro co3AaHiia BOAOxpaimjiiiui c 06I>EM0M MIIJIJIHOH­HblX M 3 BOAbl. Ha6jnoAennn öbijin cBH3aHbi c BOAonpoHnuaeMofi cnoeoÖHOCTbio necKa, c ABINKEHHEM rpyHTOBbix BOA n c Tonorpa(}>HMecKHMH ycjiOBHflMii. IlpeAnojioHceHHji CBa3anu c pacnojioweHHeM rpvn­TOBUX BOA ((fjueypa 4), c <{>HJibTpauHefi n co CTOKOM. noApoÖHbie nccjieAOBaHiiH, naiaTbie B 1960-OM roAy, BbiacHHjin cjieAyiomiie ocHOBnue Bonpocw : 1. MOAYJIB CTOKa nojiymuiCH B 5% OT cpeAHeii BEJNMHHBI 1958—62 rr., ii ero Bejnimina H3MeHHeTCH B ripeAeJiax Me>KAy 3,7 n 6,7%. B nojib3y 3anaea MOHCHO npeAiiojio>KiiTb, MTO 3a TOA cTenaeT stJxjieKTHBHO 20 MM npn ocaAKe 500 MM/TOA h npn iipeAH0Ji0)KeHH0M CTOKe 4%. 3a zod MOMCHO ooicudamb 20 000 m 3 cmoKa eodbi c amoü meppumopuu. 2. B Ha iiajie H3 (JiHAbTpaunoHHbix H ncnapiiTeJibiiux noTepb öe3ycjioBHo (jjii.'ibTpaiuioimbie iiorepH HBJIHIOTCH 6o;iee BUCOKHMII. FINN ONPEAEJIEHIIA BEJNIMIHBI (J)HAb­TpamioHHbix noTepb iiedocmamoino 3Hamb mojibKo pe­3yjibmambi uccAedoeanuü, npoeedeuHux no MemodaM epynmoeoü MexauuKu u $U3ÜKU. JlaOopaTopHbie pe3yjib­RATBI ciuibHO MORYT H3MEH5ITC« noA BjniHHiieM TonorpaiJ)n­MeCKliX II rpyHTOBUX yCAOBIlft, KOAJIOHAHblX CBOHCTBeiI­iiocTefl, reorpai{)HMeCKoro pacnono>KeHiiH, KaK caMbix B3>KHbIX (J)aKTOpOB. nOTepiI AOnOJIHHAHCb npHTOKOM H3 rpyHTOBUX BOA. 3. noJioweHHe, pa3Aimaiomeec>I OT OGBIKHOBEHNOFL npaKTMKii BOAOxpaneHiiH H ncn0Jib30BaHiie HMeromnxcH B03M0>KH0CTeiÍ YKa3bIBaiOT Ha 4pe3BbIMaflHbie 3KOHOMI1­MecKHe pe3yjibTaTbi. CTOiiMocTb C03AaHiibix ao cnx nop BOAOxpaHHjmm II EAHHHUBI OÖ-BEMA B Hnpuiere CJIEAYIOMNE: B 1962-OM ROAV Baji 1 007 000 M 3 136 000 OT 0,13 OT/M 3 B 1963-OM TOAV POXOA 1012 000 M 3 366 000 OT 0,636 OT/M 3 OneHeHnan cpeAHaa CTOHMOCTb BOAOxpáHiuuim c OGCAeAOBaHHbIM OÖ-beMOM B 20 MHJ1AH0H0B M 3, 110 C CyM­MAPHUM OÖBEMOM 21 MIIAAIIOH M 3, ne GOABRNE ICM 0,4 OT/M 3. Speichermiiglichkeiten ím Gefoiet der Nyírség Gy. Szeifert Die Landschaft Nyírség ( Abb. 1) im Osten Ungarns besteht aus einer Reihe von pleistozánen Hügeln, die aus ihrer Umgebung um 60—70 m hoch emporsteigen. Das Einzugsgebiet des Lónyay-Kanals betragt 1815 km 2. Zwischen den Hügelzügen zieht sich das Skelett des Entwásserungssystems, die Hauptwasserlaufe III—IX. Der Name Hauptwasserlauf soil — im Gegensatz zu den Kanálén — auf die stándige Wasserführung hin­deuten. Der Ausbaugrad des Kanalsystems auf die Haupt­wasserlaufe bezogen betragt 12,3 1/sec/km 2, auf Lónyay­Ilauptkanal bezogen 20 1/sec/km 2. Der Hauptkanal wurde im Interesse einer grösseren Sicherheit der Hoch­wasserableitung stárker ausgebaut. Der Weiterausbau sieht eine spezifische Wasserführung von 20 1/sec/km 2 bzw. 30 1/sec/km 2 vor. Die Niederschláge liegen im vieljahrigen Mittel über 550 mm/Jahr. (S. Abb. 2.) Die gebietliche Ver­teilung der jáhrlichen Niederschláge zeigt Abb. 3. Die Böden sind überwiegend Sandböden und kön­nen in fünf Kategorien eingeteilt werden : Laufsand, graubrauner Sand, schwarzer Sand, Lehmböden und Sodaböden. Ihre Wasserkapazitát betragt 80—300

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom